Feltárulnak a tatai zsidó temető titkai
Tata Város Önkormányzata szervezésében tartottak sajtótájékoztatót július 10-én a Városháza dísztermében „A tatai zsidó temető és 18.-20. századi sírköveinek tudományos vizsgálata” elnevezésű projektről, amely a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány pályázati támogatásával valósult meg.
Az eseményen Michl József polgármester mondott köszöntőt, kiemelve, hogy az elmúlt esztendőkben folyamatosan zajlott a tatai zsidó temető megújítása, ennek a folyamatnak a része volt a halottas ház, majd a kerítés és a sírkert megújítása, most pedig elérünk oda, hogy azoknak az emlékével is méltóképpen foglalkozhassunk, akik ott vannak eltemetve.
Városunk máig épségben meglévő és működő izraelita temetője az egykor itt élt zsidó lakosság nagy számára és jelentőségére utal, hiszen itt élt a régi Komárom vármegye legnagyobb lélekszámú zsidó közössége. A temetőt a 18.század óta használják, így a helyi zsidóság mintegy 250 éves története rekonstruálható a síremlékekből. 2022 őszén a Piarista Rendházban rendeztek konferenciát arról, hogy készül a tatai zsidó temető sírköveinek adattára és katasztere. Kerti Katalin, a Goldberger Alapítvány kurátora, a projekt szakmai munkacsoportjának tagja ezzel kapcsolatban elmondta: – A tatai, hazánk egyik legöregebb zsidó temetője, a magyar zsidó temetők közül ma itt található a legtöbb, 18. században keletkezett, eredeti helyén álló síremlék, valamint az ország legrégebbi, eredeti helyén álló sírköve is. Kerti Katalin úgy fogalmazott: – Tata egyik nagyon komoly értéke ez a temető, mágikus hely, ahol lehet érezni a 18. század elejének-közepének hangulatát, elsősorban az „A” parcellában mely 1740-től eltemetett emberek nyughelye. A temető 18. századi sírköveit Goldberger Izidor egyszer már leközölte 1922-ben héber nyelven, aminek a fordítása a mi tanulmánykötetünkben fog megjelenni először.
A projekt során nem csupán a 18. századi, hanem a temető összes sírkövét sorra vették. A témával kapcsolatban viszonylag kevés információ maradt fent, bár több helytörténeti munka is foglalkozott vele korábban, a mostani kutatás azonban egy egészen átfogó, részletes képet ad a helyszín történetéről, a síremlékekről, az ott eltemetettekről. A Városházán Simonik Péter, a Széchenyi István Egyetem Szociális Tanulmányok és Szociológia Tanszék oktatója tájékoztatott arról, hogy a projekt céljai között szerepelt a temető történetének feldolgozása, Goldberger Izidor 1922-ben kiadott kötetének fordítása, a sírfeliratok leírása, adatainak rögzítése, valamint az elhunytakra vonatkozó anyakönyvi bejegyzések kigyűjtése. Simonik Péter hozzátette: – Az elmúlt 15 hónapban zajló kutatási munkát segítette az, hogy a temető sírkövei döntően jó állapotban vannak.
A projekt tervezése 2021-ben kezdődött, még abban az évben felvették a kapcsolatot a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvánnyal, és egyeztettek az önkormányzattal is, a város pedig felvállalta a projekt koordinálását. 2021 végén létrejött a négy fős szakmai munkacsoport, melynek tagja Dr. Balogh István, Simonik Péter, Mislovics Erzsébet és Kerti Katalin. 2022-ben nyújtották be a pályázatot, amellyel támogatást nyertek és megkezdődhetett a munka a gyakorlatban is. A kutatás végeredményeként 88 féle adatot rögzítettek 1841 emberről, összességében ez 150 000 adatot jelent. A cél az, hogy ez az adatbázis kereshető formában a jövőben felkerüljön majd több online felületre is. A sajtótájékoztató zárásaként Rigó Balázs alpolgármester kiemelte, a kutatás nyomán jelentős értékkel gazdagodik városunk, olyan információkkal, melyek eddig rejtve voltak előttünk, s amelyek segítenek abban, hogy képet kapjunk az itt élt nagyszámú zsidó közösségről, arról, hogy kik voltak, hogyan éltek és gondolkodtak. Ez a projekt főhajtás is az emlékük előtt, s egy régi adósság törlesztése a helytörténeti kutatások terén.
