„Mi, ott a Felvidéken továbbra is magyarul álmodunk, magyarul beszélünk és magyarul imádkozunk…”
Tata Város Önkormányzata szervezésében rendeztek megemlékezést a Felvidékről kitelepítettek emléknapja alkalmából április 12-én. A megemlékezés programja a Mindszenty téren található szőgyéni emlékkeresztnél kezdődött, majd egy könyvbemutatóval folytatódott a Városháza dísztermében.
2012 decemberében az Országgyűlés emléknappá nyilvánította április 12-ét, hogy méltó módon emlékezzen meg a Beneš-dekrétumok következtében a Csehszlovák Köztársaságból kizárt, Magyarországra telepített mintegy százezres magyarságról. Az emléknaphoz kapcsolódó rendezvények megszervezésével Tata Város Önkormányzata évről-évre tisztelettel adózik nekik, és rajtuk keresztül azoknak a felvidéki magyaroknak, akik állampolgárságuktól, közösségüktől, vagyonuktól megfosztva, szülőföldjükről elűzve, kemény akarással otthont teremtettek maguknak, s nagyrabecsülését fejezi ki mindazoknak, akiket az adott időszakban csehországi kényszermunkára deportáltak, és ebben a szenvedésekkel teli helyzetben is igyekeztek megőrizni magyarságukat.
A tatai megemlékezésen először Méri Szabolcs mondott beszédet. Szőgyén polgármestere úgy fogalmazott:- A kitelepítésről évtizedekig nem volt szabad beszélni, a szlovák társadalom és politika részéről még most is a hallgatás és a tagadás a jellemző. Mi, felvidéki magyarok azóta is csak elzárkózást tapasztalunk tőlük, még a gesztusok szintjén is mereven elzárkóznak. Teszik ezt azért, mert a hivatalok még ma is a háború utáni jogfosztó rendeletekre hivatkozva állapítják meg a tulajdonjogokat. Sajnos a szlovák politikum most is biztonságpolitikai kockázatként tekint ránk, felvidéki magyarokra, s bűnösnek tartanak minket azért, mert magyarnak születtünk. Méri Szabolcs kiemelte: – Hiszem, sőt tudom, hogy a magyarság mindig talpra fog állni. Az ilyen megemlékezésekből kell tudnunk erőt meríteni és a helyes tanulságokat levonni a jelen kihívásaival szemben. Mi, ott a Felvidéken továbbra is magyarul álmodunk, magyarul beszélünk és magyarul imádkozunk. Célunk az, hogy anyáink, nagyanyáink nyelvét átörökítsük gyermekeinknek, unokáinknak.
2015 június 4-én Tata Város Önkormányzata, Vígh Gábor polgármester és Szőgyén Község Önkormányzatának segítő közreműködésével, Baracska Árpád és Smidt Róbert munkájával, keresztet állított a Felvidékről 1947-48-ban elűzöttek szenvedéseire emlékezve. A kereszten függő korpusz eredetijét a Méry család menekítette át a határon, a 18. században készült alkotást a család ajánlotta fel a városunknak. Ezt követően, 2015. júliusában Szőgyén Önkormányzata felavatta a tatai kereszt ikerpárját Szőgyénben. Michl József, Tata polgármestere a megemlékezésen elmondta: – Hálás szívvel köszönjük azt, hogy egy olyan barátságot köthettünk Szőgyénnel, amely nem merül ki a protokolláris eseményekben, hanem sokkal mélyebb üzenetet hordozó találkozásokban és emberi kapcsolatokban mélyül el, emlékezésre sarkallva, lehetőséget adva arra, hogy erőt merítsünk. A városvezető hangsúlyozta: – A családi otthonok elhagyására való kényszerítés már önmagában is elegendő volna ahhoz, hogy súlyos ítéletet mondjuk a kitelepítésről döntést hozók felett. De nemcsak erről volt szó, hanem a közösségek szétrobbantásáról, a szorgos munkával megteremtett vagyonok elkobzásairól, a kitelepítettek életének derékba töréséről. Éppen ezért nem hagyhatjuk abba az emlékezést, és nem hagyhatjuk senkinek soha elfeledni mindazt, ami megtörtént. Hálával gondolunk mindazokra, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ezt a tatai megemlékezést évről-évre megrendezhessük. Azt üzenjük a világnak, hogy az egyetlen esélyünk az, ha mi emberek egymásba kapaszkodunk, s így együtt elérjük a békességet a világunkban.
A Mindszenty téren lezajlott eseményt koszorúzás zárta, majd a program a Városházán folytatódott, ahol Orosz Örs „Szoborsorsaink” című könyvének bemutatására került sor. A szerző, Orosz Örs jogvédő aktivista, értékmentő, a dunamocsi székhelyű Sine Metu (félelem nélkül) Egyesület elnöke, a 2022-es Sajó katasztrófa elleni küzdelem egyik vezetője, a Kétnyelvű Dél-Szlovákia egyik alapítója, Nyitra megyei képviselő. 14 éven át volt Szlovákia legnagyobb magyar rendezvénye, a Gombaszögi Nyári Tábor főszervezője. Civilben gyűjtő és felvidéki lokálpatrióta. Az elmúlt években egyesületével a közösségépítés mellett emlékezetpolitikai projektek megvalósításába kezdett. Nemrég ötven jelölt közül második helyezést ért el a Highlights of Hungary közönségszavazáson, amely a legkiválóbb magyar kreatív teljesítményekre hívja fel a figyelmet évről évre. A „Szoborsorsaink” című könyv 10 év kutatómunka eredménye, mellyel kapcsolatban a szerző így fogalmazott: – „Könyvemben egy időutazásra invitálom az olvasót, melynek során megismerheti a mai Szlovákia 1945 előtt keletkezett, magyar vonatkozású emlékhelyeit, köztéri szimbólumait és azok hányattatott, fordulatos sorsát, amely sokszor egybefonódott a helyi, vagy a tágabb közösség sorsával. Monográfiámban mintegy ezer fényképpel illusztrálva, közel 100 köztéri szobor, dombormű, emléktábla és további emlékjel történetét ismerheti meg a kedves olvasó.”
A Felvidékről kitelepítettek emléknapja alkalmából rendezett megemlékezésen közreműködött Berényi Kornélia, Solecki Szilárd, Tóth Izabella és a szőgyéni Csongrády Lajos Alapiskola diákjai, Alt István tanító vezetésével.
