A koronavírus információs vonal telefonszáma: (06-80) 277-455; (06-80) 277-456

Újév

Január 1.

E nap az ókori Rómában a Julius Caesar nevéhez fűződő naptárreform (Julianus-naptár) bevezetésével (Kr. e. 45-től) került évkezdő nappá. (A korábbi tíz hónapos év márciussal kezdődött.) Az év kezdetét már a rómaiak - Janus isten tiszteletére rendezett - nagy ünnepségekkel, lakomákkal, ajándékozásokkal köszöntötték. A napot a keresztény egyház is átveszi és Krisztus körülmetélésének ünnepévé teszi. Magyarországon a XI-XII. században számtalan időszámítási mód volt érvényben, az évek számítása csak kb. 1100-tól válik megbízhatóvá. A január 1-jei évkezdet a Gergely pápa nevéhez fűződő naptárreformmal (1582-től Gergely-naptár) válik általánossá. Véglegesen 1691-ben születik egyházi döntés: XI. Ince pápa teszi meg január 1-jét a polgári év kezdetévé.

Számtalan népi szokás kapcsolódik e naphoz, illetve az évszázadokon keresztül változó évkezdet miatt a szokások és hiedelmek széthúzódtak az adventi időszak kezdetétől március 1-jéig. A január elsején fogyasztott ételek fontos részét képezték a jósló, varázsló eljárásoknak, hiszen biztosították az új esztendőben a bőséget és a termékenységet. Baromfit ezen a napon nem ettek, mivel úgy tartották, hogy hátrakaparja a szerencsét. A disznóhús közkedveltnek számított, mivel az állat előre túrja a szerencsét. Szívesen fogyasztottak kölest és lencsét, mivel a sok apró mag pénzbőséget jelentett.