Sporttörténet

Fejezetek Tata sporttörténetéből az ezredfordulóig

Előzmények

A magyar sportegyesületek elődjének a lövészegyleteket tekinthetjük. Hiszen a lövészegyletekben tömörült városi polgárság a fegyverforgatást rendszeresen és szervezett keretek között gyakorolhatta. Tehát a lövészegyletek valódi létrehozója a gyakorlati élet volt.
Esterházy Miksa (1837-1883) jelentős szerepe a magyar sportéletben
A magyar sportegyleti életben a 19. század második felében rohamos fejlődés következett. A német ún. szobai testedzés egyre jobban eltolódik az angolszász szabadtéri edzés felé, melynek magyarországi meghonosítója és élharcosa a tatai gr. Esterházy Miksa volt. Esterházy, az angol és amerikai sportélet kiadós ismeretében, 1875. júniusában tatai birtokán megalapította a Tatai Iparosok és Iparosifjak Sportegyletét. Majd ennek gyakorlati tapasztalataira építve Budapesten létrehozta a MAC-ot. (Magyar Atlétikai Club)

Tatai sportegyesületek létrejötte

A XIX. század utolsó éveiben sorra alakultak meg a sportegyesületek. Ekkor több tényező együttes hatása is segítette a szervezett magyar sportmozgalom megerősödését. Az egyik az iskolai testnevelés kötelezővé tétele, a másik az olimpiai eszme életre hívása és az első újkori olimpiai játékok rendezésének felajánlása Magyarországnak, a harmadik pedig az ezeréves Magyarország ünnepe, melyben a testnevelés és a sport kiemelt szerepet kapott.

A századfordulót követő évek a tatai sportéletben

Ezekben az években a két község Tata és Tóváros külön-külön élte mindennapjait. Tatán már 1907-ben megalakult a TTK (Tata-Tóvárosi Testedzők Köre) majd 1910-ben Tóvároson a Tata-Tóvárosi Atlétikai Club.
A két egyesületről alig lehet érdemleges információt találni, csupán egy-egy alkalmi futballmérkőzést illetve atlétikai versenyt említenek pár sorban a helyi újságok. A folyamatos működést nagyon nehezítették a világháborús körülmények. Pedig a két egyesület futball-, úszó-, sakk-, tenisz-, és turista szakosztályokat is működtetett.
Ezekből az évekből említésre érdemes, hogy dr. Karafiáth Jenő államtitkár egyik nemzetgyűlési beszédében a „létrehozandó Testnevelési Főiskola helyszínéül Tata-Tóvárost hozta javaslatba.”
A város sportéletének megélénkülését tükrözi a TTK többszöri újjáalakulása, névváltozás is.

Labdarúgás

A kezdeti időszak futballtörténete egy tatai legendát is megőrzött, mely szerint a tata gróf Esterházy Miksa hozta Angliából Magyarországra az első futball labdát 1875-ben.

1907-ben a Tatai és Tóvárosi Iparos és Kereskedő Kör futballcsapata, a Huschenreiter-féle vendéglő előtti pályán 8:1-re kikapott a Budapesti Nemzeti Sport Club csapatától. Ez volt Tatán az első hivatalos futballmeccs, és ezzel a mérkőzéssel indult el hódító útjára a városban a futball.
A labdarúgók 1920-ra olyan eredményes csapattá váltak, hogy a Nyugat-magyarországi Kerület Győri alosztályában szenzációs 3:1-es győzelmet arattak a Győri ETO ellen, a következő összeállításban: Heiner, Csordás, Simon, Johannesz, Breuer, Szilágyi I, Szilágyi II, Hemmerlein, Hegedüs, Hütner, és Gregor.

A TAC eredményei és az ott játszó játékosok felkeltették volt válogatott játékosok érdeklődését is. Így került Tatára a Budapesti Torna Club (BTC) volt kapusa, az ötszörös válogatott Bihari Ferenc és edzőnek Hlaway György.

A győri alosztályban az 1925.26. évi II. osztályú bajnokságot a TAC csapata nyerte, egy pont előnnyel a Komáromi FC előtt, így bekerült a Dunántúli Kerület I. osztályába.

