„Béketeremtőkre vár a világ ezen része…”

Tata Város Önkormányzata és a Tatai Városkapu Közhasznú Zrt. közös szervezésében rendeztek ünnepi megemlékezést az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából a tóvárosi körforgalomnál lévő emlékműnél, október 23-án délelőtt.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc a XX. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. 1989. október 23-án, a forradalom 33. évfordulóján kiáltották ki Magyarországon a köztársasági államformát, azóta ez a nap kettős nemzeti ünnep hazánkban: az 1956-os forradalom kitörésének, és a Magyar Köztársaság 1989-es kikiáltásának napja.

Városunkban Szilágyi Bernadett szobrászművész a „Szabadság kapuja” címet viselő krómacél alkotása előtt Michl József, Tata polgármestere mondott beszédet. „Sokan vannak azok, akik a világot újra lángokba akarják borítani, mert önző érdekük az, hogy itt a földön ne legyen tartós a béke. Ők elfelejtették a komoly munkát, és szeretnének a zavarosban halászni. A jövő azonban azoké, akik a békét hozzák a világ számára” – kezdte ünnepi beszédét Giesswein Sándor gondolataival a városvezető, aki felidézte a XX. századi Magyarország történelmét: az első és második világháborút, a Tanácsköztársaságot, a trianoni döntést és 1956 eseményeit, hozzátéve, hogy akik most itt állunk, mindegyikőnk nagyszüleinek, dédszüleinek az elmúlt század adta evilági életterét. A városvezető így fogalmazott: – Mennyi béke utáni kiálltást, mennyi szenvedést, mennyi nyomorúságot kellett túlélnie családjainknak, hogy eljussunk a mai ünnepig: 69 éve annak, hogy az a kis 12 nap megrengette a bolsevik világot és engedményekre kényszerítette, majd kénytelen volt visszább lépni 1989-ben. Azóta több, mint harmincöt év telt el és a munkából nem fogyunk ki. Az első szabadon választott országgyűlés és kormánya végtelen nehézségek közepette kezdte meg egy új ország építését, melyet reményeink szerint még sok-sok emberöltőn keresztül tehetünk meg itt a Kárpát-hazában. De nehogy azt gondoljuk, hogy akár a rendszerváltás, vagy az időközben még jobban felgyorsult nagy technikai, informatikai, gazdasági, pénzügyi változások, a mesterséges intelligenciának nevezett adatmotor hozta lehetőségek, az embert is megváltoztatták. Sajnos nem, mert megmaradt az irigység, a gyűlölet, a lustaság, az elégedetlenség, a „minden rossz, ahogy van” gondolkodás, a másik lenézése, a trágár stílusban való verbális erőszak. De megmaradt az örök vágy a békére, a szeretetre is! Michl József kiemelte: -1956-ban mindenkinek elege volt már. Elegük volt a csengőfrászból, a sanyargatásból, a padlás lesöprésből, a hazugságokból az iskolában, az egyházüldözésből, a besúgórendszerből, a lehallgatásokból, a félelemből. Magában mindenki, még a rendszer nagy támogatói is titokban változást akartak. A bolsevik diktatúra még a rendszer támogatóit sem kímélte, bármikor, bárkit likvidáltak, ha úgy tetszett. A szovjetek utasításainak engedelmeskedő kiképzett végrehajtók erőszakossága és kegyetlensége senkit sem kímélt, aki csak egy szót is szólt a diktatúra ellen. Ilyen körülmények között kellett embernek maradni, kitartani, szeretni és türelmesnek lenni. A rendszer önmagát is őrölte, az otthon, a család maradt az egyetlen biztos vár. Az otthoni csendben mindenki ugyanazt gondolta és ugyanazt értette. Nem volt szükség szavakra és hangoskodásra. Nem kellett semmit leírni és elszavalni. 1956-ban fegyvertelenül, ordítozás és trágár beszéd nélkül, békésen, fiatalok, egyetemisták, gyári szakemberek, tanárok, orvosok, édesapák, édesanyák és gyermekeik 12 napra megmutatták, csak magunkra számíthatunk. 12 nap elég volt, hogy felborítson egy hatalmas, öröknek tűnő, embertelen bolsevik rendszert.

A forradalom és szabadságharc tatai eseményeire utalva városunk polgármestere elmondta: – Azért is vagyunk ma itt, hogy azokra a tatai családokra gondoljunk, akik ilyen XX. században tudtak úgy gondolkodni, hogy felnőhessenek ’56-os hőseink, akik egy, az általuk megéltnél szebb hazát akartak teremteni. Hálásan emlékezünk mindenkire, aki a bolsevik nyomorgatás és sunyi üldözés ellenére kitartott egy jobb haza újrateremtése mellett. Most újra nagy feladat előtt állunk. Béketeremtőkre vár a világ ezen része, olyanokra, akik képesek átlátni a szitán, és nem remeg meg a lábuk ma sem, ha egy bolsevik kerül a látóterükbe, akár zászlóval a vállán vagy pisztollyal az oldalán. Mert az irigység, az elégedetlenség és a gyűlöletkeltés helyett a teremtő munkát és a másik tiszteletét választják. Mert a másik lenézése, a felette való hatalmaskodás és ítélkezés helyett türelmesen, állhatatosan és alázatosan teszik a dolgukat. Mert minden öldöklő háború helyett az erőszakmentességet vagyis a békét, a béketeremtést választják a teremtettségükből fakadó józan ész alapján.

A megemlékezésen közreműködött Michl-Perczell Anita, Risóczki Lilla, a Tatai Református Gimnázium diákjai, valamint a Menner Bernát Zeneiskola fúvószenekara, Belső Máté karmester vezetésével.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeire emlékező programsorozat vasárnap folytatódik. A forradalom tatai kitörésének évfordulóján, október 26-án 15:00 órától „Támadó tűz voltunk” címmel rendezik a forradalom és szabadságharc helyi szereplőinek felelősség- és áldozatvállalása előtt tisztelgő ünnepi felvonulást, mely a következő emlékhelyeket érinti:

Kossuth tér, Tatai Református Gimnázium – dr. Némethi László emléktáblája,

Rákóczi utca – dr. Mészáros Gábor emléktáblája,

Hősök tere – a kommunista diktatúra áldozatainak emléktáblája,

Tópart – 1956-os kopjafa,

Kodály tér – Hősök emlékműve,

Ady Endre utca, rendőrség – 1956-os emléktábla,

Baji út – 1956-os emlékkő.

A felvonulás utolsó állomása Baj, az egykori laktanya előtti emlékkő lesz, ahol ünnepi beszédet mond Kiss Szilárd, Baj alpolgármestere.