Dr. Benda Kálmán tatai és Komárom-Esztergom megyei működése és jelentősége

Dr. Benda Kálmán (Nagyvárad, 1913. november 7. – Budapest, 1994. március 13.) családja 1920-ban költözött Budapestre. Az érettségit követően a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-földrajz szakára iratkozott be, ott szerzett tanári oklevelet 1937-ben.

Benda professzor tudományos (tudományszervező-ismeretterjesztő) tevékenysége is jelentős, kiemelkedő értéket képvisel országosan is, de francia nyelvterületen is számon tartják működését. Tatai tevékenységét követően a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban dolgozott, ezt követően a Teleki Pál Tudományos Intézetben töltött be vezető-irányító feladatokat 1949-ig, annak megszűnéséig. Az ezt követő években (1951-től 57-ig) a Dunamelléki Református Egyházkerület irattárából rangos tudományos intézetet szervezett, a ma is működő Ráday Gyűjteményt. A következő három évtizedben az MTA Történettudományi Intézetében dolgozott különböző területek vezetőiként, de tanított a Szegedi Egyetemen, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán is. Közben (1980-tól) ellátta a Ráday Gyűjtemény vezetését, és 1993-ban ő lett a Károli Gáspár Református Egyetem alapító rektora. Ezekben az években sok más feladatot is végzett, tudományos munkásságának elismerését jelzi, hogy 1961-ben megszerzi a történettudományok kandidátusa, majd 1979-ben a doktori fokozatot. Később az MTA levelező és hamarosan rendes tagja, sőt a Történettudományi Bizottság elnökévé is megválasztják 1993-ban.

Az 1930-as években Magyarországon virágzásnak indult a népfőiskolai mozgalom az egyházak és a népi írók kezdeményezése révén. Így nem véletlen, hogy Magyary Zoltán tatai és megyei munkálkodása keretében – Márkus Jenő tiszteletes javaslatára – szintén népfőiskola indításáról döntöttek Magyary és munkatársai. A feladatra kiváló embert találtak Benda Kálmán személyében. Úttörő szerepe volt az immár több mint 80 éves Tatai Népfőiskola indításában; ő volt első négy tanfolyam vezetője. 1940-1941 között vezette a Magyary Zoltán és a Magyar Közigazgatástudományi Intézet által szervezett Tatai Népfőiskolát. Elkészítette a Népfőiskolai útmutatót, a foglalkozások programját, összeállította a népfőiskolások között faluról falura továbbított vándorkönyvtár anyagát, együtt élt a falusi fiatalokkal, s tartotta a foglalkozások jelentős részét. 1940-ben és ’41-ben számos beszámolót írt országos lapokba a tatai tanfolyamokról.