1923-tól – külföldi csapatok meghívásával – rendszeressé váltak a húsvéti és pünkösdi futballtornák. Az elsőt 1923-ban rendezték, azonban a legemlékezetesebb az 1927. évi, amikor az osztrák I. osztályú Post Wien csapatát 3:2-re legyőzték.

A TAC az 1926-27. évi bajnokságban a második helyen végzett, neves ellenfeleket megelőzve. Az 1929. évi bajnokságban kiesőként a II. osztályba került. Azonban nem sokáig kellett várni, hiszen a TAC labdarúgó csapata veretlenül megnyerte az 1929-30. évi bajnokságot és ismét az I. osztályban szerepelt egészen 1936-ig folyamatosan. Ezt követően a régi ellenfelével a Tatatóvárosi Testedző Körrel (TTK) a Dunaszakasz csoportban játszott.

1938. április 10-én a TAC és a TTK egyesült Tatatóvárosi Sport Egylet névvel és fekete-fehér egyesület színnel. Az egyesület megalakulásával megnyerte a II. osztályú bajnokságot, azonban a világháború kirobbanása megbénította a bajnokság lebonyolítását.

1945. június 28-án megalakult Tata háború utáni első sportegyesülete a MÁV-TAC-MADISZ SE, a labdarúgó csapatot pedig benevezték a Nyugat-magyarországi Alszövetség Győri I. osztálya B csoportjába. 1949-ben létrejött a Tatai Postás SE, melyben a labdarúgó szakosztály volt a mérvadó, a csapat 1954- a megyei bajnokságban játszott. Ekkor megfordult a Postás színeiben Friedmanszky Zoltán, az FTC későbbi gólkirálya is.

Az 1954-es bajnokságban a Tatai Postás már nem indult, a labdarúgó szakosztályát átadta a Tatai Vörös Meteornak, amely 1958-tól Tatai Szakszervezeti SE néven szerepelt, az edzője Ádám Sándor volt.

Az 1962-63. évi megyei bajnokság csapatainak számát megemelték, így a Tatai Textiles is bekerült a csapatok közé. Így az 1965. évi bajnokságban a két tatai csapat a SZSE és a Textiles, 18-as AKÖV Előre névvel szerepelt. Majd újra visszakerült a Tatai Textiles elnevezés, így a Tatai Spartacussal együtt a megyei bajnokság résztvevőivé váltak. A Tatai Spartacus 1971-ben megnyerte a megyei bajnokságot és felkerült az NB III-ba.

1971. október 23-án kilenc tatai spotegyesület döntött a Tatai Atlétikai Club újraalakításáról. A labdarúgó csapat, amely a bajnokságot még a Spartacus színeiben fejezte be, kiesett a az NB III-ból.

A TAC újraalakításával új korszak kezdődött a város sporttörténetében.

Kézilabda

Az 1950-es években fordulópontot jelentett a sportág történetében, hogy a régi hagyományos nagypályás játékot egyre inkább háttérbe szorította a kispályás kézilabda. Ebben az időszakban Tatán több sportegyesület is működtetett női- és férfi kézilabda csapatot.

A Tatai Postásnak 1951 és 1955 között NB II-es női- és férfi kézilabda csapata volt, az edzéseket Polgár Sándor vezette. A női csapat 1954-ben megnyerte a dunántúli teremkézilabda bajnokságot.

A Tatai Törekvés csapata 1955-ben kézilabda szakosztályt is működtetett. A Tatai Szakszervezeti SE férfi kézilabda csapata megfordult az NB II Nyugati csoportjában is.A Tatai Cipő női csapata 1957-ben játszott először az NB II-ben, majd 1968-ban újra.

A TAC 1973-ban női kézilabda csapatot indított a megyei bajnokságban, majd 1978-ban már az NB II-ben játszottak. 1985-ben döntőt játszottak az NB I/B-be jutásért, de csak ezüstérem jutott a tatai lányoknak.

1984-ben Kis József edző vezetésével megalakult a TAC férfi kézilabda csapata. 1987-ben a TAC női csapata a 2. helyen végzett az NB II-ben, majd 1993-ban kiestek onnét, a férfiak szintén az NB II-ben a 8. helyen zártak. A férfi csapat 1995-ben már Tatabánya-Tata KC néven szerepelt. 1998-ban a THAC férfi csapata az új szponzorral THAC-Verneuil elnevezést használta.

