Fényes-források, Tükör-forrás, Pokol-forrás

Fényes-források:

A Fényes-forrásokból enyhén szénsavas, 21-22°C hőmérsékletű víz tört a felszínre. A források közül háromnak megkülönböztető nevet adtak a tataiak:

A nádpadlóval elkerített felső forrást a grófné használta fürdésre, innen a neve: Grófi-forrás. A kerítésen belül kis ház szolgált az öltözésre, és homokföveny a napozásra. A területet a gróf jägerei ( erdészei) őrizték.

A következő az úgynevezett „Katona-forrás”, amely nevét onnan kapta, hogy a laktanyából kivezényelt katonák csak ebben a forrásban fürödhettek.

A legalsó a legszebb, hiszen az öregek elmondása szerint erről nevezték el a fürdőt Fényesnek. Ebből a három méter mély forráskráterből a tiszta vízben szabad szemmel is jól látható fehér kvarchomokréteg bugyogott föl, s ezernyi buborék szállt fel a forrás felszínére.

Az említett forrásokból, s azok lefolyó vizéből Tata község 1913-ban a közönség számára fürdőt alakított ki.

Az 1960-as években, a tatabányai szénbányászat megnövekedett vízkiemelése miatt a tatai források elapadása ezt a területet is elérte.

1973-ban az utolsó forrás is elapadt.

2001-ben lassan újra elkezdtek működni a források, egyre nagyobb vízhozamot adva.

Jelenleg a Fényes-fürdő összes elfolyó vízhozama: 19 500 l/perc, és egyre növekszik. A Fényes-források területe jelenleg helyi jelentőségű természetvédelmi terület, Ramsari-terület, része a Nemzeti Ökológiai Hálózatnak, valamint Fontos Érzékeny Természeti Terület, ex-lege védett láp is egyben.

Tükör-forrás:

Az Angolkertben, – Magyarország első angol stílusban épült kertjében – fakadó források körüli tavakat, illetve azok vízelvezető medreit az 1780-as években építették meg Bőhm Ferenc tervei alapján. A Tükör-forrásra települt félköríves Vízimadár-tavat 1785-ben alakították ki.

A forrás vízhozamát 1919-ben Horusitzky Henrik 33 000 l/percre becsülte. 1950-től a forrás hozamát, annak elapadásáig folyamatosan, havi rendszerességgel mérték. Eszerint a forrás hozama a főkarsztvíztárolóba beszivárgó csapadék függvényében jellemzően 7 000 – 25 000 l/perc közötti volt. 1960 októberére a bányabezárások hatására a forrás elapadt.

A Tükör-forrás elapadása után a· karsztvízszint dinamikus süllyedésével derült fény arra, hogy a forrás, mintegy 30 m mély, közel függőleges kürtővel rendelkezik, amelyet a Tatabányai Szénbányák barlangkutató csoportja tárt fel. Idővel a kürtőt acéllemezzel zárták el, az idővel kiszáradt és a feltöltődött tómedret fák és bokrok nőtték be.

Az elmúlt években a karsztvízszint emelkedése lassan eléri a felszínt és a forrás újra megszólalhat.

Angyal-forrás:

Az Angyal-, vagy egyes helyeken Pokol-forrás néven szereplő forrás szintén az Angolkertben ered, kristálytiszta, kék tündérrózsás forrástavacskájával vonzotta a látogatókat. A több méternyi vízen keresztül is deréknyi vastagságban tört fel a langyos forrásvíz, a tavacskában pedig kis angyal szobrocska teljesítette kötelességét: „védte” a forrást és gyönyörködtette a park látogatóit.

A forrás 1949-es elapadásáig több tucat vízimalmot táplált. A forrás egy gyönyörű, 48 m hosszú barlangterem egyik szegletében ered, jelenleg a karsztvízszint négy és fél méterre helyezkedik el a felszíntől, visszatérése mostanában nem várható, de a barlangtermet még nem lepte el teljesen a víz, így lenyűgöző látvány tárulhat elénk.

A barlang ex-lege védett, látogatása csak engedéllyel lehetséges.