Cseke-tó

A Cseke-tó mesterséges vízfelület (25ha), amely nevét egy Cseke nevű birtokosról kapta (ma horgászparadicsom). Kialakítása Magyarország első angol típusú kertjével együtt történt. A kertet Böhm Ferenc uradalmi mérnök a tó mellé tervezte és telepítette 1783-tól. Akkoriban még nagy vízhozamú források bugyogtak, különleges klímát, állandóan nedves, szinte mocsaras talajt biztosítottak. A tavat körbejárva megannyi természeti értéket tekinthetünk meg, kis hidakon közelíthetjük meg a tó apró szigeteinek mindegyikét. Tájékoztató táblákon keresztül ismerhetjük meg a kert és a tó történetét.

 

Réti-tavak

A tatai Réti-halastavak az Esterházyak tulajdonában épült 1896-ban. Azelőtt hatalmas nádasok, mocsarak húzódtak végig Tata területén egészen a Dunáig. Ezt a nagy lápvidéket az Által-ér és az itteni források táplálták. Ezek a bővizű langyos források naponta akár 130 ezer m3 kristálytiszta vizet adtak. A területet a gazdasági kihasználás céljából a kincstár és Esterházy József felkérésével 1747-ben Mikovényi Sámuel tervei alapján lecsapolták. A tórendszer 9 jellegzetes síkvidéki körtöltéses halastóból áll, összterülete 65 hektár.

A tórendszer legnagyobb elemét az önkormányzat egy pályázat keretében rehabilitálta és ezzel létrejöhetett egy kb. 15 ha-os vízfelület, amely számos vízimadárnak ad fészkelési és táplálkozási helyet. A terület a Ramsari egyezmény hatálya alá tartozik, valamint helyi jelentőségű természetvédelmi terület is egyben. A tórendszer további, jelenleg szárazon fekvő, elhanyagolt egységeire a rehabilitációjukat követően vizes tanösvényt tervezünk létrehozni, bemutatva ezzel a vizes élővilág csodáit.

 

Derítő-tó

Körülbelül 50 évvel ezelőtt a tatabányai szénbányák az Öreg-tó védelme miatt építtették ezt a biológiai szűrőmezőt. Az elsődleges szempont az volt, hogy az Által-ér itt tegye le a hordalékát. Megépítették a ma „magaspart” néven ismert gátat és elárasztották a területet. Akkoriban még nem sokan gondolták volna, hogy ez a tó ilyen sok élményt fog nyújtani a horgászoknak, hiszen ez sokadrangú szempont volt. Szerencsére a fák kivágása nélkül hozták létre, így megmaradt a mederben minden olyan természetes búvóhely, ami kedvelt élőhelye a halaknak. Akkoriban a tóból rengeteg fa állt ki és nagyon nehezen lehetett horgászni. Ennek köszönheti az akadósságát és nagyhal tartó képességét. Ilyen körülmények között volt esélyük a halaknak, hogy kapitális méretűre nőhessenek. Ezek a fák az idő múlásával elkorhadtak és a vízbe dőltek.

A jelenlegi meder rengeteg természetes akadót rejt. Már a 80-as években fogtak a Derítő-tóban 20 kg feletti pontyot, 40 kg feletti harcsát és mindig híres volta süllő állományáról. Mára elsődleges szerepe a horgásztatás, mivel a bányák bezártak, az úszó üledék felfogására, derítésre nincs szükség.