240 éves a tatai Angolkert

Tata keleti térfelében, Tóváros déli részén, csodálatos természeti környezetben található a magyarországi történeti kertek legszebbike, a tóvárosi Angolkert. Megvalósítója gróf Esterházy Ferenc (1746-1811), az Esterházy uradalom akkori feje volt.

Esterházy Ferenc barátaival angliai utazáson vett részt. Az ott látott romantikus, szentimentális elemeket tartalmazó, a természet formáit utánzó parkok szépsége nagy hatással volt rá. Angliából hazatérve elhatározta, hogy birtokán, a bővizű karsztforrások közelében hasonló kertet alakít ki.

A gróf a család pihenésére és szórakozására gondolva jelölte ki ezt a helyet, az Által-ér természetes vízfolyásokkal és forrásokkal sűrűn behálózott völgyének keleti felében, a Béka-hegynek nevezett enyhe magaslaton.

Az új stílusú kertet, az Angolkertet, 1783-ban Böhm Ferenc (1733-1800) uradalmi vízépítő mérnökkel terveztette és telepíttette a gróf. A kert kialakításának kedvezett a feltörő források (Kék-forrás, Najád-forrás) vize, a természeti környezet és a közel 33 kat. hold terjedelmű Cseke-tó. (A Cseke-tó mederrendezésének és a part építésének ideje 1761 és 1765 közé tehető.) Az angolkertek az 1700-as évek közepén jöttek divatba. A francia kert merev, szigorú formái helyett a fákat és bokrokat nem szabályos mértani rendben, hanem csoportokban ültették úgy, hogy minden oldalról szép látványt nyújtsanak. Közöttük leheveredésre, piknikezésre csábító pázsit borította a talajt. Böhm Ferenc az akkori kertstílus szabályai szerint tervezte és építette a kertet, mintegy két évtizeden keresztül.

A növények, a facsemeték beszerzése nehéz feladat volt, legtöbbjük a francia Versailles faiskoláiból került ki. A nedves talaj, a forrásoktól párás levegő különleges fajok telepítésére adott lehetőséget. A tájképi kert útjai mellé bükköt, platánt, kocsányos tölgyet ültettek. De a park fái között megtalálhatjuk a fekete-, luc-, páfrányfenyőket, a nyírt, kőrist, hársfát is.

Érdekesség, hogy Tatán ültettek hazánkban először szomorúfűzeket. Ez a Kínából származó szép növény a romantika korának jellegzetes kerti dísze, később egyik legelterjedtebb fafajtánk lett. A források feltörő vize és a Cseke-tó miatt nem véletlen, hogy elsősorban vízkedvelő növényeket ültettek ide. A tóban épült szigeteken Észak-Amerikából származó mocsári ciprust telepítettek. A kert gondozását, fenntartását kertészekre bízták.

Kazinczy Ferenc (1759-1831) a magyar felvilágosodás nagy alakja az angolkertek lelkes híve volt. Kétszer járt Tatán, először 1803. májusában nyolc  napot töltött itt. A látottakról így számolt be barátjához írt levelében. „Egy meggyőzhetetlen passzióm az angolus kertek látása – bécsi utamról idevont.” Ez az első látogatás nem volt szerencsés, baleset érte. Pályám emlékezete c. munkájában így ír a látottakról. „Vizes partiái gyönyörűek, s forrásai gazdagon bugyogtatják buborékjaikat.” 1831-ben újra itt járt, s a Magyarországi utak c. munkájában megemlékezik itteni tartózkodásáról. „Gyönyörű paradicsom minden tekintetben. De ékességét kivált gazdag vízi-pártijai adják, széles és hosszú taván százanként úszkálnak a hattyúk.” Legkedvesebb fája a szomorúfűz volt, s tatai látogatásainak emlékét napjainkban egy pad őrzi a tó partján, kedves fája közelében.

A kertet híressé tették építményei is. Elsők között épültek meg a grották (műbarlangok). Az Angolpark északi részén, nem messze a tótól találjuk a Charles Moreau, francia építész által tervezett romantikus műromokat. Az 1801-ben emelt építményhez egy kis ívelt kőhídon át juthatunk, a műromok igazi romok felhasználásával épültek, többek közt a közeli vértesszentkereszti román kori bencés apátság oszlop- és pillérkötegei, valamint domborműves római sírkövek is beépítésre kerültek. A hajdani, közelben fakadó karsztforrások patakja a műromokon folyt keresztül. Ugyancsak Charles Moreau tervezte a tó déli partján álló, 1840 körül épült, romantikus stílusú Török Mecsetet.  A nyolcszög alaprajzú, vakolatlan darázskőből épült csúcsíves kis épület tetejét hajdan kupola borította, csúcsát félhold díszítette. A szájhagyomány szerint ezen a helyen egy szent életű török remete kunyhója állt, aki itt alussza örök álmát.

