Várostörténeti összefoglaló

Az első említésétől a Lackfi család birtoklásáig

Tata település említése először 1093 körül jelent meg az írott forrásokban az itt álló bencés apátsággal kapcsolatban. A középkori hagyomány alapján „Deodatus … alapította és szerelte fel a tatai monostort. Szent Adalbert prágai püspökkel együtt ugyanis ő keresztelte meg Szent István királyt; ezért adta annak a monostornak a Tata nevet, mert Szent István király tiszteletből nem nevezte őt nevén, de tatának hívta; ki is veszett Deodatus neve, de megmaradt Tata; ezért nevezik így ama klastromot is.” Györffy György a hagyomány alapján azt feltételezte, hogy az államszervezéskor élt Tata vagy Tadeus nevű főember alapíthatta az apátságot és így a települést is. A tatai apát gyorsan nagy tekintélyt szerzett: többször járt el a pápa megbízásából.

1254 előtt a Csákok elfoglalták Tata birtokot, s ezt követően az apátnak már nem sikerült Tata birtokjogát visszaszereznie. A Csák nemzetség tagjai Tatát 1326-ig birtokolták, amikor több közeli birtokkal együtt bizonyos Tolna megyei birtokokért cserébe a királynak adták. A 14. század folyamán Csór nembeli Tamás, az Anjou-kor egy kiemelkedő személye is kapott Tatán malomhelyet és palotát – azonban a település királyi birtok maradt, amelyre a város mai címere is utal. A század vége felé a hatalmát jelentősen megnövelő csáktornyai Lackfi István vetette meg a térségben lábát, 1386-ban a komáromi ispánságot is megszerezte, egy évvel később pedig nádorrá választották. Több jel utal arra, hogy (egyik) birtokközpontját Tatán próbálta kialakítani.

Tata és vára Zsigmond, Mátyás és II. Ulászló korában

1397 után Tata Zsigmond királyé lett, aki a vár építésébe kezdett. Bár Tata már eddig is központi szerepet látott el a térségben, a vár felépülte nagymértékben megváltoztatta a településen élők életét, hiszen a mezőváros ezután egy uradalom központja lett, ráadásul egy királyi mellékrezidenciának is otthont adott. A vár kiépülésével együtt az Öreg-tó is elkészült, ami a mai napig meghatározza a település földrajzi jellemzőit.

Az 1440-es években a Rozgonyi család szerezte meg a tatai uradalmat, ahol egyik székhelyüket is berendezték. Rozgonyi halálát követően Mátyás király szerezte vissza Tatát, ő további építkezéssel gazdagította a várat. Számos alkalommal mutatható ki 1472 és 1490 között a király tatai tartózkodása. A hazai történetírók még két évszázad távlatából is magasztalóan írtak Mátyás tatai építkezéseiről. Bonfini nyilván az itáliai vízivárakhoz való hasonlósága alapján, az egyik legszebb magyarországi várnak tartja. „A vár kocka formájú, kettős fal és árok védi. Az épületek között keskeny a tér.” Bonfini leírásának további része szerint „körös-körül dúsan aranyozott ebédlők, nagyszerű hálótermek sora húzódik, gerendázatos mennyezetüket gazdag aranyozás és faragványok teszik díszessé”.

II. Ulászló uralkodása alatt tovább bővítették a várat, amely így már nemzetközi eseményeknek, valamint az 1510-es (rész)országgyűlésnek is helyszínéül szolgálhatott. A vár kiépítését követően az ásatási eredmények alapján Tata településszerkezete jelentősen megváltozott, a súlypontja a vár irányába mozdult el. A késő középkorban a mai Tata területén több település létezett: Tótváros (ma Tóváros városrészen), Tata, Szentiván (Kálváriahegy), Szentkirály (még lokalizálásra váró településrész).

Tata a török háborúk időszakában

1526 után a vár hamar „frontvonalba” került, s a török küzdelmek egyik fontos helyszínévé vált. A török történetírók képzeletét is megragadta a magyar királyok egykori palotájának pompája. Dzselalzade Musztafa leírása szerint „A gonosz gyauroknak ezen a vidéken még egy Tata nevű, égigérő fallal körülvett erősségük is volt […] melyet minden oldalról kellemes ízű víz vett körül, minden oldalon tulipán- és rózsaliget környezett: melynek minden zuga hasonló a paradicsomhoz.” Ennek a paradicsomi állapotnak azonban véget vetett, hogy a vár az Oszmán Birodalom határára került. 1566-ban Salm generális kemény ostrommal foglalta vissza, ezt követően megindult a vár végvárrá fejlesztése és a települések lassú sorvadása.

