Kegyérmék a kapucinus templomban

Ünnepélyes hangulatban nyílt meg az Éremgyűjtők Tatai Szervezete kiállítása a kapucinus templomban. A „Kegyérmek – egyháztörténelem” elnevezésű tárlat gazdag anyaga kuriózumnak számít, a 19-től a 21. századig mutatja be az egyedi érem-remekműveket.

 

Vámosi László, az éremgyűjtők tatai szervezetének titkára, főszervező kiemelte, hogy rendhagyó ez a helyszín, s tudomása szerint még nem volt templomban hasonló tárlat. Az esemény vendége volt dr. Torbágyi Melinda a Magyar Numizmatikai Társulat elnöke, a Magyar Nemzeti Múzeum éremtárának vezetője, Michl József polgármester és dr. Török Pál, a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének elnöke.

 

– Gratulálok a nagyszerű és igen értékes tárgyakat felvonultató kiállításhoz – sommázta véleményét a megnyitó előtt Michl József polgármester, aki nagyra becsüli a numizmatika képviselőit.

Egyébként Tata éremgyűjtői az országos élmezőnyt erősítik.

A kiállítás megnyitóján Vámosi László arról beszélt, hogy a kegyérem a vallásos tárgyú érmek tematikájához tartozik. Különös ága a numizmatika tudományának. Ezeket az „ereklyéket” csak egy szűk kör gyűjti. A hazai és a nemzetközi árverési gyakorlatban állandó szereplő a kegyérem, melynek egyes darabjai kimagasló kortörténeti és művészi értéket képviselnek. Sok érdekességet megtudtunk még a titkártól. Többek között azt, hogy a kegyérem fogalmát sokan próbálták pontosan meghatározni, egy dolog, ami biztos, hogy ezekhez az érmekhez a vallásos emberek kegyelettel vonzódnak, a hitélet szolgálatára készülnek, Istenre és a katolikus egyházra vonatkoznak. Az eredetét és keletkezését visszavezethetjük a vértanúságra, a búcsújáró helyekre és a szerzetesrendekre. Ábrázolásuk az egyház jelképezésére szorítkozott, később a művészek, főleg Róma nevezetes relikviáiban sok lehetőséget találtak. Elterjedésük a XVI. század elejétől folyamatosan növekedett, hiszen a zarándokok milliói vitték haza az emlékeket, így a kegyérmeket is. A rendházak útján is nagy tömegekben jutottak a világ sok tája felé.

 

Szalai Gábor, a kapucinus templom plébánosa kiemelte, hogy természetes vágy az emberek tárgyakhoz kötődése, így a kegyérmékhez is, amelyeket egykoron nyakláncra fűzve hordtak a nyakukban.