1784-ben épült Grossmann József tervei alapján a Kerti (Nyári) lak. Az egyszerű, nemes vonalú, copf stílusú építmény homlokzatának fülkeszobrait Schweiger Antal készítette. Az épülettől nem messze épült fel a nyári konyha, amely a kastély kiszolgáló-épülete volt ünnepségek és rendezvények idején. Az élelmiszerek hűtésére szolgált a Jégverem-grotta.

Az Angolkert keleti végén található az uradalmi pezsgőgyár épülete. Fellner Jakab tervezte 1772-ben a pincészetet, amely egészen a II. világháborúig gazdasági célokat szolgált.

Az 1880-as években a hajdani üvegház helyén építették meg a Pálmaházat, amely a délszaki növények téli tárolására szolgált. Két irányból lehetett megközelíteni, az egyik bejárata a kert felé, a másik az 1870-es években épült Kristály-fürdő felé nézett. A szecessziós épület népszerű szórakozóhely volt a két világháború között. Mulatságokat, Anna-bálokat rendeztek. A fürdő idegenforgalmi szempontból is nagyon jelentős és közkedvelt volt.

Az Angolkertnek több bejárata van. A Sport utcai bejáratot őrzik a család címerállatai, a magas talapzatra helyezett, rusztikus kőből faragott griffek, Schweiger Antal alkotásai.

A kertet évtizedekig a grófi család és vendégei használhatták, a látogatók számára zárva volt. Az idegenforgalom fellendítése érdekében Tata-Tóváros képviselő-testülete szorgalmazta a grófnál annak megnyitását, ami 1923-ban meg is történt. Vasárnaponként volt látogatható a park. A város vonzerejét bizonyítja az is, hogy 1932-ben kiránduló-vonatok indultak Budapestről Tatára, látnivalói, fürdői miatt, amelyek nagyon népszerűek voltak. Hírességek is megfordultak itt természetesen, országosan ismertté váltak a szabadtéri játékok, melyet gróf Esterházy Ferenc zeneszerző indított el. Fővárosi művészek meghívásával csodálatos operaelőadások szórakoztatták a népes közönséget 1933 és 1936 között. Emiatt akkoriban Tata-Tóvárost a „magyar Salzburgnak” nevezték. Kedvelték a filmrendezők is, romantikus helyszíne volt több magyar filmnek is, pl. Tóparti látomás, Nem élhetek muzsikaszó nélkül.

1945 után az Angolkertet közparkká nyilvánították, és Néppark elnevezést kapott.

1948-ban a londoni olimpiára készülődő sportolók megkapták az Angolpark egy részét a felkészülésükhöz. Stílusosan az Angolparkot szemelték ki az akkori vezetők, a helyi párás, nyirkos mikroklíma a londonihoz hasonlító volta miatt. A sikeres olimpiai szereplés után véglegesítették az edzőtábort. Első igazgatója Kocsis Mihály volt. A magyar és nemzetközi sportélet kiválóságai évtizedeken keresztül a tatai edzőtáborban készültek fel a versenyekre.

A térségi bányászat következtében Tata forrásai elapadtak. A nagyszámú látogató miatt a park növényzete és az épületek állaga fokozatosan romlott, ezért a város önkormányzata uniós és állami támogatás segítségével 2010 és 2014 között felújíttatta a területet. Az egész Angolparkot átszövik a hangulatos kis sétautak, a mindig zöld gyep, a fenséges platánóriások, szomorú füzek elképesztő nyugalmat árasztanak.

Idén 20. évfordulóját ünnepli a város civil egyesületeinek szövetsége, melynek alkalmából több rendezvényen is megemlékeznek városunk egyik legfontosabb kincséről, az Angolkertről, s kötelességének, feladatának tekinti mindenki annak védelmét, állagának megóvását, hogy a benne sétáló látogatók még sokáig gyönyörködhessenek a kert gazdag természeti szépségeiben.

A cikk szerzője:

Dr. Kis Tiborné, a Tatai Helytörténeti Egyesület elnöke

(Az írás a Tatai Városkapu újság 2023. szeptember 7-i számában is megjelent.)