Emléktábla tiszteleg a doni hősök előtt a vasútállomás falán

A Honvéd Hagyományőrző Egyesület és a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség kezdeményezésére a Honvédelmi Minisztérium, Tata Város Önkormányzata valamint a MÁV támogatásával állítottak emléktáblát a tatai vasútállomás épületének falán november 4-én. A tábla a Magyar Királyi Szent István 3. Honvéd Gyalogezred katonáinak emléke előtt tiszteleg, akik 1942. november 4-én innen indultak el a keleti frontra, ahol a Don-menti csatákban teljesítettek szolgálatot.

A helyszínen Dr. Kancz Csaba főispán elmondta: – Nemes kezdeményezés tanúi vagyunk, s ma már kellő időtávból tudunk visszanézni a 82 évvel ezelőtt történtekre. Dr. Kancz Csaba felelevenítve a korabeli események nehézségeit, hozzátette: – A magyar történelemben talán nincs is még egy ilyen fájó seb, mint a doni katasztrófa, melyben katonáinknak otthonuktól ilyen távol kellett helyt állniuk, egy óriási túlerővel szemben.

A Don-urivi áttörés eseményeire hagyományosan január 12-én emlékezünk a várkanyarban lévő II. világháborús emlékműnél, hiszen a doni áttörés – mely a II. világháború egyik legnagyobb áldozatot követelő csatájává vált – 1943. január 12-én indult meg. Ezt megelőzően, 1942-ben a német hadvezetés nyomására Magyarország egy kétszázezres hadsereget irányított a keleti frontra a már kint lévő alakulatokon felül, mozgósítva a II. Magyar Hadsereget. A tatai zászlóalj 1942. november 4-én szállt vonatra, két hét után rakodtak ki Kurszk környékén, majd 200 kilométeres gyalogmenettel érték el a doni védőállásban kijelölt helyüket.

Michl József polgármester a vasútállomásnál köszönetet mondott az emléktábla állítás kezdeményezőinek és támogatóinak. A városvezető úgy fogalmazott: – Minden háború ugrás egy mély gödörbe, mert nem lehet tudni, hogy végül hová vezet. Békeidőben gondolkodva, a méltó emlékezéssel a hősi áldozatok iránti szeretetünket fejezzük ki abban a reményben, hogy soha többé ne kelljen ilyen táblákat állítanunk. Ezért pedig úgy tehetjük meg a legtöbbet, hogy újra felfedezzük és megerősítjük az egymás iránti szeretetet először a saját életünkben, családjainkban, közösségeinkben és városunkban.

A 2. hadsereg tragédiájával összefüggésben számos adat napvilágot látott, de hozzávetőleg 125-130 ezer főre tehető az elesett, megsebesült vagy fogságba került honvédek, munkaszolgálatosok száma.