Kóthay Ernő festőművész munkássága

Kóthay Ernő festőművész 1926. november 18-án született a Komárom vármegyei Bajóton. Népi kollégistaként került Budapestre, tanulmányait 1949 és 1952 között a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán és Baján végezte, mestere Bencze László és Rudnay Gyula volt.

1952-ben telepedett le Tatán, 1954 után szerepelt kiállításokon. 1957-től 1961-ig a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának, majd a Művészeti Alapnak és a Magyar Képző-és Iparművészek Szövetségének tagja. 1969 és 1982 között a szövetség Észak-Dunántúli Szervezetének Komárom megyei titkára volt. 1971 és 1976 között tagja volt a JEL Képzőművészeti Alkotócsoportnak.

Műveivel rendszeresen szerepelt a tatai városi tárlatokon, a Komárom megyei Őszi és Tavaszi Tárlatokon, a JEL Képzőművészeti Alkotócsoport bemutatkozásain, az Észak-Dunántúli Szervezet által rendezett kollektív kiállításokon, a Dunántúli Tárlatokon, valamint az Országos Seregszemléken.

Csoportos külföldi kiállításokon az NDK-ban, Csehszlovákiában, Lengyelországban, Szovjetúnióban, Svájcban és Skóciában vett részt. 1982. május 26-án hunyt el Tatán.

Kóthay Ernő festményei megtekinthetők többek között Tatán a Kuny Domokos Múzeumban, a Polgármesteri Hivatalban és a Magyary Zoltán Művelődési Központban, Nyergesújfalun, Tatabányán és Lábatlanon a polgármesteri hivatalban, valamint magángyűjteményekben.

Kóthay Ernő festőművész munkássága Tata és a megye képzőművészeti múltjának, művészettörténetének megkerülhetetlen, értékes része. Életműve maradandó. Kóthay Ernő vérbeli koloristaként egyéni festői világot, színek gazdag, kifejező erejére építő, valóságos és látomásos életművet alkotott. Művészetszervező tevékenysége is jelentős volt – szakkör-vezetés, alkotótáborok szervezése, a Magyar Képzőművészek Szövetségének titkári munkája.