A magyarországi németek elűzetésére emlékeztek a Német Nemzetiségi Múzeumban

Idén is a Tatai Német Nemzetiségi Múzeum adott otthont annak a megemlékezésnek, melyet a magyarországi németek elűzetésének emléknapja alkalmából rendeztek január 19-én.

Az emléknap dátuma, január 19. arra utal, hogy 1946-ban ezen a napon kezdődött meg a magyarországi németek szervezett elűzetése, az otthonaikból kényszerrel nyugatra telepítendő első budaörsi lakosokat szállító vonatszerelvény elindításával. Dr. Schmidtmayer Richárd, a Kuny Domokos Múzeum igazgatója a tatai megemlékezésen köszöntőjében elmondta: – 10 éve van lehetőségünk hivatalosan is megemlékezni a német kitelepítésről, és ez a 10 év nagyon sokat adott a német közösségnek. Az elmúlt évtizedben arra törekedtünk, hogy minden esztendőben más és más aspektusból közelítsük meg a történteket, hiszen a jogfosztás minden egyes elemére próbálunk emlékeztetni. Ez a nap jó alkalmat szolgáltat arra, hogy a megtörtént szörnyűségek emléke ne vesszen el, s még továbbra is tudjuk gyűjteni azokat az információkat, amelyeket az érintett családok magukban őriznek. Köszönjük a bizalmat mindazoknak, akik az eddigi kutatásokban segítettek, és megosztották velünk a történeteiket vagy a dokumentumaikat, tárgyaikat, melyeknek segítségével a későbbi generációk számára is egyértelműen közvetíthetjük, hogy ilyen többé nem történhet meg.

Az Országgyűlés 2012-ben döntött arról, hogy január 19-ét a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjává nyilvánítja. A határozati javaslat benyújtói között volt Michl József polgármester, aki országgyűlési képviselőként is fontosnak tartotta az emléknappá nyilvánítás ügyét. A határozat szerint az Országgyűlés

– szükségesnek tartja méltóképpen megemlékezni a II. világháború végén, valamint az azt követő időszakban a kollektív bűnösség igaztalan vádja és elve alapján üldöztetést, kisemmizést elszenvedő magyarországi német közösség emberi jogokat súlyosan sértő és igazságtalan elhurcolásáról;

– tisztelettel adózik mindazok előtt, akik a megaláztatások, elhurcolások áldozatai voltak, különös tekintettel azon egyházi, illetve világi személyekre, akik sokszor önként vállalták az üldöztetést és akár a halált is a rájuk bízott közösségek iránti felelősségvállalásból és szolidaritásból fakadóan.

Tata polgármestere a Német Nemzetiségi Múzeumban úgy fogalmazott: – Az emberi lélek attól tud erősödni, ha nem csupán a jóra vagyunk képesek visszaemlékezni, mert az identitásunkhoz, a magyarságunkhoz, az emberségünkhöz hozzátartozik az, hogy időnként a tragédiában, a keserűségben, mások szenvedéseiben is megmerítkezzünk. Ezáltal a mai életünket azokhoz méltóan is élhetjük, akikre éppen emlékezünk.

Közvetlenül a második világháború lezárását követően, a kollektív bűnösség elve alapján Magyarország területéről 1946. január 19. és 1948. június 30. között megközelítőleg 200-220 ezer német nemzetiségű embert telepítettek ki Németországba. A kitelepítés első szakasza a Budapest környéki falvak lakóit érintette, majd a Dunántúl, a Duna-Tisza köze és a Tiszántúl következett. A többször is leálló kiszállítások 1948-ban értek véget. Waldmann-né Baudentisztl Éva, a Komárom-Esztergom Megyei Németek Önkormányzatának elnöke a megemlékezésen saját családi emlékeket is felelevenítve hangsúlyozta: – A családok a szétszakítás után igyekeztek újra egyesülni, de sajnos az is előfordult, hogy a vonatokat a magyar-osztrák határról többször visszafordították újra Németország felé. Éppen ezért nagyon fontos, hogy mi, az utódok emlékezzünk rájuk, és büszkék legyünk arra, hogy magyarországi németek vagyunk és itt, ebben az országban élünk.

A tatai eseményen „Minket innen elüldöztek” címmel mutattak be emlékműsort, melyet a Tatai Német Nemzetiségi Múzeum által gyűjtött emlékek alapján Szűcs József, a Kuny Domokos Múzeum múzeumpedagógusa rendezett, s amelyben  közreműködött Hodossy Ildikó előadóművész, és a Színes Iskola diákjai, Elekes Fanni Sára és Fónyad Luca Veronika. A megemlékezésen özreműködött a baji, a tatai és az agostyáni Egyesített Német Nemzetiségi Énekkar Schmidt Mónika vezetésével valamint Molh Ferenc Dunaszentmiklósról.