Schäfferné Czirok Vera az új ifjúsági és sportreferens a városházán

Húszan jelentkeztek a Tatai Polgármesteri Hivatal pályázatára, amelyet ifjúsági és sportreferensi állásra írtak ki. Schäfferné Czirok Vera lett a befutó, aki már belekóstolt a tatai ifjúsági és sportéletbe. Vera Esztergomban töltötte gyerekkorát. Szülei, akik mindketten edzők (kézilabdás anya, kosárlabdás apa) voltak, a sportos életre nevelték. A sport az óvodától kezdve meghatározó volt életében. 10 évig versenyszerűen úszott, aztán a középiskolában kezdett kézilabdázni. Pánovics Lajos edzősége alatt Tatabányán, az NB I. B-s csapatban játszott.

 

– Életem legszebb, a sportban pedig legeredményesebb három évét töltöttem Tatabányán. Aztán Szombathelyen, a főiskolán ismerkedtem meg férjemmel, az atléta Schäffer Péterrel, az egyetemi kiegészítőt már együtt kezdtük a Testnevelési Egyetemen. Péter családja tatai, mi pedig a közeli Tardoson építkeztünk.

 

Schäfferné Czirok Verának 1997-ben kezdődött testnevelői pályafutása Esztergomban, az Árpádházi Szent Erzsébet Gimnáziumban. A tanítással párhuzamosan az Esztergomi Úszó Klub vezetőedzője volt. A város úszósportját, az úszás oktatását fogta össze négy éven át. 2000-ben ifjúsági és sportreferens lett Esztergomban.

– Többek között Mezei György labdarúgóedzőt is akkori munkám során ismertem meg. Ő fantáziát látott a munkámban, felkarolt. Biztatására végeztem el a futballedzői D- és B-licencet. Az MLSZ női foci régiós, megyei konstruktori teendőit szerette volna rám bízni. Sajnos, a 2002-es választások nem kedveztek a női labdarúgás alakulásának, nem kapott támogatást, így ebből a munkából semmi nem lett. Azért a sportág szeretete megmaradt bennem. Vera az elmúlt években Komáromban, a Feszty Árpád Általános Iskolában tanított, biológiát és testnevelést. Szerette a pedagógusi munkát, a gyerekekkel foglalkozni, akikkel általában könnyen szót értett. Úgy véli, a közös mozgás és játék közben a fiatalok megnyílnak és közelebb engedik a tanárt is magukhoz. Több mint 10 évig tanított, sok tapasztalattal gazdagodott, ezért is véli úgy, az ifjúsággal kapcsolatos munkában biztosan kamatoztatni tudja majd ezeket.

– Sokan féltettek, hogy az ifjúsági és sportreferensi munkát nem tudom majd ellátni két gyermekem miatt. A férjem Dorogon tanít, és még futballedző is. Én Komáromban tanítottam, mégis mindig volt és lesz időnk a nyolcéves Bálintra és az ötéves Lucára. Ha pedig hét végi elfoglaltságunk lesz, akkor férjem Tatán élő szülei vigyáznak a kicsikre.

Vera a nyáron Horváth Zoltán sportreferens nyugdíjazása után besegített néhány rendezvény szervezésébe. Látszott, hogy már komoly tapasztalatai vannak. Azért nem felejti el hangsúlyozni, hogy Horváth Zoltántól sokat tanult ebben az időszakban, amit ezúton köszön meg, és reméli, a továbbiakban is segítségére lesz ebben a szép, de egész embert kívánó munkában. Ne feledjük, fél éve még külön volt Tatán sport- és külön ifjúsági referens. Az összevonással alaposan megsokasodnak a feladatok.

 

– Boldog vagyok, hogy a húsz jelentkezőből én kerültem ki „győztesen”. A kapott bizalmat szeretném méltó módon megszolgálni, munkám során mindig ez fog vezérelni – búcsúzott Tata újdonsült ifjúsági és sportreferense.