„A szabadságért minden nemzedéknek újra és újra meg kell küzdenie, emberöltőről emberöltőre…”
Az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi megemlékezések sorában, Tata Város Önkormányzata és a Tatai Városkapu Közhasznú Zrt. szervezésében október 26-án délután rendezték a forradalom és szabadságharc tatai szereplőinek felelősség- és áldozatvállalása előtt tisztelgő ünnepi felvonulást „Hallottad a szót: rendületlenül” címmel.
A felvonulás első állomása dr. Némethi László emléktáblája volt, a Református Gimnáziumnál. Dr. Némethi László 1921-ben született Budapesten. A jogi doktorátus megszerzése után a fővárosban, Kapuváron, majd 1954-től Tatán dolgozott. A forradalom napjaiban, mint a bíróság küldötte, részt vett a Nemzeti Tanács megalakításában, majd elvállalta a Nemzeti Tanács elnökségét. A vezetése alatt álló tanács gondoskodott a közrend és a köznyugalom fenntartásáról, valamint felvette a kapcsolatot a megyei és a dunántúli Nemzeti Tanáccsal. November 4-én, a forradalom bukásával megszűnt elnöki megbízatása. 1957 tavaszán letartóztatták, és a népbíróság öt évre ítélte. 1035 napot töltött börtönben. Kiszabadulását követően az 1960-as évek végéig nem helyezkedhetett el tanult szakmájában, fizikai munkát végzett. Nyugdíjazásáig, majd nyugdíjasként is vállalati jogtanácsosként dolgozott. Csak 1991-ben, 42 évvel diplomája megszerzése után lehetett ügyvéd szülővárosában, Budapesten. Ő volt a szerkesztője a forradalom tatai történetét elsőként összefoglaló helytörténeti könyvnek, amely a 40. évfordulóra, 1996-ban jelent meg. Dr. Némethi László 2004-ben hunyt el. Halála után két esztendővel elődeink táblát avattak tiszteletére a Református Gimnázium falán. A Némethi család rendszeresen részt vesz az október 26-i tatai felvonulásokon. Az idei eseményen az emléktábla előtt dr. Némethi Gábor mondott beszédet, melyet teljes terjedelmében elolvashatnak a csatolt mellékletben.
A megemlékezés a Rákóczi utcán folytatódott, ahol dr. Mészáros Gábor emléktábláját koszorúzták meg. Dr. Mészáros Gábor 1900-ban született Galíciában. 1922-ben avatták orvosdoktorrá. Ezt követően Budapesten és Szegeden klinikai tanársegédként dolgozott. Az 1930-as évek második felében a gyulai állami kórházat, majd a kassai kórházat vezette. Ezután a Külügyminisztériumban dolgozott, majd 1945-46-ban a Népjóléti Minisztérium Betegellátási Osztályvezetője volt. Mivel többszöri felszólításra sem volt hajlandó belépni sem a szocdem-, sem a kommunista pártba, ezért büntetésből vidékre helyezték. Az akkor megszervezett tatai kórház szülész főorvosa lett. 1956. októberében azután vált részesévé a helyi eseményeknek, hogy elment egy gyűlésre. Tekintélyével, szervezőkészségével akaratán kívül vezető szerephez jutott úgy Tatán, mint a Dunántúli Nemzeti Tanácsban. A forradalomban való részvétele miatt előbb elbocsátották állásából, majd 1957. május 29-én letartóztatták. 10 év börtönbüntetésre ítélték, melyből 6 évet töltött le. A szegedi börtönből az 1963-as amnesztiának köszönhetően szabadult. Előbb Tatára jött vissza, ahol lakásától megfosztották, majd a rendőrség „bizalmas kérésére” Miskolcra költözött leányához. Ott még egy rövid ideig gyakorolhatta szakmáját, de felsőbb utasításra hamarosan felbontották szerződését. Ettől kezdve feleségével együtt leánya hat gyermekének nevelésében vett részt. A Megyei Rendőrség politikai osztálya két-három hónapos rendszerességgel hívta be fiával együtt kihallgatásos figyelmeztetésre, s ez egészen 1968-ban bekövetkezett haláláig tartott.
