Koronavírus információs vonal telefonszáma: 06 80 277 455; 06 80 277 456

A német kitelepítettekre emlékezünk

A Német Nemzetiségi Múzeum és a Tatai Német Nemzetiségi Önkormányzat tisztelettel meghívja Önöket a kitelepítés emléknapja alkalmából szervezett műsorra, melynek időpontja 2015. január 19. (hétfő) 17 óra, helyszíne a Német Nemzetiségi Múzeum.

 

Köszöntők elhangzását követően a Tatai Református Gimnázium tanuló magyar és német nyelven tartanak irodalmi előadást, majd az Eötvös József Gimnázium német nemzetiségi énekkarának műsora következik. A program zárásaként a múzeum emlékkiállítását tekinthetik meg az érdeklődők.

 

Magyarország és a németség története közel ezer éve egybefonódik. Közös történelmünk során a békés együttélés és a háborúskodások váltották egymást: a háborúk jellemzően kívülről érkeztek, míg az országban megtelepedett németek alapvetően konfliktusmentesen élték mindennapjaikat a többi nemzettel.

A 12330/1945 M.E. rendelet értelmében Németországba történő költözésre köteleztek mindenkit, aki az 1941. évi népszámlálás alkalmával német nemzetiségűnek vagy német anyanyelvűnek vallotta magát. Ez a szempont nem vette figyelembe azt, hogy a népszámláláson történő adatszolgáltatásnak nem lehet semmilyen következménye az érintettekre nézve, és még azt sem vette tekintetbe, hogy 1945-ben valószínűleg sokan válaszoltak volna másképp a föltett kérdésekre, mint az 1941-es, egészen más történelmi körülmények között. Mentességet csak azok kaptak, akik igazolni tudták, hogy hűségesek maradtak a magyar nemzethez a nehéz időkben, vagy üldözték őket azért, mert magyarnak vallották magukat. Jellemző, hogy a rendelet eleve 10%-ban maximálta a mentesíthetők létszámát. A rendelethez kapcsolt végrehajtási utasítások azt is szabályozták, hogy a kitelepített svábok minden tulajdona a magyar államra száll. Erre azért is szükség volt, mert a magyar kormány tervei szerint a Csehszlovákiából érkező magyarokat és a földosztásból kimaradt alföldi szegényparasztokat kívánták betelepíteni a svábok üresen maradt házaiba. Ez utóbbi szempont - túl a kollektív bűnösség kimondásán - sürgetően hatott a kitelepítés végrehajtására.

A kitelepítést több lépcsőben hajtották végre. Az első és legnagyobb lépcső 1946 januárja és júniusa között történt, ekkor közel 120 ezer német hagyta el Magyarországot, úticéljuk Németország amerikaiak által megszállt zónája, a későbbi Nyugat-Németország volt. Ekkor az amerikaiak követelésére állt le a kitelepítés, akik elégedetlenek voltak a kitelepítés körülményeivel. Később újraindultak a kitelepítések, ám a hidegháború közeledtével 1947-ben nyarától az amerikai zónába már nem szállítottak több németet. Ezért a későbbiekben, 1947-48-ban a szovjet zónába, a későbbi NDK-ba folytatódtak a kitelepítések.

 

Összességében elmondható, hogy 1946 és 1948 között több mint 170 ezer német kényszerült elhagyni Magyarországot. A háború alatti vándorlásokkal együtt a magyarországi németség összességében kevesebb mint a felére csökkent, alapvetően megváltoztatva ezzel a Dunántúl etnikai színezetét, és felgyorsítva a maradék németség beolvadását. A magyarországi németek összesen 640 ezer holdnyi földbirtokából a földosztás és a kitelepítések során 500 ezer hold földet vettek el, ezeket túlnyomórészt az országon belül áttelepülő gazdáknak, kisebb részben a Csehszlovákiából menekülő magyaroknak adták. 60 400 házból 15 650 maradt a svábok tulajdonában. Az első kitelepítettekkel teli vonat indulásának napját, január 19-ét a magyarországi németek elhurcolásának emléknapjává nyilvánította 2012-ben az Országgyűlés. A Magyarországról kitelepített németeknek és leszármazottaiknak külön szervezetük van, az azonos faluból távozottak közül sokan ma is igyekeznek tartani a kapcsolatot.

 

 

http://www.origo.hu/tudomany/tortenelem/20130715-a-svabok-kitelepitese-m...

CsatolmányMéret
PDF ikon német kitelepítettek.pdf493.75 KB