„Köszönjük, jól vagyunk, csak azért is élünk!” – Június 4. a Nemzeti Összetartozás Napja
Június 4-én Tata Város Önkormányzata és a Tatai Városkapu Közhasznú Zrt. szervezésében rendeztek megemlékezést városunkban több helyszínen, a Nemzeti Összetartozás Napján.
Az eseménysorozaton ebben az évben is részt vettek Tata határon túli magyar testvértelepüléseinek küldöttségei: a felvidéki Szőgyén, az erdélyi Szováta és a délvidéki Magyarkanizsa delegációi és vezetői: Méri Szabolcs polgármester Szőgyénből, Nagy László önkormányzati képviselő Szovátáról, Csányi Tamara a magyarkanizsai Jovan Jovanovity Zmaj Általános Iskola igazgatóhelyettese valamint városunk díszpolgárai, Berényi Kornélia, Szarka Andrea, Smídt Róbert és Nyilas Leonov Anita.
A Nemzeti Összetartozás Napja az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékező nemzeti emléknap. Június 4-ét, a békediktátum napját az Országgyűlés a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényben nyilvánította a Nemzeti Összetartozás Napjává. Az Országgyűlés a törvény elfogadásával kinyilvánította: „A több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”. A törvény a békeszerződés aláírásának 90. évfordulóján, 2010. június 4-én lépett hatályba. Tata Város Önkormányzata évről-évre tisztelettel adózik a békediktátum áldozatai: a jogfosztottá vált, megalázott milliók, a szétszakított családok, és kisebbségi sorsba született utódaik előtt.
A városi programok sora reggel a Kossuth téren kezdődött, ahol félárbocra eresztették az Országzászlót, majd délután a Mindszenty téren, a szőgyéni emlékkeresztnél, valamint a Nemzeti Összetartozás Terén található emlékműnél folytatódott. Ezt követően a Városházán idén is összeillesztették azt az alkotást, ami Tata és kárpát-medencei testvértelepüléseinek összetartozását jelképezi. Egy Babits Mihály idézet, a „Nem holt rög, hanem élő lélek” felirat került a műre, melyet Smídt Róbert szőgyéni fafaragó készített, s öt részből áll: a művész szándékai szerint a középső elem jelképezi az anyaországot, azaz csonka Magyarországot, az ezt körülölelő másik négy elem pedig Felvidék, Erdély, Délvidék és Kárpátalja jelképe. A Nemzeti Összetartozás Napján a Tatára érkező szőgyéni, szovátai és magyarkanizsai delegációk minden esztendőben hazavisznek egy-egy elemet az alkotásból, majd a következő év június 4-én az összetartozás jelképének darabjait visszahozzák, hogy ha egy kis időre is, de ismét összeállhasson Smídt Róbert alkotása.
A tatai megemlékezések helyszínein határon túli testvértelepüléseink képviselői mondták el gondolataikat: az Országzászlónál Csányi Tamara, a Mindszenty téren Méri Szabolcs, a Nemzeti Összetartozás terén pedig Nagy László. A Nemzeti Összetartozás Emlékműve előtt Michl József, Tata polgármestere beszédében úgy fogalmazott: – Minden ország önmaga lényegével kell, hogy azonos maradjon, ha élni akar. A nyugat országai, azok politikai, kulturális és oktatási vezetői, értelmisége, sorra adják fel önmagukat, egy egyébként átláthatóan hamis eszme oltárán. S persze nemcsak önmagukat, hanem ezzel saját nemzetüket is. Szabadjára engedték a szellemet a palackból, és csak lassan jönnek rá, mekkora veszélyt hoznak a lépéseik. A városvezető hangsúlyozta: – A nemzet a teremtés alkotása. A teremtés munkájához pedig nekünk az egymás közötti béke létrehozásával és fenntartásával kötelező hozzájárulnunk. Ha kilépünk a teremtés köréből, meghasonlunk önmagunkkal. Ha Istennek képzeljük magunkat, tönkre tesszük mindazt, amit körülöttünk a teremtés épített. Éppen ezért, ilyenkor június 4-én azoknak, akik ebben a meghasonulásban nem tudtak más döntést hozni, csak azt, hogy a másikat feldarabolják, keresztfára és akasztófára küldik, semmi mást nem tudunk üzenni, mint, hogy köszönjük, jól vagyunk, csak azért is élünk!
A megemlékezés programjain közreműködtek: Varga Lilla, a Magyar Honvédség 1. Páncélosdandár zenekara, Somogyi Bálint, a Vaszary János Általános Iskola diákja, a Tatai Református Gimnázium diákszínpada, a Kenderke Református Alapfokú Művészeti Iskola diákjai, Berényi Kornélia, Solecki Szilárd, Rékasi Károly, a Kőkúti Általános Iskola Fazekas utcai tagintézményének Kodály Kórusa, Paulovicsné Guoth Zsófia és Paulovics Milán, valamint a Menner Bernát Zeneiskola Fúvószenekara Belső Máté vezényletével.