A felvonulás harmadik állomása idén is a kommunista diktatúra áldozatainak emléktáblája volt, a Hősök terén. 1956. október 26-án délután három-négyszázan gyűltek össze, és a járásbíróság épületében (a jelenlegi Bláthy Iskola) székelő pártállami intézmények, a Járási Tanács és a börtön ellen tüntettek. Az épületet katonák őrizték. A tüntetők hangosan követelni kezdték a rabok kiengedését, majd betörték a kaput, s a tömeg berohant a börtönhöz. A börtönparancsnok – felettesei előzetes hozzájárulásával – végül kiengedte a zárkából az ott fogvatartott 18 rabot. A Politikai Foglyok Országos Szövetsége Komárom-Esztergom Megyei Szervezete kezdeményezésére Tata Város Önkormányzata a Hősök terén állított emléktáblát a kommunista diktatúra áldozatai előtti tisztelgésként, s megemlékezve az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik legjelentősebb tatai tüntetéséről.
Az ünnepi felvonulás a hagyományoknak megfelelően most is érintette az 1956-os kopjafát az Öreg-tó partján, majd a Hősök emlékművét a Kodály-téren. A forradalom 40. évfordulója alkalmából felavatott Hősök emlékműve Taubert László szobrászművész alkotása. Felállítását Tata Város Önkormányzata kezdeményezte, de civil szervezetek és magánszemélyek adományai is hozzájárultak. A kétalakos plasztika egyszerre állít emléket történelmünk több fordulópontjának, így a végvári csatáknak, az 1606-os, az 1703-as, és az 1848-as szabadságharcoknak – és természetesen 1956-nak is. A szobor talapzatán a tatai ötvenhatosok közül megjelenik Bődi Lajos, Hemmerlein József, Kaszás Tamás, Pavlisz István, Pordán István, Rónavölgyi Béla és Senkár János neve.
A tatai megemlékezés résztvevői a Hősök teréről az Ady Endre utcára vonultak, a rendőrség épületének falán lévő emléktáblához. 1956. október 26-án a szovjet emlékmű délutáni ledöntését követően a forradalmárok több helyszínre is mentek. Az egyik, fegyverekkel is rendelkező csoport a rendőrséghez indult, az épület elfoglalására. Az első behatolók lefegyverezték a rendőröket, akik ekkor már nem tanúsítottak ellenállást. A forradalomtól fellelkesült fiatalok nagyobb része teherautóra szállt, és a környező településeket kereste fel, s voltak, akik a rendőrségnél maradtak. A fegyver nélkülivé vált rendőrök behúzódtak az épületbe, a közelben lakó rendőrök hazamentek. Már égtek a lámpák, amikor egy, a Kristály Szálló felől érkezett katonai különítmény megkezdte az épület visszafoglalását. A szakasz két rajra oszlott, az egyik az épület kapujánál sorakozott fel, míg a másik behatolt a kitárt kapun keresztül, és géppisztolyaikat rájuk tartva, félkörbe fogta az ott tartózkodókat. Parancsnokuk, Korbely János százados felszólította a felkelőket a fegyverek átadására. Csak Kaszás Tamásnál volt fegyver, s amikor utána nyúlt, a százados hirtelen tüzet vezényelt. Kaszás Tamás összeesett, azonnal meghalt. Senkár János és Fasching Sándor is a földre zuhantak. Rónavölgyi Béla és Balázs István együtt menekültek ki az utcára. A kapu előtti tisztek lövései az épület előtt érték őket utol. Rónavölgyi Béla a helyszínen életét vesztette, Senkár János életveszélyes sérülésekkel került a tatai kórházba, ahol már nem tudtak rajta segíteni, két nap múlva meghalt. Balázs István súlyos sebesüléseinek nyomát élete végéig magán viselte. Fasching Sándornak a tüdejét és a lábát érték a golyók, ő is túlélte a sortüzet, de felépülése után 18 hónap börtönbüntetésre ítélték, mivel szerepelt a tóvárosi szovjet emlékmű lerombolásáról Guranits János által készített fényképeken. Az emléktábla előtt Rónavölgyi Béla dédunokája, Rónavölgyi-Varga Marcell mondott beszédet, melyet a csatolt mellékletben olvashatnak.
