Pató Pál Napok Szőgyénben-Kun Imre beszámolója

Szőgyén polgármestere, Vígh Gábor meghívására klubunk Dalköre fellépett a IX. Pató Pál napok keretében szervezett programsorozaton. A Petőfi versből ismert Pató Pál ülő alakja a Kultúrház előtt áll. Kevesen tudják róla, hogy Szőgyén főjegyzője volt a XIX. század közepén. Az ő nevéhez fűződik Magyarszőgyén és Németszőgyén egyesítése, mint ahogy nálunk Magyary Zoltán nevéhez köthető Tata és Tóváros egyesítése.

 

A három napos rendezvénysorozat mottója ebben az évben: „Polgárok együttműködése a szorosabb EU-ért” volt. Klubtagjainknak azon az autóbuszon jutott hely, melyen a kitelepítettek leszármazottai is utaztak. Délben érkeztünk Szőgyénbe, ahol nagyon szívélyes fogadtatásban részesültünk. A kölcsönös üdvözlések és a kitűnő ebéd elfogyasztása után programunk a tatai Nagy-templommal egy időben épült, hasonló nagyságú és kialakítású Nagyboldogasszony templom megtekintésével kezdődött. Jó ismerősként üdvözölt többünket Ilonka, a templom gondnoka, majd a Klubelnök ismertette a templom történetét, építészeti és szakrális szépségeit. Csoportunk tagjai meglepődtek, hogy a 2400 fős településnek ugyanakkora temploma van, mint a tízszer akkora Tatának. Aki nem járt még a Tájházban, megismerkedhetett a település múltjával az őskori leletektől a XX. századig. A Tájház az 1945-ben a németek által felrobbantott kéttornyú Árpád-kori templommal szemben található. A Szőgyénből elszármazottak felkeresték rokonaikat. Nem lehet meghatottság nélkül érzékelni azt a szoros kötődést, ami ennyi évtized után is él az otthon maradottak és a kitelepítettek között. Az elszármazottak közül többen felkeresték elhunyt őseik, hozzátartozóik sírját. 

A kulturális műsorok tervezett helyszíne a kitelepítettek keresztjénél lett volna, de a zord idő miatt bekényszerült a Kultúrházba. A feszület másolata Tatán a Mindszenty-téren van.

A műsort Dalkörünk hazafias dalokkal kezdte. „Ki ülsz az Égben a vihar felett”, „Imádkozzunk a hazáért”, „Kraszna-horka büszke vára”, „Halló magyar….” Ez úton is köszönöm Dalkörünk tagjainak, hogy a nyári szünetben, a rekkenő hőségben is vállalták a felkészülést.

Michl József tatai polgármester köszöntője után Kun Imre klubelnök kapott szót.

Történelmi hitelességgel beszélt a 70. éve kezdődött csehszlovákiai magyarok szudéta-német területre történő deportálásáról, valamint a szőgyéniek kitelepítéséről, majd arról, hogy hogyan tudtak megkapaszkodni az új környezetben, és hogyan épített 45 család új otthont a 60-as és 70-es években Tatán. Fontosnak tartotta megemlíteni, hogy az új környezetben nem csak talpra álltak a Tatán lakók. Közülük több személy orvosi, mérnöki, közgazdászi, jogászi és tanári képesítést szerzett, vagy sikeres vállalkozóvá vált. Szülőháza itt van a Malomsoron, de nincsenek gyerekkori emlékei, mert a politika közbeszólt. Őt a múlt tisztelete hívja haza évről évre, Mindenszentekkor. 9 sírcsokorral keresi fel ősei sírhelyeit. Most sem jött üres kézzel. A Tájház részére felajánlotta anyja kedvenc konyhai falvédőjét, melynek felirata:

” Bármerre visz sorsom útja, haza vágyom csendes kis falumba” és egy, a család által készített szakajtóruhát. A szakajtóruhán látható monogram: S.M. A hímzés az unokanővérének a keze munkája. Sámson Mária a II. világháború áldozata lett 17 évesen, 1945-ben.

A testvértelepülések polgármestereinek köszöntője után népi-táncosok következtek. Színvonalas bemutatót tartott a bajóti, csehországi, lengyel és helyi tánccsoport. Legnagyobb sikere az Iringó Táncstúdió növendékeinek volt, akik három korcsoportban mutatták be tudásukat. Maradandó élményekkel, jó hangulatban indultunk haza az európai kulturális délután színes programjainak megtekintése után.

Tata, 2016. július 18.

Kun Imre klubelnök

További link: http://coopcit.svodin.sk