„Csak az országnak vannak határai, a nemzetnek nincsenek…” Április 12. – A Felvidékről kitelepítettek emléknapja
Tata Város Önkormányzata szervezésében rendeztek megemlékezést A Felvidékről kitelepítettek emléknapja alkalmából április 12-én, pénteken. Az esemény a Mindszenty téren, a szőgyéni emlékkeresztnél kezdődött, majd az EST Moziban folytatódott.
A „csehszlovák-magyar lakosságcsere” keretében 77 esztendővel ezelőtt, 1947. április 12-én indultak el Felvidékről az első vasúti szerelvények Magyarország felé, s megkezdődött a szlovákiai magyarok elűzetése szülőföldjükről. 2012 decemberében az Országgyűlés április 12-ét országgyűlési emléknappá nyilvánította, hogy megemlékezzen a Beneš-dekrétumok következtében a Csehszlovák Köztársaságból kizárt, Magyarországra telepített mintegy százezres magyarságról. A megemlékezésen Michl József, Tata polgármestere beszédében úgy fogalmazott: – A mi nemzetünket sokan próbálták meg eltakarítani, például a tatár, a török vagy a ruszki és még sorolhatnánk, hányan és hányan próbálkoztak azzal, hogy tönkretegyenek, megsemmisítsenek, a föld színéről eltöröljenek bennünket. De úgy tűnik, hogy Isten népe vagyunk, tehetnek velünk bármit, mi akkor is maradunk, túlélünk, megerősödünk, újrakezdjük és nem adjuk fel. Ennek a hitünknek gyönyörű kifejeződése az itt Tatán található emlékkereszt és annak szőgyéni párja is. Figyelmeztessenek minket mindig arra, hogy jöhetnek bármilyen idők, próbálhatnak bármilyen módszerrel minket megsemmisíteni, ha mi hajlandóak vagyunk továbbra is fölfelé figyelni, az onnan jövő üzenetet tudomásul venni és a magunkévá tenni, egymás kezét megfogni és egymásra vigyázni, történhet bármi, túl fogjuk élni. Ebben segítsen minket testvérbarátságunk, s ez erősítse gyermekeinket is!
Szőgyénből 135 magyar családot telepítettek át Magyarországra, jelentős részük a környékre került, közülük sokan beköltöztek Tatára, az újhegyi városrészbe. A rendszerváltást követően megalakult, első szabadon választott tatai önkormányzati képviselő-testület 1992-ben az Újhegy egyik utcájának a Szőgyéni utca nevet adta. 1995-ben Szőgyén Község Önkormányzata Nágel Dezső polgármester vezetésével megszervezte a kitelepítettek első találkozóját. Az egykori kitelepítettek megkeresésében Tata Város Önkormányzata is közreműködött, s 1997-ben, Szőgyén község és Tata hivatalos testvértelepülési kapcsolatot kötött.
Szőgyén polgármestere, Méri Szabolcs a tatai eseményen elmondta: – Fontos, hogy megemlékezzünk a régi eseményekről, de az is fontos, hogy ne csak a múltra emlékezzünk vissza, hanem a jelenben is ismerjük fel az emberséget és az összetartozás erejét. A mi felelősségünk, hogy mindig felhívjuk a figyelmet, s tegyük meg a tőlünk telhető legtöbbet annak érdekében, hogy ne érhessék nemzetünket hasonló történelmi megrázkódtatások. Emlékeztessünk mindenkit, legfőképp saját magunkat, hogy magyarnak megmaradni, kultúránkat-nyelvünket megőrizni és továbbadni feladatunk itt, a Kárpát-medence minden szegletében, hiszen határai csak az országnak vannak, a nemzetnek nincsenek.
A megemlékezés az Est Moziban folytatódott, ahol a „Baska magyarul beszél” című dokumentumfilmet mutatták be az érdeklődőknek. A filmben Baska Barbara filmrendező az édesapja, Baska József képzőművész emlékeinek felhasználásával mutatja be a Csehországba történő deportálás elől Magyarországra menekülő családja történetét. A vetítés helyszínén az alkotóval Rigó Balázs alpolgármester beszélgetett.
A programban közreműködött dr. Farkas Zsolt szőgyéni esperes-plébános, Alt István és a szőgyéni Csongrády Lajos Alapiskola diákjai: Dékány Dorka, Fekete Liána, Sas Boglárka, Gubík Dorina, Sindler Luca, Volter Lea, valamint Berényi Kornélia, Leboc Szabolcs hagyományőrző Szőgyénből és Soleczki Szilárd klarinétművész, a Menner Bernát Alapfokú Művészeti Iskola tanára.
