Akvarellben örökíti meg Tatát

A nagy hagyományokra visszatekintő tatai akvarellfestészet egyik igen termékeny alkotója Radicsné Hídvégi Katalin. Képei mind a város egy-egy táját vagy épületét ábrázolják, hiszen itt szeret a leginkább festeni.

 

Katalin gimnazistaként Kerti Károly és Zámbó Kornél tanítványa volt a hatvanas években, de Dobroszláv Lajostól is sok technikai fortélyt eltanult. Leginkább a szabadban szeret dolgozni, mert a fények játéka egyszeri és megismételhetetlen, ezért a gyorsaság is fontos az akvarellnél.

- Lajos bácsi nem szavakkal tanított, hanem inkább ellestük tőle, mit hogyan csinál. Mindig a héttérből indult ki: a felhők, fák, aztán ami előtte van. A végén pedig pasztell-krétával lehet a kontrasztokat, árnyalatokat hangsúlyozni. Gyakran a tó vizébe mártott papírra vitte fel a színeket, melyek aztán szétfutottak a képen. Javítani viszont nem lehet utólag – mesélte Katalin, aki már több mint kétezer festményt készített. Eltökélte magában, hogy sokakat rávesz: kezdjenek bele az akvarellfestészetbe, mert úgy véli, akinek akár egy kis érzéke is van hozzá, annak érdemes. Ráadásul Tatán élmény festeni, témák százai kínálkoznak.

- Nemrég fedeztem fel, hogy a Harangláb tövéből látható a kapucinus templom és a Nagytemplom egyszerre, ezt mindenképpen megörökítem. Az évtizedek alatt rengeteg változás történt Tatán a tájban és az épületekben is, jó a régi dolgokat viszontlátni a festményeken. Több kiállítása volt Tatán és Budapesten, jövőre szintén a fővárosba készül egy újabb tárlatra. Volt tanára, Zámbó Kornél még most is bíztatja: többször mutassa meg alkotásait. Gimnazista korában szeretett volna restaurátor lenni, de nem vették fel a képzőművészetire. Így került az egészségügyi főiskolára, aztán a Köjálnál, majd az ÁNTSZ-nél dolgozott közegészségügyi felügyelőként. Gyermekei születése idején még szüneteltette is a festést, s igazán nyugdíjas évei körül teljesedhetett ki művészete. Energiái kifogyhatatlanok, Tata sok szépségét szeretné a képeken keresztül megőrizni az utókornak.