Szováta

Az erdélyi Szováta Marosvásárhelytől keletre, a Görgényi-havasok lábainál fekszik. Lakóinak közel 80%-a magyar nemzetiségű. A környéken már a rómaiak is bányásztak sót, majd a középkorban is folytatódott a kitermelés. Első lakói az 1578-ban a sóhegyek őrzésére idetelepített elszegényedett szabad székely családok voltak. A város ma elsősorban sós vizű, helioterm (hőtároló) jellegű tavairól nevezetes. A tavak felszínétől lefelé haladva a víz hőmérséklete növekszik, melyet a nap melege és a mélységgel egyre fokozódó só-koncentráció okoz. Legnagyobb tava a Medve-tó, mely 1875-ben keletkezett egy víznyelő felhőszakadás okozta elzáródásával. Nevét kiterített medvebőrhöz hasonló alakjáról kapta. A tó vizét a múlt század óta használják különféle gyógyászati célokra. Szováta első fürdője a 19. század közepén létesült. A mai fürdőtelepet 1901-ben nyitották meg. Napjainkban Szováta kedvelt balneológiai központ, a Sóvidék legnagyobb települése.