A doni hősökre és áldozatokra emlékeztek

Az 1943-as doni áttörés áldozataira emlékeztek a Várkanyarban a hősi emlékműnél az MH 25. Klapka György Lövészdandár és a Honvéd Bajtársi Klub szervezésében.

A bajtársi klub vezetőjének, Sárközi József nyugalmazott ezredesnek bevezetőjét követően az egybegyűltek közösen elénekelték a Himnuszt, majd Forgó Pál nyugállományú alezredes mondta el gondolatait. Kiemelte, hogy az 1939 és 45 közötti háborúban hetven nemzet vett részt, s hetvenhárommillió civil és katona áldozata volt. A magyarországi adatok mintegy ötszáznyolcvanezer áldozatot tartanak nyilván, hazánk akkori létszámának mintegy 6,35 százaléka veszett oda. A dandártábornok, Horváth Gábor szólt az 1943. január 12-i csapás előzményeiről: a magyar hadseregnek irreálisan széles, kétszáz kilométeres szakaszt kellett védenie a Don folyónál. Mindezt téli felszerelés és megfelelő muníció nélkül, negyvenkét fokos hidegben. - A katonák bátorsága, hősiessége, helytállása sem pótolhatta a felszerelés hiányát és nem volt elegendő a szovjet hadsereg technikai és emberi túlerejének ellensúlyozására – mondta Horváth Gábor, majd megemlítette: a doni katasztrófa nem kímélte a tataiakat sem.

A székesfehérvári Magyar Királyi III. Szent István gyalogezred II. tatai zászlóalja volt a legnagyobb tatai és környékbeli honvédekből feltöltött alakulat, mely részt vett a Donnál folyó harcokban. 1942. novemberében kerültek ki a katonák a műveleti területre, hogy felváltsák a nyár óta ott harcolókat. A zászlóalj védelmi szakaszát nem azonnal érte a szovjet támadás, az utóvéd harcokban vett részt. Az utolsóként visszavonuló magyar csapatok részeként, január közepétől március elejéig több száz kilométeren át embertelen körülmények között folyt a hátrálás. Nyolc hónap megpróbáltatásai után a tatai zászlóalj 980 elvonult tagjából csak 72-en érkeztek vissza 1943. május 21-én Tatára. - Fontos, hogy emlékezzünk rájuk, mert annál, ami a Donhoz vezényelt katonáinkkal történt, csak egy valami lehet szörnyűségesebb: ha elfelejtjük őket – hangsúlyozta a dandártábornok. Ők a bajban és a nélkülözések közepette a kötelességteljesítés, a bajtársiasság, a helytállás hősei voltak. A hazának ott volt rájuk szüksége. Őrizzük meg kegyelettel áldozatuk emlékét átörökítve az utókorra – tette hozzá Horváth Gábor.

A hősökért Markovics Milán Mór tábori lelkész mondott imát.

Az önkormányzat részéről Michl József polgármester és dr. Beró Henrietta alpolgármester, a honvédség képviseletében Horváth Gábor dandártábornok, a szervező bajtársi klub nevében Lázár Antal helyezte el az emlékezés virágaitA TIB tatai szervezete nevében Fasing Sándor és Kiss Béla, a Tatai Református Gimnáziumból Geisztelhardt Zsófia igazgató-helyettes és diákok kkoszorúztak. Több magánszemély is lerótta kegyeletét az emlékműnél, s gyertyák gyúltak a hősökért. A megemlékezés a Szózat és a Magyar Takarodó hangjaival zárult.