1593-ban Tata újra hadműveleti területté vált. Szolimán pasa 1594-ben elfoglalta. 1597-ben egy új fegyver, a kapurobbantó petárda segítségével és csellel foglalták vissza Pálffy Miklós főkapitány seregei. 1605-ben Bocskai seregei foglalták el, majd a császári csapatok vették át az uralmat felette. Az élet csak 1608 után tért vissza a településre, amely a vártól távolabb, az egykori kápolna köré szerveződött, a mai főtér mentén.

1646–1697-ig a Csáky család zálogbirtoka volt. 1683-ban Kara Musztafa újra elfoglalta. 1685-ben végleg visszafoglalták a töröktől, a vár és uradalma 1697-től királyi birtok lett. A leromlott várat a 17. század végére már csak „puszta vár”-ként emlegették. A település összeírása már egy erősödő közösséget mutat 1695-ben. A 17–18. század fordulójára Váralja, a Tata és Tóváros közötti településrész, beleértve a mai Hajdu utca területét is önálló közigazgatási egységgé vált.

A második virágkor: a gróf Esterházy család földesurasága

Galántai gróf Esterházy József birtokba lépése (1727) tekinthető annak a fordulópontnak, melytől kezdve koordinált, céltudatos intézkedések egyengették Tata és Tóváros mezővárosok fejlődésének útját. Mikoviny Sámuel kamarai mérnök tatai működése az 1740-es évek második felében alapjaiban változtatta meg a térség természeti környezetét a mocsaras területek lecsapolásával, a tatai Öreg-tó mederbe szorításával. A 18. század derekán a melegforrások gazdaságosabb kihasználása érdekében egy malomcsatornát építettek az Öreg-tó partján, így számos újabb malom kaphatott helyet a területen.

A település katolikus vallási életének biztosítására id. Esterházy József gróf határozta el egy új, tágasabb templom építését, melynek alapkőletételére már fia földesurasága idején került sor. Ezzel átalakult Tata főterének struktúrája, az új, kéttornyú plébániatemplom pedig jelenleg is a település városképének hangsúlyos jelképe. A főtéren álló középkori kápolna, amely a kora újkor folyamán Tata plébánia templomává lépett elő túl kisméretűvé vált, így az épület lebontásra került. Ma az egykori Mária oltárának helyén emelkedik a Maria Immaculata szobor. Tóvároson a vallási élet fejlődése a kapucinus rend megtelepedéséhez köthető. Templomuk alapkőletételére 1743-ban került sor, ezt követően épült fel rendházuk is. Tevékenységük során nem csak a településen, hanem a környező kistérségben is láttak el lelkipásztori tevékenységet. Az oktatás fejlődését a piarista rend Tatára érkezése segítette, rendházuk felépítése az 1760-as évek közepén vette kezdetét.

A 18. század végére a tatai uradalom központjában fekvő várépület az uradalmi igazgatás, a főúri hatalom színterévé vált. A földesúri igazságszolgáltatás, az úriszék és annak minden „kelléke” a váron belül létesült. Tömlöcök, az úriszéki tárgyalásoknak helyet adó épület, a várbeli hadnagy – akihez az uradalmi hajdúk és a börtönőr is tartozott – lakásai is itt álltak.

Váralja közigazgatási egység, a vár előtti területek keleti oldalának fokozódó beépítésével a 19. század elején önállóságát elveszítve, 1836-ban Tata településsel olvad egybe. Ettől kezdődően Tata és Tóváros egyre inkább elkülönült egymástól.

A polgárosodó – iparosodó Tata és Tóváros

Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharcot követően a polgárosodás következtében a település gazdasági súlya is merőben más irányú növekedésnek indult. A korábban uradalmi kezelésben működő gyárakat a megerősödő polgárság haszonbérletben működtette tovább és emellett újabb üzemek alapítására is sor került. A polgári közigazgatásban Tata központi szerepének betöltése is erősödött az uradalmi jellegű igazgatási rendszer felszámolásával. Ennek során adóhivatal, főszolgabíróság, járásbíróság és közjegyzőség nyert elhelyezést a településen.

Az 1880-as évek elején a települések bekapcsolása az ország vasúti hálózatába további gazdasági fejlődéshez vezetett, a turizmus erősödését, megjelenését jelentős mértékben befolyásolta. Már ebben az időben megtörtént a vasútállomás és a megállóhely kiépítése. Özv. Kopasz Józsefné 1888-ban a kirándulók számára készítette el a települések, Tata és Tóváros látványosságait bemutató összefoglaló füzetét, ezzel egy időben zajlott a tóparti villák felépítése. A turizmus vonzerejét a 18. század végén kiépülő, ma már műemléki védelem alatt álló angolkert, a kisváros hangulata és az egyre fejlődő és megerősödő lovasélet jelentette.

