Tatai Vadlúd Sokadalom

A 220 hektáros tatai Öreg-tavat Magyarország legrégebbi – csaknem 700 esztendős – mesterséges halastavaként tartják számon. Az eurázsiai tundrák vidékéről érkező vadludak már évszázadokkal ezelőtt is itt, az Öreg-tónál találtak éjszakázó- és pihenőhelyet  hosszú vonulásuk során. Minden év novemberében visszatérnek, hogy a telet nálunk töltsék és február végén, március elején visszainduljanak északi költőhelyeik felé. Tízezres tömegeik lenyűgöző látványosságot jelentenek a természetkedvelők számára. A nagy tömegben áttelelő nagy lilikek, vetési és nyári ludak mellett  ritkaságnak számító, vagy természetvédelmi szempontból kiemelt jelentőségű vadlúdfajokat is megfigyelhetünk itt, például a vörösnyakú ludat, a kis liliket, a rövidcsőrű ludat, az örvös ludat vagy az apáca ludat.

A Tatai Vadlúd Sokadalom egész napos rendezvénysorozatával elsősorban a távoli északi tundrák üzenetét magukkal hozó vadludakat köszöntik. Nem hangos fesztivál ez, mégis ünnep   a maga módján. Olyan fesztivál, amelyen a látványosságról és a hangulatról a sok ezernyi vadlúd gondoskodik, a vendégek pedig mi, emberek vagyunk. A Tatai Vadlúd Sokadalom tehát nemcsak a vadludak sokadalma, hanem a madarászoké, természetvédőké is. Minden évben gazdag programkínálat várja a természetbarátokat. A rendezvény során például alkalom nyílik teleszkópos madármegfigyelésre, amellyel szinte testközelből láthatók ezek az egyébként félénk madarak. Érdekes program még a madárgyűrűzés, ennek folyamán a madarak kézben láthatók és fotózhatók, ez is különleges élmény. A szakmai és ismeretterjesztő előadásokkal, kiadványokkal, különböző élőállatos bemutatókkal, természetvédelmi és környezetvédelmi, szaktanácsadással, természetjáró és ökoturisztikai túraajánlatokkal, csillagászati programokkal, zöld civil szervezetek bemutatkozó standjaival, teleszkópok és kézi távcsövek tesztelési lehetőségével és számtalan színes programmal várják az érdeklődőket.

Amitől e látványosság azonban Európa-szerte egyedülálló, az az, hogy az Öreg-tó az egyetlen olyan madár-pihenőhely, amelyet egy város szinte teljesen körülvesz. Nem is akármilyen város! Tata, az élő vizek városa, Magyarország legjelentősebb vízi várával, a barokk építészet megannyi műemlékével és persze a modern kor épületeivel kivételes keretet nyújt a madármegfigyeléshez.   A természet és kultúra e szerencsés találkozása az, amely Tatát egyedülállóvá és varázslatossá teszi.

A vadludakról talán kevesen tudják, hogy hazánkban csak egyetlen vadlúdfaj költ, mégpedig a nyári lúd. Ez a nagytestű faj elterjedt korai fészkelő a tavak nádasaiban: áprilisban már fiókáikat vezetgető családokat figyelhetünk meg. A gúnár is részt vesz a fiókanevelésben, kotlás idején őrködik a fészek körül, a fiókák kelése után is védelmezi, vezetgeti a családot.   A kis libáknál nagy a pusztulás az első hónapban. Rossz idő esetén megfáznak, de a róka, barna rétihéja is veszélyt jelent számukra.

A nyári lúd kivételével minden nálunk előforduló lúdfaj az északi tundrákon, Izlandon, vagy Grönlandon költ. A hazánkba érkező libák a biztonságot nyújtó nagyobb tavakon, folyók mellékágain töltik az éjszakákat, ahol akár több tízezres csapatok is összegyűlhetnek. A madarak reggelente kirepülnek a környező mezőgazdasági területekre és kukorica tarlókon, őszi vetéseken táplálkoznak. Ha nagy hideg és hó jön, akkor továbbállnak dél felé, de enyhe teleken végig kitartanak.

A vadludak akár 7000 kilométert is repülnek a telelő- és költőhely között.

A ludak költő- és telelőhelyük közötti vándorlása egy bonyolult, nehezen kiszámítható folyamat. Ma már műholdas adókkal ellátott madarak segítségével káprázatos dolgokat lehet megfigyelni róluk. A madarászok tudják, milyen útvonalat használnak, honnan jönnek hozzánk, merre mozognak a telelőterületen.

