Színes Iskola Személyközpontú Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium

Az elhatározás, hogy ki hova, melyik iskolába adja a gyermekét, egyszerre filozófiai, pedagógiai és pszichológiai kérdés:

Filozófiai annyiban, hogy szülőként mit gondolok a gyermekemről, mit a köztünk lévő kapcsolatról. Mit gondolok az ember világban elfoglalt helyéről, az élet céljáról.

Pedagógiai annyiban, hogy milyen módszerekkel vélem „felkészíteni” az életre. Mit gondolok és tudok a tanulásról, annak céljáról, értelméről.

Pszichológiai annyiban, hogy milyen légkört képzelek el neki. Hagyom, hogy növekedjék saját tempójában, vagy uniformizálni akarom egynek a sok közül, legalábbis a társadalom szempontjából.

A fentiek alapján ajánljuk iskolánkat azoknak, akik:

Szívesen veszik, ha gyermekük szereti az iskolát, tanárait, és nem féltékenyek erre a szeretetre, de megőrzik saját – kivételes és egyedi helyzetüket a gyermek életében.

De nem ajánljuk azoknak, akik úgy vélik, hogy az orvosság keserű legyen, és az iskola folytassa a szülői tekintélyelvű nevelési stílust és szigort.

Akik örülnek neki, ha a szocializáció, a szociális tanulás nehéz időszaka értő, és különlegesen erre képzett tanítók és tanárok segítségével zajlik, történik.

De nem javasoljuk azoknak, akik úgy vélik, hogy ezt a fájdalmat úgysem lehet elkerülni, és az életbe „edzetten” kell érkezni. (Nem lehet.)

Bíznak gyermekükben, és arra szeretnék megtanítani, hogy bizalomra érdemes.

De nem ajánljuk azoknak, akik úgy gondolják, hogy a szülő mindent jobban tud, hiszen ő már egyszer végigélte a gyerekkort és ismeri a nehézségeket.

Úgy vélik, hogy a gyermek nem kis felnőtt (de ebihal), figyelemre és megértésre érdemes saját belső világgal rendelkezik, amely világ teljesen eltérhet attól, amit vártak a szülők.

De nem ajánljuk azoknak, akik az „életre” való felkészülés direkt módját választanák, és a fokozatosság helyett a felnőtt világ regulái szerint nevelnék gyermeküket.

Akik szeretik a szabadságot (bármilyen nehéz is az) és szeretik szabadnak látni gyermeküket is, úgy gondolkodásban, mint az adott határok közötti cselekvésben.

De nem ajánljuk azoknak, akik félnek úgy a saját szabadságuktól, de még talán inkább a másokétól.

Végül azoknak, akik szeretik, ha gyermekük meleg barátságos, megértő légkörben, nyugodt környezetben nevelkedik, tölti a napjait, tanul és növekszik. Akiknek nem mindegy, hogyan tölti el gyermekük az iskolás éveket.