„Az emberiségnek egy nemzetet megtartani, ez, és nem kevésb forog most kérdésben…”

Tata Város Önkormányzata és a Tatai Városkapu Közhasznú Zrt. szervezésében rendeztek megemlékezést városunkban június 4-én szombaton, a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából.

Az esemény programja délelőtt a Kossuth téren kezdődött, ahol félárbocra eresztették az Országzászlót, majd bemutatták azt a Szent Korona installációt, mely Elekes Gyula tűzzománc művész alkotása, és a Rotary Club Székelyudvarhely megrendelésére készült. Az installációt a Rotary Club Tatabánya hozta el Tatára, az alkotás a Városháza előtt egészen június végéig látható.

A Kossuth tér után a megemlékezés a Mindszenty téren, a szőgyéni emlékkeresztnél, majd ezt követően a Nemzeti Összetartozás terén folytatódott. A hét folyamán delegációk érkeztek hozzánk, a határon túli magyar testvértelepüléseinkről. A tatai megemlékezés helyszínein, a küldöttségek vezetői osztották meg gondolataikat a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából. A Kossuth téren Bicskei Ibolya, a Magyarkanizsai Községi Tanács tagja, aki először járt Tatán kiemelte: – Az ünnep lényegét az általunk átélt közösségi élmény adja, s ez megerősít minket abban, hogy készen álljunk a változó világ kihívásaira. A Mindszenty téren Leboc Szabolcs, szőgyéni önkormányzati képviselő többek között arról beszélt, hogy Tata és Szőgyén kapcsolata egyedülálló, és a nemzeti érdekeinkért vállalt szolgálatunkkal együtt tovább erősíti a haza egységét. Végül, a Nemzeti Összetartozás terén Nagy László, Szováta helyi tanácsának tagja Fülöp László Zsolt polgármester üdvözlő sorait tolmácsolta, hangsúlyozva, hogy az elmúlt időszak korlátozásai sem tarthattak távol egymástól, s baráti kapcsolatunkat a június 4. alkalmából Tatára érkezett szovátai gyerekek csak tovább erősítik, kifejezve nemzeti egységünket.

A Nemzeti Összetartozás Emlékművénél, melyet Smídt Róbert szőgyéni fafaragó készített, Rigó Balázs mondott beszédet. Tata alpolgármestere így fogalmazott: – Ismét eltelt egy esztendő, s mi, a koronavírus járvány miatti korlátozások elmúltával immár valamennyi Kárpát-medencei testvértelepülésünkről érkezett nemzettársunkkal együtt újra eljöttünk ide, hogy megint emlékeztessük magunkat és másokat is arra, mi történt velünk 102 éve ezen a napon.  A kopjafa, a határokon átnyúló közös nemzeti emlékezet jele, amihez a 16. -17. századi török elleni honvédő és visszaszerző háborúk, a magyarság eredetét, gyökérzetét magában rejtő őstörténet, a külső veszélyekkel, hódító szándékokkal szembeni, mindenkori hősies ellenállás, s a máig megőrzött magyar kulturális hagyományok képzetei társulnak, a Kárpátok gyűrűjén innen és túl mindenütt, ahol magyarok élnek. A kopjafa, melyet vasgyűrű ölel körbe – melynek folytonosságán ugyan átüt a 102 évvel ezelőtti napot jelző dátum – sokkal erősebb köteléket jelképez, mint amit, akár a versailles-i Nagy Trianon-palotában mindössze 15 perc leforgása alatt megszületett, a nagy háború győztesei által békeszerződésnek csúfolt, valójában egyoldalú diktátum széttéphetne. Rigó Balázs, beszédében a magyarságot összetartó erőként említette a magyar nyelvet és az ezer évnél is ősibb magyar művészetet, mely az egyetemes európai műveltség határvonalait is kijelöli. Kiemelte, cselekvésre a jövőben is szükség lesz, és arról az éltető, megtartó munkáról beszélt, mely szőgyéni, szovátai, magyarkanizsai és tatai gyermekeket, fiatalokat és felnőtteket köt össze művészeti táborokban, kerékpártúrákon, közös könyvalkotáson, meseíráson, anyanyelvi és műveltségi vetélkedőkön, könyvbemutatókon, kiállításokon, koncerteken, sporteseményeken, cserkésztalálkozókon, közös imádságokon keresztül, és még számos olyan módon, ami a lelki kapcsot keresi, egy egységet, mely minden magyart összefűz. Tata alpolgármestere hangsúlyozta: – Nagy felelősség ez, amit mindannyiunknak nem csak ma, hanem minden nap, a saját területünkön szemmel kell tartanunk, hiszen soha nem feledhetjük, hogy a tét ugyanaz, mint másfélszáz esztendeje, amikor Széchenyi István azt írta, „Az emberiségnek egy nemzetet megtartani, ez, és nem kevésb forog most kérdésben, s rajtunk áll ennek szerencsés eszközlése.”

Június 4-én kora este, az elmúlt évhez hasonlóan idén is fellobbantak az emléktűz lángjai a Kálvária-domb lábánál.

A tatai megemlékezéseken közreműködött Nényei Zsombor, Galgóczy Csenge, szőgyéni, szovátai, magyarkanizsai és tatai versmondók hangfelvételről, a Kenderke Református Alapfokú Művészeti Iskola tanárai, Berényi Kornélia, Solecki Szilárd, a Vaszary János Általános Iskola Énekegyüttese és Tóth Dániel citerás, a Menner Bernát Zeneiskola Fúvószenekara Belső Máté vezénylésével, Tata és a Kárpát-medencei testvértelepüléseink cserkészei, a Tatai Szarkalábak, valamint a Tűzmalom Táncház táncosai és zenészei.