Koronavírus információs vonal telefonszáma: 06 80 277 455; 06 80 277 456

A német kitelepítés emléknapja Tatán

A magyarországi németek kitelepítésének emléknapja alkalmából rendeztek megemlékezést a Tatai Német Nemzetiségi Múzeumban január 19-én.

 

Január 19. a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapja arra hívja fel a figyelmet, hogy 76 évvel ezelőtt 1946-ban ezen a napon kezdődött meg a hazánkban élő németek szervezett elűzése, az otthonaikból kényszerrel nyugatra telepítendő első budaörsi lakosokat szállító vonatszerelvény elindításával. A Német Nemzetiségi Múzeumban dr. Horváth József, Tata jegyzője mondott köszöntőt, hangsúlyozva, hogy nagyon gyorsan reagált a helyi német közönség az emléknap lehetőségére, hiszen 2012. decemberében fogadták el az állami emléknapról szóló országgyűlési határozatot, és ezt követően, 2013. januárjában már meg is tartották Tatán az első megemlékezést. A mai életünkben nagyon nehéz megérteni a kitelepítés eseményeit, az átélt szenvedéseket, mégis fontosak a megemlékezések, melyek egyfajta figyelmeztetések is. Figyelmeztetnek arra, hogy soha többé ne lehessen kollektív bűnösséget kimondani, valamint arra, hogy többé ne lehessen tönkretenni, kisemmizni embereket, elűzve őket otthonaikból, szülőföldjükről - mondta dr. Horváth József.

A győztes nagyhatalmak a második világháborút lezáró potsdami konferenciájuk végén megállapodtak arról, hogy a Lengyelországban, Csehországban és hazánkban élő német lakosságot - vagy annak egy részét - át kell telepíteni Németországba. Az elűzetések, kiszállítások 1948-ban értek véget, a hazánkból  a Szovjetunióba elhurcolt 64 ezer emberrel együtt becslések szerint 225-230  ezer németet telepítettek ki.

A tatai megemlékezésen Dr. Schmidtmayer Richárd elevenítette fel a kitelepítés eseményeit, az elűzetések hátterét. A Kuny Domokos Múzeum igazgatója elmondta: - Az első vonatszerelvények elindulását követően Komárom-Esztergom megye májusban került volna sorra, de végül három településen, Leányváron március 24-én, Máriahalmon április 2-án, Szomoron pedig április 13-án megtörtént a kitelepítési rendelet foganatosítása. A Népgondozó Hivatal számításai szerint első lépésben összesen 1777 embert telepítettek ki megyénkből 1946 márciusában és áprilisában. A kitelepítések 1949-re ugyan véget értek, de sokan maradtak itthon úgy, hogy elvették minden vagyonukat, megbélyegezték őket, és egy országos sajtóhadjárat célpontjaivá váltak. Dr. Schmidtmayer Richárd úgy fogalmazott: - Nem véletlen az, hogy a rendszerváltást követően hosszan kellett várnunk arra, hogy megnyíljanak azok, akik ebben a szörnyűségben bármilyen módon érintettek voltak. Mivel az eseményekről nem, vagy csupán egymás között, szűk körben beszéltek, nagyon sok adat hiányzik még ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a Komárom-Esztergom megyei németek kitelepítéséről, a vagyonelkobzásokról és átcsoportosításokról, a történések hátteréről. Bízunk abban, hogy ezek az emléknapok lehetőséget adnak arra, hogy az érintett családok megosszák velünk a fennmaradt emlékeiket, s így tovább tudjuk árnyalni azt a képet, amivel jelenleg rendelkezünk a kitelepítés korszakából.

A Német Nemzetiségi Múzeumban versekkel, zenével és visszaemlékezésekkel elevenítették fel a múlt eseményeit, a magyarországi németek szervezett elűzését.