1998-ban, az NB I/B-ben a Tatabánya-Tata Cserép KC nagy fölénnyel 45 ponttal nyerte meg a bajnokságot.

Vívósport

Egyesületi keretek közötti működése 1964-ben kezdődött, az edző, az edzői képesítéssel rendelkező Horváth Mária lett. A női tőrvívók
közül ekklor már Héricz Katalin, Katona Erzsébet és Pölöskei Ildikó I. osztályú minősítéssel rendelkeztek. 1973-ban a női tőrözők az országos vidékbajnokságon egyéniben Héricz Katalin 4., míg Katona Erzsébet az 5. helyen végzett.

Az 1971-ben újjászervezett Tatai Atlétikai Club vívószakosztályának eddigi történetében az 1980. évi volt a legemlékezetesebb, amikor is az országos II. osztályú csapatbajnokságon, a Héricz Katalin, Juhász Ildikó, Farkas Erzsébet, Szabó Éva, Félix Szilvia és Sybill összeállítású női csapat a döntőben az I. osztályú Budapesti Honvédtól elszenvedett vereség után ezüstérmet szerzett. A női tőrözők ezt a sikeres szereplést többször már nem tudták megismételni.1992-ben a TAC keretein belül döntés született a vívás újjászervezésére, melyet Szikrai István és Hegedüs István vívóedzők kezdeményeztek, majd Plásztán Attila vívóedző is csatlakozott a szakosztályhoz. 1993-tól már OMS-Tata Vívó Sport Egyesületre változott a közösség neve.

A vívók ma már világversenyeken és a magyar bajnokságban is kiváló eredményeket érnek el. Esztergályos Patrik a 2014. évi naujingi Ifjúsági Olimpián egyéni párbajtőrben olimpiai bajnoki címet szerzett, majd a jeruzsálemi Kadet-Junior EB-n is diadalmaskodott. További kiváló sikereket, EB címeket, nemzetközi- és országos versenyeket nyernek az OMS-Tata Vívó SE női párbajtőr versenyzői: Kun Anna, Gnám Tamara, Molnár Petra, Kovács Sarolta, Felker Adrienn, Büki Lili. Ma már nincs olyan nemzetközi- és magyar verseny, korosztályos verseny, ahol a tatai vívók ne állnának fel a dobogó valamelyik fokára.

Az edzők, Plásztán Attila és Partali Csaba már nem csak a tatai vívókat készítik fel a különböző versenyekre, de országos válogatottak felkészítésében is nélkülözhetetlenek. 2016-ban Plásztán Attila, több évtizedes vívóedzői munkásságáért Megyei Prima Primisszima Díjban részesült.

Kajak-kenu sport

Tatát mindig is az élővizek városaként emlegették, különleges szépsége miatt, vonzereje összefüggött az itt található élővizekkel. E kiváló, vízi sportokra alkalmas lehetőséget mindig kihasználták az itt élők. A krónika a 20. század első éveitől említ „vízi versenyeket” az Öreg-tavon.

Ebben különösen az Esterházyak jártak elöl, majd a tatai piaristák és a vízi cserkészek bukkantak fel maguk készítette hajóikkal, a tó különböző pontjain. Az Öreg-tóban 1947-ben megjelent a tíz személyes ún. Álomhajó, melyet Dr. Báthori József piarista tanár vásárolt. Ebben az évben Esterházy Miklós a tatai vízi sport támogatására és használatára átadta a Rosenberg-bástya alatti kazamatát.

Az Öreg-tó az ország egyre kedveltebb vízi sport bázisává nőtte ki magát. 1971-re már kialakult egy fiatalokból álló, jó eredményekre képes versenyzői gárda, a kajakosoknál Benke István, Csaplár Judit, Császár Tibor, Kovács Zoltán, Kugler Géza, Láng Ferenc, Pintér Klára, a kenusoknál Klinger József, Tereny Gyula, Vígh Szilveszter és mások.

