„Nem tudunk visszamenni a múltba, … de el tudunk indulni innen, ahol most vagyunk, és közösen alakíthatjuk a jövőt”

A Tatai Német Nemzetiségi Múzeumban január 19-én rendezték a magyarországi németek elűzetésének 80. évfordulója alkalmából szervezett vármegyei megemlékezést.

A második világháború lezárását követően, a kollektív bűnösség elve alapján hazánk területéről 1946. január 19. és 1948. június 30. között megközelítőleg 200-220 ezer német nemzetiségű lakost telepítettek ki Németországba. Erre emlékezve jelölte ki a Magyar Országgyűlés 2012. decemberében január 19-ét a magyarországi németek elhurcolásának emléknapjává: 1946-ban ugyanis ezen a napon hagyta el Magyarországot – Budaörsöt – az első vonatszerelvény, amely az elüldözött német nemzetiségű lakosokat szállította.

A kitelepítés első szakasza a Budapest környéki falvakat érintette, majd a Dunántúl és a Duna-Tisza köze, illetve a Tiszántúl következett. A németek kitelepítését az 1949. október 11-én megjelent kormányrendelet törölte el, biztosítva a német nemzetiségű lakosoknak az állampolgári jogokat, illetve megszüntetve a lakóhely megválasztására és a munkavállalásra vonatkozó korlátozásokat.

A tatai megemlékezésen Dr. Schmidtmayer Richárd múzeumigazgató mondott köszöntőt, majd az eseményt Bachmann Katalin, a Német Nemzetiségi Múzeum közönségkapcsolati munkatársa nyitotta meg: – Azt kívánom magunknak, hogy fogjunk össze, hogy ne egymás hibáit keressük, és ne a hiányosságokat egymás munkájában, hanem támogassuk egymást, különösen a fiatalságot, az új generációt, teret adva nekik ahhoz, hogy megtalálják a saját útjukat, melyen keresztül átvezetnek minket a következő évtizedbe. „Nem tudunk visszamenni a múltba, nem tudjuk megváltoztatni azt, de el tudunk indulni innen, ahol most vagyunk, és közösen alakíthatjuk a jövőt”- zárta gondolatait egy idézettel Bachmann Katalin.

Az emléknappal kapcsolatos országgyűlési határozat a következőképpen fogalmaz:

Az Országgyűlés

– szükségesnek tartja méltóképpen megemlékezni a II. világháború végén, valamint az azt követő időszakban a kollektív bűnösség igaztalan vádja és elve alapján üldöztetést, kisemmizést elszenvedő magyarországi német közösség emberi jogokat súlyosan sértő és igazságtalan elhurcolásáról és elűzetéséről;

– tisztelettel adózik mindazok előtt, akik a megaláztatások, elhurcolások áldozatai voltak, különös tekintettel azon egyházi, illetve világi személyekre, akik sokszor önként vállalták az üldöztetést, és akár a halált is a rájuk bízott közösségek iránti felelősségvállalásból és szolidaritásból fakadóan;

– támogatja és szorgalmazza olyan megemlékezések szervezését, oktatási anyagok készítését, amelyek a magyarországi német közösség meghurcolásával, üldöztetésével, elűzésével kapcsolatosak.

Michl József polgármester, aki 2012-ben az emléknappá nyilvánításra vonatkozó határozat kezdeményezői között volt, a Német Nemzetiségi Múzeumban így fogalmazott: – Az emlékezés, melyet évről-évre tartunk, igazából azokról szól, akik nincsenek itt, mert elűzték őket. Mi, itt maradtak emlékezünk rájuk, akiket a háborús döntések borzalma, a döntéshozók kegyetlensége elűzött, s ez a törekvésünk azt szolgálja, hogy nem felejthetjük el mindazt, ami történt a nemzetünkkel. …  Csakis arról szólhat a jövőnk, hogy megtegyünk mindent azért, hogy ezt az országot, amelyet ezer éven át az őseink óriási erőfeszítéssel megőriztek, mi is tovább tudjuk őrizni. Nem vagyunk könnyű helyzetben most sem, mert háború van mellettünk, gazdasági nehézségek vannak a világban, a személyes életben is vannak problémáink, de a lehetőség egyenként mindenki kezében ott van, hiszen hála Istennek az már nem történhet meg, hogy ebből a  hazából bárkit elüldözzenek. Isten éltesse mindazokat, akik megmaradtak, akik tudnak még emlékezni, s akiknek van mire emlékezniük. Nekünk pedig méltóképpen kell élnünk ahhoz, hogy a gyermekeink, unokáink egykor ránk emlékezhessenek majd.

A tatai eseményen a KaDarka Társulat mutatta be az „Ober Enns” (Óperencia) című előadását. Szűcs József, a darab rendezője felvezetőjében elmondta, az előadás összeállításakor az a cél vezette, hogy a műsort akár hátradőlve, csukott szemmel is hallgathassa a közönség, mert a szövegen, az elhangzott mondatokon van a hangsúly. Az ünnepi megemlékezésen a KaDarka Társulat mellett közreműködött a Baji, tatai, agostyáni Egyesített Német Nemzetiségi Énekkar is.