Tavasztól őszig könnyen elboldogul a madarász a vadludak határozásával, mert csak egy fajjal, a nyári lúddal találkozik. Szeptember végén aztán – amikor a gólyák már rég elmentek és a fecskék is lassan elhagyják költőhelyüket – az ősz csalhatatlan jeleként tűnnek fel az északi tájak vándorló vadludai is jellegzetes „V” alakban az égbolton.

A csapatosan vonuló madárfajok nagy része azért repül V-formációban, mert  így energiát tudnak spórolni. Repülés közben szárnyukat enyhén döntött szögben tartják, ezért a szárny fölötti levegő gyorsabban áramlik, mint a szárny alatti területen. Ez hozza létre a felhajtóerőt. Így a környező álló levegőhöz képest a szárny körkörös légáramlást hoz létre, amely a felső felület fölött hátrafelé, az alsó felület alatt előrefelé áramlik. A szárnyak hegyénél felfelé szálló légáramlat alakul ki, amit a követő madár ki tud használni, ha szárnymozgását összehangolja a vezérmadáréval.

Érdekesség még, hogy a vadludak párkapcsolata életre szóló.  Párhűek, együtt mozognak a telelőhelyen is, sőt, az azévi fiatalokkal a következő tavaszig együtt marad a család. Régebben a befogott ludak szaporítása is komoly nehézségekbe ütközött, mert a párjuktól elszakított madarak nem akartak újra párba állni.

A tatai Öreg-tó értékét az is jelzi, hogy vizén az európai lúdfajok csaknem mindegyike előfordul több-kevesebb rendszerességgel. Ahhoz azonban, hogy e madárritkaságok egy-egy példánya vagy netán kisebb csapata szem elé kerüljön, kitartó megfigyelés, jó távcső és persze jókora szerencse is szükséges.

Az Öreg-tavon is megfigyelhető ritka lúdfajok:

Rövidcsőrű lúd (Anser brachyrhynchus) 
Kanadai lúd (Branta canadensis)
Kis lilik (Anser erythropus) 
Apácalúd (Branta leucopsis)
Indiai lúd (Anser indicus) 
Örvös lúd (Branta bernicla)
Sarki lúd (Anser caerulescens) 
Vörösnyakú lúd (Branta ruficollis)

A megfigyeléseket végző madarászoknak az idén már sikerült az Öreg-tavon a napközben bent tartózkodó 10 ezres lúdcsapatban  rábukkanni egy örvös lúdra (Branta bernicla).

Ennek a vadlúdfajnak az elterjedési területe van a legészakabbra. A sarkvidéki területek jelentős részén előfordul.   A faj jellemzően a nyugat-európai tengerparti részeken telel.   Évente 1-2 megfigyelés észlelhető, bár európai állománya növekszik. 2014 óta minden évben felbukkant a  tatai Ramsari-területen. Az elmúlt 2 évben az egész vadludas szezonban (október-február) itt tartózkodott egy példány.  A szakemberek mindig felhívják az érdeklődők figyelmét arra is, hogy aki az Öreg-tavon szeretné megfigyelni a vadludakat, azt kizárólag a tóparti sétányról vagy a nádasok fedezékéből tegye. Semmi esetre se menjen be a leeresztett tómederbe, hiszen ezzel az ott megpihenő ludakat zavarja.

Egyébként nem a tatai Öreg-tó az egyetlen vadlúd pihenőhely Magyarországon. A Tatai Vadlúd Sokadalom egyik különlegessége még a reggeli telefonos körkapcsolás, amikor a hazai vadludas területekről kaphatunk közvetlen információkat.

Azok számára, akik személyesen nem tudtak jelen lenni, a Tatai Vadlúd Sokadalom eseményei, a vadludak hajnali ki- és esti behúzása az interneten keresztül, a www.vadludsokadalom.hu oldalon élőben is követhető volt. Az internetes közvetítés első évében hazánk mellett több más európai országból, a kontinensen kívül pedig például az USA három államából (Texas, Minnesota és Pennsylvania), Japánból és Dél-Koreából is mintegy kétezer online nézője volt a Sokadalomnak.

Idén november elején már 65 ezer példány vadlúd éjszakázott a Tatai Tavak Ramsari Területen, amely új rekord a vonuló, telelő vadludak számában.

A megszokottól eltérő, jelentősszámú gyülekezésnek a Kárpát-medencében tapasztalt aszály lehet a fő magyarázat. A Tiszántúlon és a Duna-Tisza közén jelenleg nem áll rendelkezésre elég táplálék, így a madarak a dunántúli pihenőhelyeken koncentrálódnak és keresik boldogulásukat.

A vadludakkal együtt 3500 réce, 3000 sirály, és közel 8000 varjú látványos forgataga nyújt igazi látványosságot a tónál.