Tata és Tóváros a két világháború között

A 20. századra a két testvértelepülés, Tata és Tóváros közigazgatási egységek fejlődésében gátat szabtak a települések közé ékelődő Esterházy uradalmi területek. Az 1930-as évek végén Magyary Zoltán professzor hathatós közbenjárásával a két település egyesítésre 1938-ban került sor. A közigazgatási egyesítés mellett a település gyakorlatban, azaz valóságban történő összeépítésre is hamarosan megszülettek a tervek. A városrendezés problémájának kardinális kérdése volt az új, közös főtér kialakításnak szándéka. Az elkészült tervek közös eleme, hogy nem csak az egyesített település közös intézményeinek kiépítését és létrehozását vették alapul, hanem a város státuszát is a közigazgatási rendszerbe illesztették be. Tata, mint járási központ földrajzi értelemben vett központi fekvésével is mindinkább megfelelhetett volna a közigazgatás céljainak. Magyary Zoltán, a tatai mintajárást megteremtő programalkotó munkásságának kifinomultságáról tanúskodnak az elkészült tervezetek, melyeknek megvalósítására a második világháború és az azt követő társadalmi-politikai változások miatt nem kerülhetett sor.

A második világháború utáni időszak

A háborút követően Tatán alakult meg a járási Nemzeti Bizottság, és itt kezdődtek meg a megyei Nemzeti Bizottság létrehozására az előkészületek is. A célkitűzés nem volt kevesebb, minthogy Tata legyen a megye székhelye. A későbbi tárgyalások következtében végül a megyeszékhely Tatabányára került, de ennek ellenére Tata fejlődés sem állt meg. 1946-ban letették az olimpiai edzőtábor alapkövét, az építkezési munkálatok gyorsan befejeződtek. Tata lett a Megyei Múzeumi Szervezet központja is, 1954-ben pedig városi rangra emelték.

A Kádár-rendszer időszaka

A háború utáni konszolidálási időszakban, az 1960-as évek végén a két település összekötő szerepének betöltésére a vár előtti tér nyugati peremén álmodták meg a település művelődési házának felépítését. A városi tanács Magyary gondolatát részben átformálva, azonban a város szükségének megfelelően jelölte ki az új intézmény helyét. A művelődési ház, mint a megye közművelődési funkcióját ellátó intézmény vár előtti, a település centrumában történő elhelyezése a korszak „kulturpalotájaként” értelmezhető. Néhány évvel később ezzel szemben, a funkció jegyében a városi rendelőintézet kapott elhelyezést. Az 1970-es évek építkezései során a volt tóvárosi főtér a bontási, majd a kor építészeti jellegét magán viselő építkezésekkel elvesztette eredeti arculatát. A két településrész közötti kapcsolatot teremtették meg az új, négysávos gyorsforgalmi főút megépítésével.

Várostörténeti kronológia

1093 a település első említés

1254 e. Csákok elfoglalják Tata birtokot

1326 Csák nemzetségtől csere útján királyi birtokba jut

1397 Csáktornyai Lackfi Istvántól jószágvesztés útján a király birtokába jut

1409 felépül a tatai vár és az Öreg-tó

1440-es évek a vár és Tata birtok a Rozgonyiak birtokába jut

1472 Mátyás király birtokába kerül, aki a váron jelentős építkezéseket folytat

1510 (rész)országgyűlést tartanak Tatán

1543 a török először foglalja el Tata várát

1558–1566 Tata török kézen, a visszafoglalást követően a vár végvárrá fejlesztése megindul

1652 református esperességet hoznak létre Tatán

1685 végleg visszafoglalják a töröktől a várat

1695 a település területén 149 családfőt írnak össze

1727 Esterházy József gróf megvásárolja a tatai uradalmat Tata birtokközponttal

1743 a kapucinus rend megkezdi missziós tevékenységét

1747 Mikoviny Sámuel mocsárlecsapolási munkálatainak kezdete

1740–1750-es évek fordulóján kiépül a Malom-csatorna

1758 az első tatai fajanszmanufaktúra megalakítása

1763 a tóvárosi harangláb felépítése

1765 a piarista rend megtelepszik Tatán

1777 elkészül az Esterházy grófi kastély

1780-as évek az angolkert kialakításának kezdetei Tóvároson

1784 a Szent Kereszt Plébániatemplom elkészül

1787 felszentelik a ma is álló református templomot

1836 Tata és Váralja település közigazgatási egyesítése

1853–1859 Tata és Tóváros első, ideiglenes közigazgatási egyesítése a Bach-korszakban

1861 a zsinagóga jelenlegi formában látható képének átalakítása

1875 az irgalmasrendi nővérek letelepítése Tatán

1883 a tatai vasútállomás felépítése

1885 a tatai városháza felépítése

1897 a tatai hadgyakorlatok éve

1912 az Eötvös József Gimnázium felépítése

1938 Tata és Tóváros egyesülése

1939 a söréttorony felépítése

1954 Tata várossá nyilvánítása

1969 felépül a megyei művelődési központ épülete

1985 Agostyán községet közigazgatásilag Tatához csatolják