Az Ady Endre utca után a felvonulás programja a Baji úti 1956-os emlékkőnél folytatódott. A Baji úton, a Református Gimnázium tanárainak és diákjainak köszönhetően 2006 óta emlékkő és hársfasor emlékeztet bennünket a forradalomban fiatal életüket áldozó tatai felkelőkre. Az emlékkő Bődi Lajos, Égető Ernő József, Hemmerlein József, Jakab Ferenc, Kaszás Tamás, Knáb Vilmos János, Kovács Lajos, Kovács Nándor, Némedi Varga László, Pavlisz István, Pordán István, Rónavölgyi Béla, Senkár János és Sorok Gyula nevét őrzi.
A megemlékezés utolsó állomása ebben az évben is Baj, az egykori laktanya előtti emlékkő volt, ahol Schunder Tibor, Baj polgármestere ünnepi beszédében elmondta: – 70 évvel ezelőtt a kora délutáni órákban 20-25 tatabányai bányász fiatal érkezett a baji, akkor magyar laktanyához, fegyvereket próbáltak szerezni, hogy csatlakozzanak a „pesti srácok” csapatához. Kérésüket megtagadták és a már visszaforduló teherautóra gépágyúval lőttek. Nyolc fiatal a helyszínen életét vesztette. Schunder Tibor kiemelte: – A történetből számunkra egyértelműen kiderül, hogy az ország szinte minden szegletéből verbuválódott fiatalok példát mutattak. Készek voltak harcba indulni, meghalni a szabadságért. Mintát adtak becsületből, s hazaszeretetből. Számtalan áldozata volt a harcoknak, sortüzeknek és a forradalom leverését követő megtorlásoknak, kivégzéseknek. Őróluk is emlékezünk ma. 1956. októberében sok magyar embernek kellett egy egész életre kiható döntést hozni. Volt, akinek ez a döntés az életébe került, vagy börtönbe került, vagy kivándorlást eredményezett. A fegyveres erők és testületek tagjainak talán még nehezebb volt a döntés, ugyanis választaniuk kellett az alkotmányra letett esküjük és személyes meggyőződésük között. Ma azokra emlékezünk, akik azért áldozták fel szabadságukat, életüket, karrierjüket, hogy megteremtsenek egy szabad, független, demokratikus országot. Nem rajtuk múlt, hogy ez akkor nem sikerült, mégis hatalmas részük volt abban, hogy ma, 2026-ban egy szabad, független, demokratikus országban élhetünk. A magyarok ösztönei mindig jól működtek. Talán azért is, mert az elmúlt 500 évünk nem szólt másról, mint a szabadságért való küzdelemről. Ezért küzdött Bethlen Gábor és Rákóczi. Ezért emelte a magasba a zászlót Kossuth és Széchenyi, és ezért mentek a pesti srácok puszta kézzel az akkori világ egyik legnagyobb hadserege ellen. Számunkra a szabadság nem magától értetődő, nem a szüleinktől kapott örökség. A szabadságért minden nemzedéknek újra és újra meg kell küzdenie, emberöltőről emberöltőre – fogalmazott Baj polgármestere, akinek beszédét a csatolt mellékletben olvashatják teljes terjedelmében.
A felvonuláson közreműködtek tatai diákok, a Magyar Honvédség 25. Klapka György Páncélosdandár Zenekara Balázs Attila őrnagy vezetésével, valamint Michl-Perczell Anita. A megemlékezéssorozat záró eseménye november 4-én, szerdán 18:00 órakor kezdődik a Magyar Honvédség 25. Klapka György Páncélosdandár Kupola épületében, (Tata, Bacsó Béla út 66.), ahol a Páncélosdandár Zenekara ad koncertet a nemzeti gyásznap alkalmából. A koncertre a belépés díjtalan, de regisztrációhoz kötött. Regisztrálni a tatakoncert@mil.hu e-mail címen lehet. A koncertre csak személyazonosító igazolvány felmutatásával lehet belépni.
Rónavölgyi-Varga Marcell 2026. 10. 26
