„Forr a világ bús tengere, oh magyar!”

Tata Város Önkormányzata és a Tatai Városkapu Közhasznú Zrt. szervezésében a város idén is ünnepi felvonulással emlékezett az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc hőseire és eseményeire.

Március 15-én délelőtt megemlékezésre és koszorúzásra került sor Mansbarth Antal katolikus pap, a forradalom mártírja emléktáblájánál az Ady Endre úton, ahol áldást mondott Kovács Csaba Albert plébános, Hamary Dániel, orvos, honvéd tüzér hadnagy Tópart utcai emléktáblájánál valamint a várudvaron lévő emlékoszlopnál.

Az 1848-as emlékoszlopnál, melyet a Szövetség Tatáért Alapítvány közadakozásból állított a várudvaron, először Michl József mondott beszédet. Tata polgármestere hangsúlyozta: – Nehéznek tűnő, de végül is egyszerű döntés előtt álunk 2022. március idusán. Hajlandóak leszünk-e megvédeni mindazt, amit eleink vér által is megvédtek, böjtjük által is újra kiharcoltak, igazságtalanságokat is elviselve újra építettek, saját bűneiket és hibáikat is megvallva, súlyos penitenciát is vállalva, a gonosztól végül mégis megvédtek? Tudunk-e mi is változni és még jobbá lenni ebben a két lábbal biztosan a földön álló embert is megpróbáló, összevissza rángató világban? Van-e bátorságunk továbbra is a mindennapi fáradtságos építkezéshez, a lassúnak tűnő, de napról-napra látványos fejlődést felmutató, kitartó munkához? Van-e bátorságunk önmagunkhoz kellő türelemmel lenni, és a velünk ugyan, de lassabban haladóknak bizalommal erőt adni? …. Most dől el, ma élő magyarok, hogy a több, mint egy évtizedes küzdelmünkben, a katasztrófák, a gazdasági válságok, a még fellelhető szegénység, az alacsony gyermekszületési szám, a válások, a járvány, most pedig a háború okozta nehézségek nagyon nehéz munkával való legyőzésében, a családjaink, közösségeink, városaink, falvaink újraépítésében mennyire tudtunk megerősödni. Bízzunk hát magunkban továbbra is, hisz tudhatjuk: csak azzal a munkával számolhatunk, melyet elvégeztünk. Csak a magunk erejére, munkájára számíthatunk, s akkor lesz gyarapodás, áldás életünkön. Rabok továbbra sem leszünk, Isten minket úgy segéljen! – zárta szavait Michl József.

A várudvaron ezt követően Bencsik János, a Tatai-medence országgyűlési képviselője osztotta meg gondolatait. „Forr a világ bús tengere, oh magyar!” – kezdte beszédét Bencsik János, aki így fogalmazott: – Recseg-ropog az ereszték, az általunk ismert világ meginogni látszik, veszélyes idők köszöntöttek ránk. Katonáink hetedik esztendeje őrzik a déli határt az illegális bevándorlókkal szemben, orvosaink és ápolóink harmadik esztendeje küzdenek a világjárvánnyal, ránk köszöntött az energiaválság időszaka, minden bizonytalannak tűnik. Óceánon innen és túl, birodalmi központok érdekei feszülnek egybe, olyan érdekek, amelyek csak ritkán egyeznek a nemzeti érdekkel. Nekünk egy érdekünk van, amikor változik körülöttünk a világ, hogy megőrizzük saját hazánk biztonságát és békéjét. Ennél fontosabb nincs. A békéhez viszont erő kell, az erőhöz pedig egység. A kis országoknak, mint amilyenek mi vagyunk, nincs más választásuk, mint megtenni mindent a megmaradásukért, nyelvük megőrzéséért, a kultúrájukért, a mindennapi megélhetést biztosító természeti erőforrások megtartásáért, mert ezek a lételemeink fizikálisan, lelkileg, szellemileg egyaránt. A szabadságharcaink sosem hódító háborúk voltak, hanem az önrendelkezésünk megszerzéséért, visszaszerzéséért vagy megőrzéséért zajlottak. Azért, hogy a saját dolgainkban, másokkal békés szövetségben, de a saját szokásaink, a saját kultúránk, a saját érdekeink szerint hozzuk meg a döntéseket. A balsors azonban mindig kísértett bennünket és mindig voltak olyanok közöttünk, akik nem a nemzeti érdeket képviselték, hanem a birodalmi központok érdekeit akarták érvényesíteni, és a helyi döntéshozás lehetőségét országhatáron kívülre helyezni, hogy máshol döntsenek a sorsunkról. Bátorítson bennünket Berzsenyi Dániel mondata: „Nem sokaság, hanem Lélek, s szabad nép tesz csuda dolgokat.”  A mi országunk ugyan kicsi, de a nemzetünk óriási – zárta ünnepi beszédét Bencsik János.

Az ünnepi rendezvényen közreműködtek a Vaszary János Általános Iskola tanulói, valamint Nagy Olivér, Nényei Zsombor, a Tatai Református Gimnázium diákjai, a Menner Bernát Zeneiskola fúvószenekara Belső Máté vezetésével, a Magyar Izlandi Lovas Egyesület lovasai és Galgóczy Csenge.