Esterházy gróf volt a barátja

Lepcsényi Miklós kedves gyermekkori emlékeit osztotta meg velünk, melyeket a fiatal Esterházy Miklós grófról őriz.

- A Fazekas utca elején laktunk a mostani gyógyszertár helyén. A gróféknak pedig a szemben levő ház afféle ideiglenes szálláshelyük volt, mert ők egyébként a kastélyban éltek – kezdte mondanivalóját Lepcsényi Miklós. Mint mondta, nehéz már elővenni a hetven évvel ezelőtti dolgokat, sok mindent pedig még édesanyja elbeszéléséből tud. Amikor megszületett, 1942-ben, a „kisgróf” – mert így nevezték Esterházy Miklóst – már tizenhét éves volt. Eleinte édesapjával járt át Miklósékhoz apró-cseprő dolgok miatt, s megkedvelte a kisfiút. Legkorábbi emléke három éves korára tehető, amikor biciklit kapott a kisgróftól. Attól kezdve sok helyre vitte magával, afféle kis barátja lett. Többször voltak együtt a Kristály strandon, ami szintén az Esterházy család kezelésében volt. - Magas, kék szemű, sötét, hullámos hajú, kreol bőrű sportos úriember volt, tisztán előttem van. Az ilyen manapság a nők bálványa – mondta Lepcsényi Miklós. Volt egy első világháborúból itt maradt amerikai dzsipje, sokszor furikáztunk együtt, őrülten vezetett. A szép, míves fa tárgyakat gyűjtötte, s restaurálásra áthozta őket az asztalos nagyapámnak. Kaptunk tőle egy gyönyörű sétabotot, bele volt vésve a neve is, de aztán ettől megváltam, egy kedves ismerősömnek ajándékoztam. Egyébként nagy modellező is volt, a fiatalúr, s a lovassportot is kedvelte. Az akkori kertvárosi lovas pályán zajló versenyekre rengeteg vendég jött hozzájuk Ausztriából, őket a kastélyban szállásolták el. Lepcsényi Miklós azt is elmondta, hogy a fiatal grófnak sokat köszönhet. - 1945-ben tüdőgyulladást kaptam, de szerencsére akkor már itt volt Bognár Pali bácsi, a híres orvos. Ő mondta, hogy penicillint kellene szerezni. Miklós gróf maga ment Pestre az amerikai nagykövetségre, s hozta nekem a gyógyszert, amit a doktor úr beadott. A háborút a család Tatán vészelte át, azt hiszem a vár alatti kazamatában – vélekedett Lepcsényi Miklós. Aztán egyszer csak eltűntek az Esterházyak, a szomszédok már csak azt látták, hogy a házból ismeretlenek pakolják ki a bútorokat. Ez valószínűleg 1946-ben történt. A gróf azóta nemigen járt Tatán, bár egyszer biztosan, az 1990-es években. Akkor a múzeum munkatársai vezették körbe egykori lakóhelyén. Sajnos már jó pár éve elhunyt, de emlékét még őrzik a városban.