Az aradi vértanúkra emlékeztünk

Tata Város Önkormányzata és a Tatai Városkapu Közhasznú Zrt. szervezésében rendeztek ünnepi megemlékezést október 6-án az aradi vértanúk tiszteletére a Szövetség Tatáért Alapítvány kezdeményezésére 2013-ban állított emlékoszlopnál, a Fenyő téren.

Az aradi vértanúkat a szabadságharc bukása után, 1849. október 6-án végezték ki. Azóta a forradalom és szabadságharc vérbe fojtásának gyásznapjaként emlékezünk október 6-ra. Bár az Aradon kivégzett honvédtisztek száma tizenhat volt, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az ezen a napon kivégzett tizenhárom tisztet tartja számon. A rájuk is emlékező tatai megemlékezésen Michl József polgármester elmondta: – „Ha nem tudjuk mi történt mielőtt megszülettünk, örökké gyermekek maradunk” – írta Cicero. A családunk, a városunk és persze a magyarság történelmének pontos és helyes ismerete nélkül mindannyian abban a veszélyben vagyunk, hogy gyermekek maradunk és semmi esélyünk, hogy megértsük azt a világot, amelyben felnőtté kellene válnunk. Nem sikerül mindig a korral együtt felnőni is. De vannak, akik korán kell, hogy megtanulják az élet nehéz terheinek cipelését és fiatalon felnőtté válnak. A közösségeink, a nemzet élete is így alakul. Ha nem tanulunk eleget a múltunkról és a múltunkból, akkor nehéz lesz az adott időben jól eligazodnunk. Jelenczki István néhány éve készült „Ön-tér-kép” című dokumentumfilmjében arra figyelmeztet, hogy a pszichológus szakma által sokat kutatott poszttraumás állapot milyen hatással van a nemzet életében. A fel nem dolgozott, a tudatalattiban ott lévő emlékekkel hogyan tud megbirkózni nem csak a legkisebb közösség, a család, hanem a nemzet is, mit jelent egy ezredéves közösség számára az ismétlődő múlt? Van bőven mit feldolgoznunk, megtanulnunk. A saját családunk, nemzetségünk életéből és a szűkebb pátriánk, városunk életéből is. Nemzetünk ezredéves hagyományai, írott és íratlan tudása folyamatosan üzen mindennapjainkhoz. A városvezető kiemelte: – A legnagyobb magyar, Széchenyi István így figyelmeztet: „Nem!  Mi nem születtünk reformátoroknak, előbb mi magunkat kell megreformálnunk. Látogatnunk kell az alázat, az önmegtagadás iskoláját.” Hőssé azok lesznek, akiknek megadatik az alkalom, szoktuk mondani. De csak az lehet hőssé, sőt akár szentté is, aki az élet mindennapi alkalmainak, helyzeteinek a során is már így él. Az alázat és az önmegtagadás iskolája, melyet Széchenyi említ, ennek a módszere. Magatartásunk mindennapi csiszolásában különösen is szükséges a helyes szeretet gyakorlása. A szeretet nemcsak érzelem, hanem elsősorban tudatos döntés: az elvétel helyett az adás, az erőszak helyett a szelídség és a megbocsátás, a hatalmaskodás helyett a szolgálat erényeinek gyakorlása, megélése. Ezek nélkül semmilyen közösség, a családtól a nemzetig nem tud egészségben életben maradni. Ahhoz, hogy méltóak maradhassunk a vérbosszú áldozataivá vált aradi vértanúkhoz, de minden olyan elődünkhöz, akik életükkel szolgálták közösségeinket, nekünk is folyamatosan kell alakítanunk mindig jobbá az életünket. Ez a mindennapi legfontosabb feladatunk, ez tesz erős közösséggé itt Tatán is bennünket.

Az eseményen közreműködtek a Tatai Református Gimnázium diákjai: Topak Luca és Szabó Levente, a Menner Bernát Zeneiskola fúvószenekara Belső Máté karmester vezetésével, Frankó Mátyás evangélikus lelkész, Szabó Előd református lelkész és Ézsöl Krisztián tatai segédlelkész, valamint Bujdosó Attila tatai hagyományőr. A rendezvényt követően a Kapucinus Templomban szentmisével emlékeztek az aradi vértanúkra.