Eötvös József Gimnázium épülete

A nagymúltú intézmény 1765-ben nyitotta meg kapuit a tanulni vágyó fiatalok számára gróf Esterházy Miklós kezdeményezésére, aki a piarista rendet kérte fel az oktatás megszervezésére.

Az iskola hosszú évtizedekig hatosztályos gimnáziumként fogadta a diákokat, majd 1850-ben egy osztrák rendelkezés a hatosztályos gimnáziumokat négyosztályossá alakította át. Ezt a vezetőség és a diákok, valamint a szülők is igencsak nehezményezték. Onnantól kezdve „csonka gimnáziumként” is emlegették a már akkoriban is országos hírű intézményt.

Néhány évvel később egy rendeletben utasították a gimnázium vezetését arra, hogy rendszeresítse a rajz és testgyakorlás tanítását és biztosítsa az ehhez szükséges épületet. Az akkori igazgató, Csaplár Benedek levélben az Esterházy családhoz fordult segítségért. Levelében azt is kifejtette, hogy már a gimnázium négy osztályossá történő átalakítása is nyomasztólag hatott, az egyébként számos főúri család gyermekeit is oktató intézményre. A levére elutasító válasz érkezett, s a rendfőnök reménytelennek látta az iskola újbóli hatosztályossá fejlesztését. Egy hátsó udvari épületben aztán sikerült kialakítani az új tornacsarnokot és rajziskolát, ám továbbra is kívánalom maradt a főgimnázium létrehozása, amelynek érdekében mozgalom bontakozott ki a városban.

Sokan aggódtak amiatt, hogy ha Komáromban főgimnázium létesül, akkor Tatán már erre nem lesz esély. Ezzel kapcsolatban  néhányan hozzávetőleges számításokat végeztek,  hogy aki elvégzi a négyosztályos kisgimnáziumot Tatán, az merre tanul tovább. A következtetések szerint azok száma, akik Komáromba mennének, igen csekély, szinte elhanyagolható, így a komáromi főgimnázium nem jelent „veszélyt” Tatára nézve.

A tataiak szinte nem is tudtak arról, hogy közben több jelentős személy is dolgozott a terv megvalósulásáért. Köztük volt a Tata-Tóvárosi Híradó szerkesztője, Wenninger Mátyás is, aki több publicisztikájában sorakoztatta fel érveit az ügy mellett. A város lakosságának is érdeke volt a fejlesztés, hiszen a gyermeket más városba küldeni tanulni az már abban az időben is jelentős anyagi és egyéb terhet rótt a családokra. Azt már akkor is felismerték, hogy a hatosztályos gimnázium megléte esetén a tatai fiatalok továbbtanulási esélyei is nőnek. Sokan számítottak arra, hogy ha sikerül a terv, akkor országos hírű intézménnyé növi ki magát. Ahogy ifj. dr. Rabár Ferenc fogalmaz könyvében: „A tatai főgimnázium nem azt jelenti, hogy Tatán is van főgimnázium, hanem azt, hogy a tatai főgimnázium lesz az első a társai között, és az ország legtávolabb eső vidékeiről is voltak növendékei, és olyan városokból is, ahol volt gimnázium. … Az általános felfogás szerint a főgimnázium képezte Tata és Tóváros szellemi életének alapját, de ezt tekintették a városi fejlődés biztosítékának is.”

