„A bűn bünteti magát, a szeretet pedig gyógyít…” – a Fenyő-téren emlékeztünk október 6-án

Tata Város Önkormányzata és a Tatai Városkapu Közhasznú Zrt. szervezésében október 6-án délután a Fenyő-téren emlékeztünk az aradi vértanúkra, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverésére, a kegyetlen megtorlásra.

A kormány 2001-ben nyilvánította a magyar nemzet gyásznapjává október hatodikát arra emlékezve, hogy 1849-ben ezen a napon végezték ki Aradon a magyar szabadságharc tizenhárom honvéd főtisztjét, Pesten pedig Batthyány Lajos grófot, az első magyar felelős kormány miniszterelnökét.

Tatán október 6-án, az ezen a napon kivégzett tisztek mellett a városunkhoz kötődő személyekről is megemlékezünk:

-Győrffy Ferencről, aki 1824. június 24-én született a Veszprém megyei Acsádon. Tanulmányait a Pápai Református Kollégiumban végezte, majd Császáron volt segédtanító. 1848-ban a tatai Református Iskola rektora lett. A magyar forradalom és szabadságharc iránti elkötelezettségét mutatja, hogy 1849-ben vármegyei hivatalt vállalt. Az 1849. május 12-én tartott tisztújításon a tatai járás esküdtjévé választották, s a főszolgabíró munkáját segítette, hatásköre Tata, Tóváros, Billeg-puszta, Grébics-puszta, Vértesszőlős, Bánhida és Szentgyörgy-puszta településekre terjedt ki. A kossuthi Magyarország közigazgatásában való részvételért többedmagával 1849. július 11-én Haynau elé került Nagyigmándon, ahol több tucat botütésre ítélték. Később, az 1850-es évektől lelkészként szolgált Szomódon, Dunaalmáson és Nagyigmándon.

-Mansbarth Antalról, aki csákberényi katolikus pap volt, és Tóvároson született. Gimnáziumi tanulmányait a tatai Piarista Gimnáziumban végezte, majd a papi hivatást választotta és a győri szemináriumban tanult tovább. 1843-ban szentelték pappá, kezdetben Győrben szolgált, 1847-ben pedig csákberényi plébános lett. 1849-ben a szószékről kihirdette a debreceni kormány döntését, a Habsburg-ház trónfosztását, amiért a bevonuló osztrák csapatok elfogták Szikszay János református lelkésszel együtt, aki ugyanezt a „bűnt” követte el. Nagyigmándra vitték őket, ahol Haynau golyó általi halálra ítélte mindkettőjüket. Az ítéletet még aznap, 1849. július 12-én végrehajtották, a két lelkészt a nagyigmándi református parókia udvarán lőtték agyon.

-Hamary Dánielről, aki a mai Tópart utca 6. szám alatti házban született. A pesti egyetem orvosi karán tanult, tagja volt a márciusi ifjaknak, jelen volt a 12 pont megfogalmazásánál és részt vett a március 15-i forradalmi eseményekben. Tatára hazatérve nemzetőrnek állt, harcolt a schwechati csatában, majd Komáromban szolgált. A szabadságharc leverését követően menlevelet kapott és visszatért Tatára, de 1850-ben őt is letartóztatták, több heti fogság után pedig szabadon engedték. Folytatva orvosi tanulmányait sebészdoktori képesítést szerzett, s 15 éven keresztül szülővárosában tevékenykedett gyakorlóorvosként, majd a honvédségnél teljesített orvosi szolgálatot. Hivatása mellett szerteágazó irodalmi tevékenységet folytatott, nevéhez orvosi tanulmányok is fűződnek, ezek közül kiemelkedő „A szívbetegségek különös kór és gyógytana” című 110 oldalas munkája.

A Fenyő téren, a Szövetség Tatáért Alapítvány kezdeményezésére Cs. Kiss Ernő fafaragó által 2013-ban alkotott emlékoszlop előtt Michl József polgármester ünnepi beszédében így fogalmazott: – A történelemben a mindenkori Haynauk azt gondolják, álljunk bosszút, öljük meg az örököst és miénk lesz az öröksége. Azt remélik, hogy egy ország vezetőinek – legyen az katonai vagy politikai – legyilkolása meghozza nekik az örökös létet, az örökössé válást, az uralmat a Föld azon szeglete felett. Több tízezer ember hal meg a szomszédos háborúban napjainkban is, több mint egy Tatányi ember veszik oda havonta, s azt remélik a háborúskodó felek, hogy a vágyott, áldott békéért folytatott harcaik, nekik is békességet teremnek… A háború erről szól, megszerezni azt, ami a másé bármi áron, elkobozni mindenét, eltörölni végleg a föld színéről, ha máshogy nem megy, az életét is, még a múltját is, és mindezt az igazságosság függönyével letakarni. A tizenhárom aradi vértanúnk élete és halála bizonyosság arra, hogy a földön sem lehet elfedni és elfeledni a gonoszságot. A Szent Ambrusnak tulajdonított gondolat szerint a pokolban igazság van, az égben irgalom, itt a földön pedig kereszt és szenvedés. A városvezető kiemelte: – Hála van a szívünkben amikor hőseinkre emlékezünk, szeretettel és tisztelettel gondolunk azokra, akik a nemzetünk, az otthonunk, az életünk biztonságáért, nyugalmáért, békességéért tettek és tesznek. A történelemben van, amikor nagyobb, akár életáldozatra is szükség van és van, amikor a csendes mindennapi áldozatainkkal tudunk építői és megmentői lenni közösségünknek, családunknak. A tizenhármaknak egy éjszaka jutott, hogy számot vessenek életükkel. A gyilkos döntés pillanatok alatt megszületett és másnap már a bitófán végezték életüket. Azóta is sokan kutatják, mi minden játszódhatott le bennük, és leveleikből úgy látszik – melyeket szeretteiknek írtak –, hogy talán békességgel búcsúztak ettől az élettől. Haynaut Ferenc József egy év múlva leváltotta, mert túlzott brutalitása és önkényeskedése már a bécsi udvarnak is kínossá vált. Az év szeptemberében Londonban egy sörgyárban járt, ahol a munkások felismerték, jól megverték és menekülésre kényszerítették a „bresciai hiénát”. A ’48-as szabadságharcot követően öt év maradt még neki a gondolkodásra, akut agy és tüdővérzés végzett vele… A legnagyobb kereszt az, amit az ember saját magának ácsol. A világban működik a kiegyenlítődés törvénye. A szenvedést és a sebet, amit adunk, visszakapjuk. Nincs botlás, amiért nincs büntetés. A bűn bünteti magát, a szeretet pedig gyógyít. Az adás, az erőszakmentesség és a szolgálat, mint a szeretet legerősebb megjelenési formái tesznek emberré bennünket. A szenvedés szükségszerű velejárója életünknek, de a szeretettel, az önátadással van esélyünk ezt is a javunkra váltani – zárta gondolatait Michl József.

A tatai megemlékezésen közreműködött Franko Mátyás evangélikus lelkész, a Csevergő Énekegyüttes, a Menner Bernát Zeneiskola fúvószenekara és Belső Máté karmester, valamint az Eötvös József Gimnázium 11. b osztályos tanulója Novoszádi Dorka, felkészítő tanárai Bárdos Virág és Szabó Andrea Mária volt.