A TAC vizes szakosztályának vezetését 1973-tól Hörömpöli László és felesége Pölt Anna, a mexikói olimpiai válogatott keret egykori tagja vette át. A váltás eredményeként a győri vidékbajnokságon Császár Attila, Sz. Kovács János, Vígh Szilveszter és Baller Barna aranyérmet szerzett. A kiváló szakmai munkának köszönhetően 1976-ban Császár Attilát, Sz. Kovács Jánost és Koczkás Istvánt meghívták a válogatott keretbe. 1977-ben Császár Attila Prágában, az Ifjúsági Barátság Versenyen 3. helyen végzett és ennek is köszönhetően meghívást kapott az olimpiai válogatott keretbe.

A TAC-nak 1978-ban két ifjúsági válogatott tagja volt Czina László és Sz. Kovács János, egy junior válogatott Koczkás István és egy felnőtt
válogatott Császár Attila. Utóbbi 1983-ban a finnországi Tamperében rendezett világbajnokságon, kajak négyesben 500 méteren bronzérmet szerzett. Czina László 1979-ben tagja lett a felnőtt magyar válogatott keretnek.

A TAC legjobbjai – Császár Attila, Czina László, Fülöp András, Németh Péter, Bolerádszky Szilveszter, Pálfy János és Zsolt, Farkas Gábor, Lepcsényi Tamás – mindig hozták a jó eredményeket, sok esetben maguk mögé utasítva a vízi nagyhatalomnak számító Rába ETO-t, illetve a BKV Előre kajakosait.

2009-ben a kajak kenu szakosztály kivált a THAC-ból és Tatai Hódy Sportegyesület néven alakult újjá. Az új egyesület ebben a sportágban az ország 10 legeredményesebb nevelőegyesülete közé „evezte” fel magát, amely Császár Attila, Czina László és Kun Tamás munkáját dicsérte. Ebben az időszakban a korosztályos versenyzők szinte minden versenyről éremmel tértek haza.

2015. január 28-án az Öreg-tó partján – a régi kajakház helyén – átadták az Új Kajakház Ökoturisztikai Központot.

Súlyemelés

1933-ban, Wolf Károly, Wéber Lajos és Janky Sándor létrehozta Komárom megye első és az ország első öt súlyemelő szakosztályának egyikét. Tatán hamar elterjedt a híre az itt addig még ismeretlen sportágnak, a sikerekre az Esterházy család is felfigyelt és hozzájárult sportfelszerelések vásárlásához.

A lelkes tatai szakosztály nagy sikere volt az 1934-es magyar bajnokság, ahol Wolf Károly a nehézsúlyban második, Wéber Lajos pedig könnyűsúlyban a harmadik helyen végzett.

A második világháborút követően a súlyemelők a Tatai Postás SE-ben versenyeztek tovább. Az új generáció képviseletében Varga Lajos vette át az időközben a TAC-hoz került szakosztály vezetését, 1973 és 1976 között már a magasabb osztályt ostromolták.
Bekerültek az I. osztályba, a csapat súlyemelői közül Fodor Ferenc, Mészáros János, Sólyomvári János és Varga Lajos 1981-ig a válogatott tagjaként ért el sikereket. 1977-ben Sólyomvári János kisnehézsúlyban magyar bajnoki címet nyert, majd 1979-ben a szaloniki súlyemelő VB-n szakításban aranyérmet nyert.

1980-ban végre elérték céljaikat a TAC súlyemelői, hiszen megnyerték a magyar bajnokságot, melynek tagjai voltak, Varga Lajos, Horváth Jenő, Mészáros János, Fodor Ferenc, Majorits József, Nagy Pál, Kovács Sándor, és Sólyomvári János. Az 1990-es években inkább a női versenyzők – Benedek Olimpia és Kozma Edina – értek el jelentősebb eredményeket a hazai és nemzetközi versenyeken.
A nagy múltú szakosztály az athéni olimpiát követően megszűnt.

Atlétika

Tata-Tóvárosban 1908. augusztus 9-én a Brüll-féle fatelepen rendezték az első tatai atlétikai versenyt, síkfutásban, gátfutásban és diszkoszvetésben. Az atléták edzője ebben az időben Leopold Sándor volt, edzéseiket a Katona mezőn tartották.

