„Gyújtson tüzet a szent emlékezet…” – az aradi vértanúkra emlékeztünk

Tata Város Önkormányzata és a Tatai Városkapu Közhasznú Zrt. együttműködésével rendezték az aradi vértanúk tiszteletére szervezett, koszorúzással egybekötött városi megemlékezést 2022. október 6-án. A megemlékezés helyszíne idén is a Fenyő téri emlékoszlopnál volt, amelyet a Szövetség Tatáért Alapítvány kezdeményezésére Cs. Kiss Ernő fafaragó alkotott 2013-ban.

1849. október 6-án végezték ki Aradon a magyar szabadságharc 13 honvédtábornokát, Pesten pedig Batthyány Lajost, az első magyar felelős kormány miniszterelnökét. Aradon 1849. szeptember 26-án 13 tábornokot és egy ezredest ítéltek halálra felségsértés és lázadás miatt. Haynau ezt szeptember 30-án hagyta jóvá, de végül 13 embert végeztek ki, mert Gáspár András büntetését börtönre változtatták. A kivégzéseket október 6.-ra, a bécsi felkelés évfordulójára időzítették. A magyar kormány 2001. november 24-én nemzeti gyásznappá nyilvánította október 6-át. A tatai megemlékezésen Rigó Balázs ezzel kapcsolatban elmondta: – Hallgatólagosan 1896-tól kerülhetett sor intézményes formában is megemlékezésekre, és egészen 2001-ig kellett várni, hogy hivatalosan is nemzeti gyásznappá váljon október 6. Tata alpolgármestere ünnepi beszédében így fogalmazott: – Haynau rendelkezése szerint a kivégzetteket másnapig a bitófán kellett hagyni, a sánc előtt. A velejéig gonosz intézkedés elhibázott volta azonban már délre kiderült: az aradi nép és a környező falvak lakossága zarándokmenetben vonult el a mártírok előtt, ezrek és ezrek hangosan imádkoztak; Arad valamennyi templomában megkondultak a harangok. A kétségbeesett várparancsnok járőrei idegesen és eredménytelenül szaladgáltak egyik utcasaroktól a másikig, egyik templomtól a másikig, hasztalan próbálva hazaterelni a zarándokló tömeget, amely még éjszaka is a kivégzés színhelyén állt és imádkozott. Az aradi Nemzeti Levéltárban található megyefőnöki iratok azt is tanúsítják, hogy már az első évforduló alkalmával ismeretlen kezek csokrokat helyeztek el az akasztófák vélt helyén. Más forrásokból tudjuk továbbá, hogy a vértanúkért bemutatott gyászmise gyakorlata is meghonosodott Aradon. Rigó Balázs a Fenyő téri emlékoszlopnál kiemelte: -Eleink a tiltások ellenére és hivatalos megemlékezések híján is teljesítették kötelezettségüket, hiszen jól tudták, hogy a kegyelet lerovásával nemcsak a múlt jeleseinek tartozunk, de a jelenben élőket, sőt a jövőt szolgáljuk azzal, hogy megóvjuk a felejtéstől mindazt az értéket, teljesítményt, amellyel ők közösségünket élni segítették a mögöttünk hagyott századok megpróbáltatásai közepette. A szabad emlékezés lehetősége tehát növeli felelősségünket, hogy mindent megtegyünk azért, hogy a következő nemzedékek ne tévedjenek el a manapság már tényleg csak látszólagos békeidők útvesztőiben, hogy megkíséreljük megóvni őket attól, hogy nekik is kényszerűen át kelljen élniük azokat a tapasztalatokat, amelyek igazán megkülönböztethetővé teszik számukra a jót és a rosszat, az igazat és a hamisat, a demokráciát és az önkényuralmat, a szabadságot és annak hiányát.

A rendezvényen közreműködtek a Peron Music Könnyűzenei Tehetséggondozó és Képző Központ diákjai, Szijj Barnabás és Pocsai Anna, valamint a Menner Bernát Zeneiskola fúvószenekara Belső Máté karmester vezetésével. A megemlékezést követően a Kapucinus templomban szentmisével emlékeztek az aradi vértanúkra.