Magyarkanizsa

A délvidéki Magyarkanizsa észak-bánsági település, a Tisza jobb partján, természeti erőforrásokban gazdag vidéken fekszik. Ezek közül a legjelentősebb a kiváló minőségű termőtalaj, a kőolaj, a földgáz és a geotermális víz. Lakóinak 85%-a magyar nemzetiségű. Már a bronzkorban is létezett a település. A középkorban királyi birtok volt. A tatárjárás, majd a törökdúlás idején szinte teljesen elpusztult, majd a határőrvidék része lett. A 18. században nagyszámú szerb lakosság hagyta el a települést, helyükbe magyarokat telepítettek. Az 1848-49-es forradalom idején a város kétszer is leégett. A 19. század második felében azonban mindenújjáépült, fejlődésnek indult a gazdasági élet is. 1912-ben megépült az új városháza és a gyógyfürdő. A Trianoni békediktátummal Magyarkanizsa szerb fennhatóság alá került. Az 1960-as években elkezdődött az olajmezők kiaknázása, a 70-es években új gátrendszer létesült és megépült az új tiszai híd.