„Az emlékezés kötelesség…” – felvonulással emlékeztünk az 1956-os forradalom tatai szereplőire és eseményeire

Október 26-án a hagyományos felvonulással folytatódott az a programsorozat, amelyet Tata Város Önkormányzata az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából szervezett. A felvonulás minden esztendőben a forradalom tatai szereplőinek felelősség- és áldozatvállalása előtt tiszteleg. A megemlékezés, mely idén a „Kőzetbe hullt levelek” címet viselte a következő emlékhelyeket érintette:

Kossuth tér, Tatai Református Gimnázium – dr. Némethi László emléktáblája,

Rákóczi utca – dr. Mészáros Gábor emléktáblája,

Hősök tere – a kommunista diktatúra áldozatainak emléktáblája,

Tópart – 1956-os kopjafa,

Kodály tér – Hősök emlékműve,

Ady Endre utca, rendőrség – 1956-os emléktábla,

Baji út – 1956-os emlékkő.

A felvonulás egyes helyszínein az 1956-os hősök leszármazottai mondtak emlékbeszédeket. A Kossuth téren Dr. Némethi Gábor ügyvéd emlékezett édesapjára, akit 5 év börtönbüntetésre ítéltek. A Rákóczi utcán Velkey György László, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Szakkollégiumának igazgatója dédapjáról, dr. Mészáros Gáborról beszélt, akit 10 év börtönbüntetésre ítéltek. Az Öreg-tó partján Rónavölgyi -Varga László, Rónavölgyi Béla unokája nagyapjára emlékezett, aki a rendőrségi sortűzben vesztette életét, míg a Kodály téren Kiss Tamás, a tatai TIB szervezet vezetője édesapjáról, a 12 évnyi börtönbüntetésre ítélt Kiss Béláról beszélt. A felvonuláson Szabó Emese Liza, a Tatai Református Gimnázium diákja, a TAVIDÖK tagja, és Horváthy Lóránt, a Szövetség Tatáért Alapítvány kuratóriumi elnöke is megosztotta gondolatait az emlékezőkkel.

A menet utolsó állomása idén is Bajon volt, az egykori laktanya előtti emlékkőnél, ahol ünnepi beszédet mondott Schunder Tibor. Baj polgármestere úgy fogalmazott: – 1956. október 23-án egyetlen eszme, a szabadság eszménye kovácsolta össze a magyarokat, az elégedetlen, jobbítani vágyó emberek sokaságát. Elegük lett az önkényből, a hazugságokból, a félelemkeltésből, az igazságtalanságból. Véget akartak vetni az elnyomásnak, visszaszerezni az ország függetlenségét, megállítani a borzalmas kísérletet a magyar emberek kommunista emberré alakítására. Nem akartak közösség, gyökerek és hit nélküli országgá válni. 1956 a szabadság ünnepe, mert a tizenkét nap leforgása alatt a diktatúrát demokrácia váltotta fel. Az ünnep pedig a múltunk által ránk ruházott felelősség vállalása. Az emlékezés kötelesség. Hiszen a történelem természete ilyen, örökséget hagy a késői nemzedékekre, felelősséget tesz a vállunkra. Schunder Tibor kiemelte: – A harcokban 2652 magyar esett el. A forradalom következményeként mintegy negyedmillió magyar hagyta el az országot, nyugatra menekülve. 1957. januártól a forradalom résztvevőit tömegesen börtönözték be, majd sokukat kivégezték. A halottak tisztelete a jelen és a jövő alapja. Arra késztet minket, hogy az örökül hagyók céljait kövessük. Mi, késői magyarok tudjuk, hogy mit jelent ennek az örökségnek az önkényes kezelése, az előttünk járók céljainak feladása. A forradalom leverését követő évtizedekben Magyarországon tilos volt erről az időszakról beszélni, ellenforradalomnak bélyegezték. Több, mint három évtized kellett ahhoz, hogy az 1956-ban kivívott szabadságot visszaszerezzük.  Meg kell őriznünk ezt a szabadságot ma is, holnap is, de vér nélkül!

Az október 26-i felvonuláson közreműködött Tolcsvay Béla Kossuth-díjas zeneművész, a Magyar Honvédség Klapka György 1. Páncélosdandár Zenekara Balázs Attila őrnagy vezetésével, valamint Straub Dorka és Kálmán András, a Tatai Református Gimnázium diákjai. Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából szervezett megemlékezések záróeseménye november 4-én, szombaton 18:00 órakor kezdődik a Piarista Rendház dísztermében, ahol a Magyar Honvédség Klapka György 1. Páncélosdandár Zenekara ad koncertet a nemzeti gyásznap alkalmából.