A koronavírus információs vonal telefonszáma: (06-80) 277-455; (06-80) 277-456

A doni áttörés hőseire emlékeztünk

Tata Város Önkormányzata, a Magyar Honvédség 25. Klapka György Lövészdandár valamint a Honvéd Bajtársi Klub szervezésében rendeztek megemlékezést január 10-én a doni áttörés 77. évfordulója alkalmából Tatán, a II. világháborús emlékműnél a Magyary Zoltán Művelődési Központ mellett.

 

1943. január 12-én indult meg a doni áttörés, a II. világháború egyik legtöbb áldozatot követelő csatája. A háborúban a Magyar Királyi Honvédség vesztesége többszázezres volt. Ebből a tatai 3/2 zászlóalj vesztesége több mint 1000 katona. 1942-ben a német hadvezetés nyomására Magyarország egy kétszázezer fős hadsereget küldött a keleti frontra a már kint lévő alakulatokon felül, mozgósítva a II. Magyar Hadsereget, vitéz Jány Gusztáv vezérezredes parancsnoksága alatt. A tatai zászlóalj a 3. gyalogezred kötelékében 1942. november 4- én rakodott vonatra, két hetes szállítást követően Kurszk környékén rakodott ki, majd 200 km gyalogmenettel érték el kijelölt helyüket a doni védőállásban. 1943. január 12- én Urivnál az orosz sereg sokszoros túlerővel áttörte a II. hadsereg arcvonalát. Január 15-ig a zászlóalj tartotta állásait a Don mellett, ezt követően kivonták őket és tehergépkocsin délre, Kocsatovkára vitték, majd a parancs szerint Roszocski községbe meneteltek, s támadást indítottak a Jabloncsoje községet védő szovjet erők ellen. A támadásra válaszul egy túlerőben lévő gyalogság indult ellentámadásra. A zászlóalj egységeit visszaszorították, tűz alá vették, a visszavert egységet körülzárták, és nagy részét megsemmisítették vagy fogságba ejtették. A harcok során csupán egy 50 főnyi csoportnak sikerült 19-én hajnalban Polgár Sándor főhadnagy parancsnoksága alatt Kocsatovkára visszavonulnia. Onnan Polgár Sándorék a megmaradt emberekkel április végére érkeztek Ovrucs-ra, ahonnan Komáromba vitték a túlélőket, s végül május 21- én, 72 fővel érkeztek Tatára.

1943. január 12. és 14. között a II. Magyar Hadsereg sorsa megpecsételődött, néhány hét leforgása alatt több tízezer magyar katona vesztette életét, vagy esett fogságba a doni katasztrófában. A Don mellől akkor alig 60000 ezer katona tudott hazatérni, az elesettek többsége ma is idegen földben nyugszik.

A január 10-i megemlékezésen Rigó Balázs alpolgármester elevenítette fel a 3. gyalogezred kötelékében működő II. tatai zászlóalj katonáinak 1943-as hősies helytállását. Az életben maradt katonák hazaérkezését felidézve Rigó Balázs elmondta: - A Szent István 3. honvéd gyalogezred II. tatai zászlóaljának maradéka 1943. május 21-én három vasúti kocsiban érkezett meg a tatai vasútállomásra, ahonnan az ott várakozó több ezer fős tömeg kíséretében vonult be a városba. Hét hónap után ismét felsorakozott a zászlóalj a Harangláb előtti téren. Haduda József főhadnagy Maller Lajos alezredesnek sajnos azt jelentette, hogy a frontra kiküldött 986 fő közül csak 72-en tértek haza. A tataiak közül 41-en vesztették életüket a doni harcokban. A Donnál és más fronton hősi halált halt tatai katonák kitüntetéseit 1943. szeptember 11-én adták át a tatai községházán ünnepélyes keretek között. A kitüntetettek között volt Nyitray Ferenc honvéd, Horváth Pál honvéd, Németh József honvéd, Liptai Endre, szakaszvezető, Tevesz János szakaszvezető, Grósz József őrvezető, Szeibert Jenő őrvezető és Lampert József őrmester.

A doni áttörés 77. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen közreműködött  Fojtik Ádám hadnagy, Sárközi József a Honvéd Bajtársi Klub elnöke, Papp László református lelkész, Lázár Viktória és a Magyar Honvédség 25. Klapka György Lövészdandár Zenekara.