1924-ben a tatai piarista főgimnáziumban megalakult a Révai Miklós Sportkör, ennek tagjai közül sok kiváló atléta került ki. Az 1930-as évektől az atlétikai versenyek szervezői a levente egyesületek voltak. A háborús események következtében 1944 nyarán tartották az utolsó tatai atlétikai versenyt. A szakosztály újjászervezésére 1948-ban került sor, amikor a dunántúli atléták győri versenyének 4X100 m-es váltóját a TAC csapata – Heitz Ferenc, Körmendi Géza, Greiner Tibor, Raffay Zoltán – nyerte meg, maga mögé utasítva a magyar bajnok Budapesti Vasas váltóját.

1971. október 23-án a TAC alakuló közgyűlése a megszűnt négy egyesülettől kilenc szakosztályt vett át, ezek között azonban az atlé-
tika nem szerepelt. Az ezt követő években inkább csak az Eötvös Gimnázium diákatlétái jeleskedtek, nem volt olyan országos verseny, amelyen ne szerepeltek volna sikeresen.

Az atlétikai sportág rövid ismertetésénél mindenképpen említést érdemelnek Kóczán Mór (1885-1972) Kocson született gerelyhajító-atléta, református lelkész sportsikerei, aki 1912-ben bronz érmet szerzett a stockholmi V. Nyári Olimpiai Játékokon. Kóczán 1908-1914 között szerepelt a magyar válogatottban, két olimpián vett részt és háromszor javította meg a gerelyhajítás világrekordját, ötször nyert magyar bajnokságot.

Kosárlabda

Tatán 1945 előtt csaknem teljesen ismeretlen volt a kosárlabda játék, bár a korabeli városi újságokban vannak említések arról, hogy „a piarista diákok vaskarikába dobáltak”.

Az első szabadtéri kosárpályát 1959-ben építették az Eötvös József Gimnázium kollégiumának udvarán. Ekkor a kosárcsapat játékos edzője Ádám Sándor testnevelő tanár volt. A TAC 1972-ben hozta létre kosárlabda szakosztályát.

Azonban a későbbi években a mostoha edzési lehetőségek és az utánpótlás hiánya miatt a TAC 1982 februárjában megszüntette a szakosztályt. Majd közel két évtized múltán 2000-ben megalakult a sötétkék-fehér-lila sávos Tatai Sportegyesület, amely a kosárlabda sportra szakosodott. Az elnök és szakedző Szabó Judit lett.

Tornasport

A Tata-Tóvárosi Híradó 1919. február 23-i száma arról írt, hogy a Tata-Tóvárosi Atlétikai Club keretében torna szakosztály is működik. A tatai gimnázium évkönyvei rendszeres tornavizsgákról és tornaversenyekről írnak. Majd évtizedek telnek el úgy, hogy a tornasportról bármi is ismerté válna. Azonban 1958. október 1-én a középfokú oktatási intézmények közül elsőként az Eötvös József Gimnázium Sportkörében hoznak létre torna szakosztályt, amely további érdeklődés hiányában 1962-ben megszűnt.

2003 a tornasport ujjászervezésének éve Tatán, amikor Maráczi Márta, korábbi szövetségi kapitány kezdeményezésére a Kőkúti Általános Iskola Diák Sport Körében létre jött a torna szakosztály.

Ökölvívó sport

A sportág elterjesztésében és magyarországi meghonosításában a kezdeményezés a tatai gróf Esterházy Miksáé volt. Esterházy Tatát az ökölvívás egyik vidéki bázisaként képzelte el. 1881-82-ben több alkalommal a remeteségi birtokán ideiglenesen felállított ringben pesti bokszolók mutatták be tudásukat az érdeklődőknek.

A sportág további elterjesztésében jelentős szerepet játszottak a levente intézmények, melyek elsősorban küzdő jellege miatt karolták fel a sportágat. A leventék a gyakorlást 1935-től Tóvároson, a volt Sándor Malom (ma Malom Szálló) épületében biztosították. 1945 után, megalakult MÁV-TAC-MADISZ SE az edzéseket a Kristály Étteremben, majd a MADISZ Egység utcai helységében tartotta, az edzéseket Domoszlai Kálmán edző vezette.

