„Mindig tanultam…” vallja a 100 éves tatai Henzer Imréné

100. születésnapja alkalmából köszöntötte otthonában Henzer Imrénét Michl József polgármester június 25-én.

 

Henzer Imréné tatai születésű, öten voltak testvérek. A Kálvária és a Hullám utcában nőtt fel, s az Irgalmas Nővérek tatai iskolájában tanult, a mostani Fürdő utcai Óvoda helyén, ahol „kis okos” volt a beceneve. Bözsi néni felnőttként több helyen is munkába állt, Budapesten belekóstolt a vendéglátásba, villamosokon volt jegyellenőr, de a leghosszabb ideig Tatán, a laktanyában mosómesterként dolgozott, 22 éven át. Férjével, aki a saját földek művelését követően postai dolgozó volt, 58 évig éltek házasságban, egy gyermekük született.

Bözsi néni mindennapjait természetesen segíti a családja, de ő maga is aktív maradt: örömmel főz egy kávét, vagy elmondása szerint akár kimos egy-egy ruhadarabot. Emellett vigyáz a megjelenésére, fodrásza házhoz jár hajat festeni. Szívesen mesél az életéről Bözsi néni, akinek számtalan emléke van, közülük sok idézi a háborús évek alatti élet nehézségeit. Ahogyan fogalmaz: „Az élet egyszer fent, egyszer lent van, sosem lehet biztosra tudni mi következik, de én bárhol jártam, mindig tanultam." Hitvallása tükrözi mindazt a tapasztalatot, bölcsességet, amit 100 éven át gyűjtött: „Az életek nem egyformák, az emberek is különbözőek, de segíteni kell, ahol tudunk”.

Isten éltesse Bözsi néni, kívánjuk, hogy még sokaknak elmesélhesse a nem mindennapi történeteit!