Színes Iskola Személyközpontú Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium

Néhány gondolat a személyközpontú iskolánkról

Carl R. Rogers egyike a XX. század legnagyobb hatású pszichológusainak. Forradalmi újításai közül legismertebb a kliensközpontú pszichoterápia és az élet minden területén – a nevelésben, a kommunikációban, a házastársi, vagy éppen a nemzetközi konfliktusok megoldásában alkalmazható személyközpontú megközelítés.

Rogers szerint minden ember rendelkezik azzal a belső erőforrással, amely lehetővé teszi számára, hogy boldog és hasznos életet éljen. Ha megfelelő attitűddel fordulunk embertársaink felé, ezzel elősegíthetjük, hogy felszabaduljanak ezek az erőforrások, bölcsebbek, egészségesebbek legyenek, és döntéseik konstruktívak. Minden emberben megvan az a képesség, törekvés, hogy értékelje saját helyzetét, hogy megváltoztassa magatartását, alkalmazkodjon a körülményekhez, és kifejlessze magában mindazon potenciális képességeket, amelyek lehetővé teszik, hogy maga irányíthassa életét és felnőtt módon, autonóm döntéseket hozzon.

Az iskola – szándékaik és elképzeléseik szerint – személyközpontú iskola. Szeretik a gyerekek.

Mássága, különlegessége abban áll, hogy a gyermeket mint személyt tekintjük, annak minden vonatkozásával. íg más iskolákban csaknem kizárólag a tanuló intellektuális képességei és/vagy teljesítménye van szem előtt, addig itt személyiségének csaknem minden területe számíthat figyelmünkre. Természetesen a személy érzelmei – legyenek azok kellemesek, vagy fájdalmasak – számunkra ugyanolyan fontosak, mint az értelmi képességei és tanulmányi eredménye. Azért fontosak, mert befolyásolják a hangulatot, lekötik az energiát és foglalkoztatják „gazdájukat”.

Gyakorlatilag megfordítják (talpára állítjuk) a megszokott képletet és azt mondják: teremtsük meg a feltételeket a tanuláshoz, hárítsuk el az akadályokat a megzavart tanulás elől, és akkor meglátjuk, hogy mire megyünk. (Felmérések szerint az osztályban átlag 2,6 percenként merül fel olyan tényező, amely akadályozza a tanítást és a tanulást. /Rainer WINKEL: Pedagógiai pszichiátria/) Azt feltételezve, esetenként saját tapasztalatból tudva is, ha nincsenek meg a feltételek a tanuláshoz, akkor nincs tanulás. Akkor sem biztos, hogy van, de ha a feltételek adottak, nagy a valószínűsége, hogy bekövetkezik a tanulás.