Majd évtizedekig az ökölvívók működéséről semmi hír nincs, az újjászervezésre több évtized múlva 2000-ben került sor Flórián Béla, korábbi tatabányai ökölvívó, a világ legjobb profi bírói közt számon tartott szakedző kezdeményezésére, melyet felkarolt a Tatai Tömegsport és Tájfutó Honvéd Sportegyesület és annak elnöke Mészáros Károly.

Asztalitenisz

A tatai asztalitenisz sport hőskorának története 1934-ben kezdődött, amikor „a tatai főgimnázium diákjai vidám hangulatban folytattak ping-pong mérkőzéseket”.

A második világháború visszavetette a sportág fejlődését. A tatai székhelyű Gyógyszertári Központ SE 1957. november 20-i megalakításával létrejött az asztalitenisz szakosztály is, melyben kiemelkedett Gyarmathy Miklós és Vanya Sándor játékképessége. Az ezt követő években a kisegyesületekből újra létrejött a TAC és ezzel együtt szakosztálya lett az asztalitenisznek is. 1971-ben már jelentős számú igazolt játékosa volt a TAC-nak.

1985-ben a megyei Tizek Bajnokságát a nőknél Tóth Elvira, míg a férfiaknál a szintén TAC-os Faluvégi János nyerte meg. Majd a megszűnt szakosztályt 2011-ben indították újra.

Tenisz

Tatán 1898-ban alakult meg a Tatai Teniszezők Clubja, amely 1902-től Tóvárosi Tenisz Társaság nevet viselte. Az első tatai teniszpályát 1898-ban az Öreg-tó tatai oldalán, a volt lóverseny pálya mellett építették meg. Létrehozásában sokat segítettek az Esterházyak.
A TAC tenisz szakosztálya 1935-ben a tóvárosi pályákon országos felnőtt bajnokságot rendezett, az országban elsőként vidéki helyszínnel.

A két világháború közötti időszak utolsó nagy tatai tenisz bajnokságát a TAC tenisz szakosztálya 1937.júliusában rendezte a hatpályás teniszbázison, ahol a női egyest Kubinyi Sára, a férfi egyest pedig dr. Spilkó Ferenc nyerte. A következő évtizedekben szervezett játék csak a VOLÁN Vállalat pályáin történt, ahol 1974-ben tenisz szakosztály is alakult Wéber Tibor vezetésével.

Az addig is teniszezők, illetve más egyesületekben versenyzők alakították meg 1993. március 20-án a Tata Városi Tenisz Klubot, amely kezelésbe vette a Cseke-tavi Szabadidő Központot, a későbbi Cseke Ligetet. A vezetőséget Wéber Tibor elnök, Kuhár Péter és Kálovics Imre alkotta.

Azonban a tatai klub máig legnagyobb hagyománnyal bíró versenye – dr. Farkas Károly és Horváthy Lóránt ötlete és kezdeményezése alapján – az Old Boys Kupa, melyet első ízben 1992-ben tartottak és azóta minden évben.

Sakk

Az első sakkversenyt a tatai gróf Esterházy Miksa által alapított Iparosok és Iparos Ifjak Köre szervezte 1908. november 15-én a kör Bercsényi utcai helységében, a volt Egressy házban. Aztán 1912-től minden évben megrendezték a Tata-Tóvárosi „Bástya” Sakkversenyt. 1925-től már a Tata-Tóvárosi Atlétikai Club sakk szakosztálya volt a városi versenyek szervezője. Az 1930-as évekre mozgalmas és színvonalas sakkélet alakult ki Tatán.

A tatai születésű Bláthy Ottó Titusz (1860-1939) kezdeményezésére – aki 1934-35-ben a Magyar Sakkszövetség elnöke is volt – 1935. augusztus végén kétnapos meghívásos nemzetközi sakkversenyt rendeztek Esterházy Ferenc angolparki kastélyában, melyen a teljes magyar élmezőny és a szakvezetés is részt vett. Az 1940-es évektől elsősorban vármegyei és évfordulós sakkversenyeket rendeztek, ekkor Tatán több kisegyesületnek is volt sakkszakosztálya. (Tatai Vörös Lobogó, Tatai Kinizsi, Tatai Cipő, Tatai Szakszervezeti SE,)

A tatai sakkélet ezt követően hosszú évek múltával indult újra Zorics Zoltánné és Szobi Géza vezetésével. Tata eddigi legkiemelkedőbb sakkozója Bokros Albert, többszörös korosztályos magyar bajnok, Európa bajnoki bronzérmes, nemzetközi mesteri cím birtokosa.

