Az 1945-ös januári sortűz áldozatainak emléke előtt tisztelegtek Dunaszentmiklóson és Szomódon

A Tatai Kistérségi Többcélú Társulás, a Szomódi Helytörténeti Egyesület és a Budapesti Erdőgazdaság Süttői Erdészete szervezésében idén is megemlékezést szerveztek a dunaszentmiklósi emlékkeresztnél, valamint a szomódi temetőben. A január 4-i eseményen a nyolcvan évvel ezelőtt kivégzett 26 ártatlan áldozat emléke előtt tisztelegtek.

A IV. SS-páncéloshadtest 1945. január 1-jén indította meg a Konrád hadműveletet, melynek az volt a célja, hogy a Vértes és Budapest között lévő szovjet katonai erőket szétzilálják és kialakítsák a Budapesttel való kapcsolatot. A német haderő Komáromnál vagonírozott ki, ezt követően pedig Dunaalmás, Agostyán és Tarján irányába indított támadást. A térségben a szovjetek által elfoglalt területekről „málenkij robotra” szedték össze a lakosságot, január 1-én a szomódiakat 147 környékbelivel Agostyán felé terelték. Dunaalmás és Neszmély lakóit ugyancsak összeterelték, és Süttő irányába, Bikol pusztán át hajtották gyalog Tardos felé útépítésre. Ők estére szintén csak Agostyánig jutottak. Január 2-án hajnalban az agostyáni gyűjtőtáborból közel ezer foglyot szabadítottak ki az előre nyomuló német katonák. A kiszabadított foglyok hazaindulva azt azonban nem tudták, hogy Szomód, Dunaszentmiklós és Neszmély dombjait, erdeit akkor még az oroszok ellenőrizték. A Vörös Hadsereg katonái újra fogságba ejtettek egy hazafelé igyekvő csoportot. Január 2-án estére az oroszok Dunaszentmiklósra terelték foglyaikat, akik az éjszakát egy szénáscsűrben töltötték, hajnali 3 órakor pedig tovább vezették őket az erdő felé. A 26 magyar fogollyal január 3-án hajnalban végeztek a Vörös Hadsereg katonái.

Tata Város Önkormányzata és a Szomódi Helytörténeti Egyesület közös szervezésében 2019. februárjában, a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából mutatták be a „Jégbefagyott sikoly – A szovjetek által elhurcolt és 1945 januárjában Dunaszentmiklós közelében meggyilkolt polgári áldozatok emlékezete” című helytörténeti könyvet. A kiadvány emléket állít mindazoknak, akik a kegyetlen öldöklés áldozatául estek, s emellett számos visszaemlékezést is tartalmaz. A történet feltárását a Szomódi Helytörténeti Egyesület indította el több, mint 10 évvel ezelőtt, amikor a szomódi temetőben felfedezték az emlékező kopjafát, melyen két adat szerepel: Bakonyi Dezső neve, és a 26-os szám. (Bakonyi Dezső szomódi református lelkész túlélője volt az eseményeknek, és megörökítette a történteket az utókor számára, 1992-ben egy kopjafát emeltetett a szomódi temetőben az áldozatok emlékére.) Ezt követően indult el a 26 áldozat életét kutató munka, mely az évek során számos emlékkel, elbeszéléssel, irattal és dokumentációkkal gyarapodott.