Elhunyt Wittner Mária
Hosszú betegség után elhunyt Wittner Mária, 1956-os szabadságharcos.
Megpróbáltatásokkal teli életét a Magyarságkutató Intézet így idézte fel:„Már az indulás sem volt egyszerű számára; szülői gondoskodást nélkülözve nőtt fel. Kétéves korától az 1950-es államosításig a karmelitáknál nevelkedett, majd állami gondozásba került. A gimnáziumot félbehagyva Szolnokon, majd Kunhegyesen dolgozott gépíróként. 1955-ben született meg első gyermeke, akit egyedül nevelt.
Az 1956-os forradalomba a kezdettől bekapcsolódott a fővárosban. Sérülteket látott el, majd a november 4-i sebesüléséig részt vett a fegyveres harcokban is. Disszidált, de néhány hét után hazajött. 1957. július 16-án tartóztatták le, 1958. július 23-án pedig első fokon halálra ítélték. A vád: „fegyveres szervezkedésben való részvétel, illetve az államrend megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés, többrendbeli meg nem állapítható gyilkossági kísérlet, fegyveres rablás, disszidálás”. Kétszáz nap elteltével az ítéletet másodfokon életfogytiglanra változtatták. 1970. március 23-án, tizenhárom év rabság után az utolsók közt szabadult.
1972-ben férjhez ment és Dunakeszire költözött, kisebbik gyermekének 1973-ban adott életet. Varrónőként, takarítónőként dolgozott egészen 1987-ig, amikor megromlott egészségi állapota miatt leszázalékolták. A politikai életbe 1989-ben, a Kádár-rendszer bukása után kapcsolódott be. Részt vett számos ’56-os szervezet munkájában, neve összeforrt markáns antikommunizmusával.”
Wittner Mária számos alkalommal járt Tatán, az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából szervezett ünnepi megemlékezéseinknek többször is vendége volt. 2019. október 26-án, a Baji úti emlékkőnél megtartott beszédében így vallott hazaszeretetéről: „A kivégzett mártírok üzenete égbe kiált, s az áldozatok erőt adnak nekünk, mert ezt az üzenetet csak mi értjük. Mi, akik sem szívet, sem hazát nem cserélünk, mert ezt a hazát megtartani csak azok tudják, akik annyira szeretik, hogy még áldozni is képesek érte, ha kell, az életüket.”
Tata Városa fájó szívvel búcsúzik Wittner Máriától és mély részvéttel osztozik a család fájdalmában.
Isten nyugosztalja!