Úszó- és vízilabdasport

A TAC 1920-ban létrejött úszószakosztálya augusztus 8-án nagyszabású úszóversenyt, a Rába kerületit rendezett az Öreg-tavon, melyre mintegy kétezer néző volt kíváncsi. A 100 m-es mell-úszást Telkes Miklós, a 100 és 200 m-es gyorsúszást Dukász László, míg a 100 m-es hátúszást Telkes Pál nyerte, mindhárman a TAC úszói voltak. 1921. június 9-én újra nagyszabású nemzetközi úszóverseny volt uszodaavatással, melyet a június 21-23-án megrendezésre kerülő első vidéki úszókongresszus főpróbájának szántak. A versenyen műugrásban Nagy Károly (TAC) második, 50 m-es gyorsúszásban a KISOSZ Tata úszója Székely Sándor végzett az első helyen.

A tatai úszók sikerei a továbbiakban sem maradtak el, Dukász László 1924-ben megnyerte a Szajna átúszó versenyt, majd 500 m-en francia csúcsot javított. Krausz Sándor az 50 és 100 m-es gyorsúszásban többszörös magyar bajnok lett. Zottl Izabella, a Mura folyó átúszó versenyt nyerte meg, majd Esztergomban legyőzte a többszörös magyar bajnok Vermes Editet. Pyber András egy rangos nemzetközi versenyen megelőzte az Európa bajnok olasz Costellit. Nagy Károly, a TAC úszójaként lett neves műugró, magyar bajnok. Őt tartják a hazai műugró sport megteremtőjének.

A második világháborút követő években Tatán semmi nyoma annak, hogy egyesületi keretek között, versenyszerűen folytatódott volna az úszás.

A vízipóló azonban meghatározóvá vált, olyan sportágat sikerült meghonosítani, amely az „élő vizek” városát kiemelkedő sportvárossá tette.
A vízipóló csapatot 1920. június 5-én olyan lelkes és hozzáértő társaság hozta létre, akik a korábbi évek sikert sikerre halmozó úszói is voltak, mint dr. Mihály Géza, Zottl György, Horváth Sándor, dr. Dukász Sándor, dr. Szarvas György, Krausz Sándor és mások.

1921-ben már beneveztek az országos bajnokságba. A tatabányai új uszoda avatásán 1923-ban, ezer néző előtt a TAC 9:0-ra legyőzte a
Győri Hungáriát, majd a Tatabányai Sport Clubot 4:3-ra. A bajnokságban változó sikereket értek el, melyet nagyban megnehezítettek a nagy utazási távolságok. Az utolsó mérkőzésüket 1939. július 30-án játszották Komáromban, ahol 6:5-re győztek. Egy nagyon sikeres sportág és annak kiváló csapata két évtizedes működése ért ezzel véget.

Cselgáncs

1980 tavaszán Stief Zoltán feketeöves és Szerencse László segédedző vezetésével elkezdődtek az edzések Tatán. 1983. augusztus 1-től a THAC átvette a cselgáncsozókat és megalakította szakosztályát. 1989-től a szakosztály vezetését és a vezetőedzői feladatokat Pál Zoltán látta el, folyamatosan jó eredményekkel, Szeles Viktor tízszeres, Essősy Ákos kilencszeres magyar bajnok lett.

1989-ben Németh Ferenc lett a szakosztályvezető, aki ezzel párhuzamosan a magyar válogatott szövetségi kapitányaként is dolgozott. Szeles Viktor volt az első tatai cselgáncsozó, aki két világbajnokságon, 1998-ba Caliban a Junior EB-n képviselte a TAC-ot. Ónody Beáta pedig szintén a Junior VB-n szerzett bronzérmet.

2004-ben már Essősy Ákos vette át a szakosztály vezetését, amely 2007-ben megszűnt.

Készítette: Vámosi László