A koronavírus információs vonal telefonszáma: (06-80) 277-455; (06-80) 277-456

AKIK MEGJÁRTÁK A DON KANYAR POKLÁT

Dunaalmáson, az Almási úti református templom kertjében lévő emlékművön a második világháború dunaalmási áldozatainak – hatvannégy személynek a neve olvasható. Közöttük a második magyar hadsereg Don kanyarban elesett katonái. 2010-ben e tragikus esemény 67-ik évfordulója alkalmával emlékeztek a község lakói a második világháború áldozataira, külön azokra, akik megjárták a Don kanyar poklát.

 

Évtizedekig nem szólhattunk arról, hogy ezekben a januári napokban, amikor mínusz 35 és 45 fok közötti hideget mértek a közép oroszországi síkságon, kétszáz kilométerrel északabbra a Don folyó Voronyezs és Pavlovszk közötti kanyargós szakaszát megállva tartó 2. magyar hadsereg katonáira 1943 január 12-én kedden reggel 9 órakor hirtelen kirobbanó tüzérségi támadás zúdult a Don keleti partja felöl, s 10 óra után megindult a szovjet offenzíva a frontvonal közepén Uriv település térségében.

A gyalogság, mint az áradat zúdult át a Don jegén, folytonos pergőtűz alatt tartva a magyar katonaságot, a 208 kilométer hosszúságú magyar arcvonal két oldalán. E tragédiáról írt könyvet Nemeskürty István a Requiem egy hadseregért címmel, 1972-ben, s láthattuk 1982-ben Sára Sándor Pergőtűz című dokumentumsorozatát, de erről szól Térey János 2001-es alapkiadású Paulus című verses regénye. Az urivi áttörés napján a 200 ezres létszámú doni magyar hadsereg vesztesége szakszerű becslések szerint 120 ezer hősi halott, eltűnt, sebesült és hadifogoly. A második világháború áldozatai között minden esztendőben rájuk is itt, a református templom előtti emlékműnél emlékezünk, azokra, akik megjárták a Don kanyar poklát és akik nem jöttek onnan vissza. Január 17-én vasárnap a református istentisztelet után álltak meg a megjelentek emlékezni a templomkerti emlékmű előtt, mely a felsorolt áldozatok nevei alatt az alábbi szöveg olvasható: „Elmentetek, mert el kellett mennetek. Kegyelettel őrizzük emléketeket.”

Valkiné Gúthy Éva lelkész a bibliából a Zsoltárok könyvéből vett idézettel kezdte az emlékezést: „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” Majd szólt az emlékezésről, mely akkor áldott, ha csendességben történik. „Elcsendesedni egyenlő imádságba lenni. Ismerjük el, bármi történik életünkben, Isten ott van, jelen van. Ez nem jelenti azt, hogy a megtörtént eseményre nem gondolunk fájdalommal.” A Himnusz közös eléneklése után Dunaalmás Barátainak Köre és a Polgári Kör képviselői helyezték el koszorúikat az emlékmű előtt.

 

Dobos Szilvia