„A zászlót sohase hagyjátok a földön heverni. A zászlót vinni kell…” – 1956 hőseire és eseményeire emlékeztünk

Tata Város Önkormányzata és a Tatai Városkapu Közhasznú Zrt. szervezésében rendeztek megemlékezést október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából a tóvárosi körforgalomnál található ’56-os emlékműnél.

A megemlékezésen Tata polgármestere, Michl József mondott beszédet. A városvezető a nemzeti ünnep kapcsán így fogalmazott: – Sokszor megfejthetetlen titokként jelenik meg előttünk az ünnep értelme, és létrejöttének csodája. Mindannyian tele vagyunk vágyakozással a szabadság, az igazság, a szép és jó valódi, teljes megélésére. Még ha nem is valljuk be magunknak, de nagyon szeretnénk az életünket úgy élni, hogy rendre legyen mit ünnepelni benne. A titkot, hogy megértettük, és megtanultuk, hogy hogyan tudjuk önmagunkat is fölemelni abba a magasságba, ahonnan minden sokkal tisztábban és élesebben látható. Egyéni életünkben is, de közösségi létünkben is nagy-nagy szükségünk van ezekre az alkalmakra. Mindenféle eszközt és lehetőséget kínál a modern világunk és a bőség nehézségével megküzdve keressük a megoldást, hogyan tudnám magamat fölemelni, hogy legyen igazi ünnepem. Ahhoz sokkal messzebbre kell látnunk, hogy az elrugaszkodás, az elemelkedés sikerüljön. A földi élet mindennapi nehézségeit, lelki, életmódbeli kínlódásait, mint földhöz szorító terhet cipelik az emberek, és sokak számára a föltekintés a magasba is csak vágy marad, nemhogy az elemelkedés… Így volt ez mindig az egyes ember és a közösségeink történelmében, s ennek cáfolatára kellettek rendre a bátrak, a hősök, a szentek…, akik egytől egyig ugyanolyan két lábbal a földön járó, józanul gondolkodó, normális emberek voltak, mint amilyenek mi is lehetünk. Michl József hozzátette: – 1956. október 23-át ünnepeljük és emlékezünk azokra a bátrakra, akik az életük kockáztatásával, egzisztenciájuk elvesztésének esélyével, szeretteik, családjuk biztonságának veszélyeztetésével olyasmire vállalkoztak, amit sajnos ma sem divatos felvállalni. Felülemelkedtek a hétköznapokon, s a normalitásért, a normális életért emeltek szót. Semmi többet nem szerettek volna, mint hogy a teremtésből fakadó emberi méltóság legyen a mérce és a rend alapja. Szeretettel emlékezünk tehát ma is, itt a tatai ünnepünkön a Senkár, a Kaszás, a Rónavölgyi, a Balázs, a Fasing, a Hemmerlein, a Pavlisz, a Pordán, a Bődi, a Kiss, a Némethi, a Mészáros, a Mazalin, a Domoszlai, a Sárközi, a Nyíri és természetesen sok-sok további tatai családra. Hálásan emlékezünk mindenkire, akik ’56 után is, minden bolsevik nyomorgatás és sunyi üldözés ellenére kitartottak egy jobb, normális, magyar haza újrateremtése mellett, és mindent meg is tettek azért, hogy az emberhez méltó rend helyreálljon! …  Tata polgármestere a megemlékezésen kiemelte: – Sajnos már nem él köztünk Wittner Mária, aki többször itt volt velünk az október 26-i ünnepségeinken, s aki jó szívvel bíztatott a közösségeinket és a nemzetünket védő bátorságra. Sokszor mondta el: „A zászlót sohase hagyjátok a földön heverni. A zászlót vinni kell…” Akármilyen nehéz, akármilyen csúnya időnek is tűnik, akármilyen szelek is fújnak, a zászlót vinni kell. Akadályok, küllő közé bedugott botok, rossz akarat, árulók és gazemberek mindig lesznek körülöttünk. De ez nem befolyásolhatja a saját, és a ránk bízottak életének megmentéséért és jobbításáért való elkötelezettségünket, igyekezetünket. Ami ebben erősít, az az, hogy mennyire vagyunk képesek felülemelkedni a mindennapokon, hogy mennyire tudunk fölfelé nézni, fölemelkedni és másokat is fölemelni. A zászlót nem hagyjuk a földön heverni…!

Az október 23-i rendezvényen közreműködött Ködmön Kristóf diákpolgármester, a Vaszary János Általános Iskola diákjai valamint a Menner Bernát Zeneiskola fúvószenekara, Belső Máté karmester vezetésével.

A forradalom tatai kitörésének évfordulóján, október 26-án szombaton, 15:00 órától „Egy pillanat mikor a félés átszakad” címmel rendezik a forradalom és szabadságharc tatai szereplőinek felelősség- és áldozatvállalása előtt tisztelgő hagyományos ünnepi felvonulást, mely a következő emlékhelyeket ejti útba:

-Kossuth tér, Tatai Református Gimnázium – dr. Némethi László emléktáblája,

-Rákóczi utca – dr. Mészáros Gábor emléktáblája,

-Hősök tere – a kommunista diktatúra áldozatainak emléktáblája,

-Tópart – 1956-os kopjafa,

-Kodály tér – Hősök emlékműve,

-Ady Endre utca, rendőrség – 1956-os emléktábla, és

-Baji út – 1956-os emlékkő.

A felvonulás utolsó állomása Baj, az egykori laktanya előtti emlékkő lesz, ahol ünnepi beszédet mond Schunder Tibor, Baj polgármestere.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából szervezett városi megemlékezések záró programjaként november 4-én hétfőn, 18:00 órától a Piarista Rendház dísztermében a Magyar Honvédség Klapka György 1. Páncélosdandár Zenekara ad majd koncertet a nemzeti gyásznap alkalmából.