Meghatározó szerepe volt magának, a kultuszminiszternek, Zichy Jánosnak, Molnár Imre és dr. Miskolczy Imre  országgyűlési képviselőknek, Magyar Gábor rendfőnöknek, Pintér Elek igazgatónak, s természetesen az Esterházy családnak is abban, hogy mégis létrejött a főgimnázium.  Gróf Esterházy Ferenczné, Lovbkovitz Anna hercegnő különösen sokat tett az ügy érdekében. A hercegnő egyébként rendkívül adakozó és szociálisan érzékeny asszony volt, de  a szóbeszéd szerint személyes érdek is vezérelte, hiszen fia, Ferenc végzős diák volt, s azt szerette volna, ha az ötödik és hatodik osztályt is Tatán fejezi be a gyermek. Esterházy Móric, a tatai hitbizományi uradalom vezetője pedig elévülhetetlen érdemeket szerzett a főgimnázium létrehozásában. Jó kapcsolatai voltak miniszterekkel, felsőbb körökkel, s ezeket be is vetette. Az ő kérésére tervezték az épületet az egri lícium mintájára, amely kimondva-kimondatlanul az Esterházy családnak állít emléket. Az igazgató, Pintér Elek – aki rendkívüli személyiség volt, magyart, latint, németet, természettant, történelmet is tanított – szintén kivette részét a munkából. 1912-ben ki is nevezték tankerületi királyi igazgatónak. A tataiak is nagyra becsülték. Az ő érdeme, hogy igazgatósága alatt a grófi család rendszeresen támogatta a gimnáziumot és saját költségén vállalta a korábban említett rajzterem és tornacsarnok kialakítását. Az ő igazgatósága alatt virágzott és emelkedett fel a tatai intézmény.

A mozgalom sikeres volt: 1910. június 30-án Magyar Gábor rendfőnök értesítette Pintér Eleket, hogy a következő tanévtől elindulhat az ötödik osztály. Az új épület építése 1911. szeptemberében kezdődött meg Baumgarten Sándor műépítész tervei alapján. A tervezésnél Baumgarten semmilyen költségcsökkentő megoldást nem alkalmazott, arra törekedett, hogy Pazar külsejű, modern belsővel rendelkező épület jöjjön létre. Így az építkezéshez rendkívül sok támogatásra volt szükség, amit a kultuszminisztérium, a vármegye, az Esterházy család, a közelben működő nagyobb vállalatok, társadalmi egyesületek, szervezetek, a tatai ügyvédek, orvosok,  és természetesen magánemberek is hozzájárultak a pompás épület felépítéséhez. Elmondható, hogy Tata és tóváros polgárai széles körben megmozdultak: általános gyűjtést szerveztek. Még a diákok is próbáltak támogatást szerezni azzal, hogy a szünidőben mulatságokat rendeztek és azok bevételét az építkezésre fordították.

Az építkezés helyének a rendház tópart felőli részét jelölték ki. Ez a telek a piarista rend tulajdonában volt. Az építési munkákra pályázatot írtak ki, amelyre összesen 31 ajánlat érkezett. Ezek közül választották ki a Prohászka és Társa vállalkozást. Sajnálatos volt azonban, hogy a beérkezett pályázatok között alig volt helybéli vállalkozó, s aki volt, az is a legmagasabb árat adta. Nekik még egyszer felajánlották, hogy elküldhetik árajánlatukat és a fővállalkozóval kötött szerződésben is kikötötték, hogy az alvállalkozókkal végzendő munkákat tatai iparosokra bízzák.

Az építkezés elkezdődött, s még az első szint se volt kész, amikor már látszott, milyen impozáns épület fog kialakulni. A gimnázium építésével együtt a környező teret is átalakították: 114 fát ültettek el az udvaron. 1912 tavaszán megtartották a bokrétaünnepet, majd építkezéssel járó kisebb-nagyobb nehézségek leküzdése után  az 1913-14-es tanévre a főgimnázium teljessé vált. 1914-ben érettségizett le az első osztály, sok-sok küzdelem után végre létrejött Tatán a minden igényt kielégítő főgimnázium.

A város felett, az Öreg-tó partján magaslik tehát a gimnázium,  amit a helybéliek és az ide látogatók is megcsodálnak a nap minden szakában. Az épület az építészeti, városképi jelentőségén túl megtestesíti azt a felbecsülhetetlen szellemi örökséget, amellyel a piarista, majd állami gimnázium mindenkori tanári kara, illetve az innen kibocsátott diákok, mint „kiművelt emberfők” járultak hozzá a kisváros és az ország javának szolgálatához.