Országos Városierdő-fejlesztési Mintaprogramban vesz részt Tata

Március 27-én délelőtt az Öreg-tó partján került sor a Városierdő-fejlesztési Mintaprogram tatai faültetési eseményére. A helyszínen Mocz András, az Agrárminisztérium erdőkért felelős helyettes államtitkára, Bencsik János országgyűlési képviselő, Michl József, Tata polgármestere, Györök Lajos, a Vérteserdő Zrt. vezérigazgató-helyettese és Limp Tibor, a Vérteserdő Zrt. Gerecsei Erdészeti Igazgatóság erdészeti igazgatója tájékoztatta a projektről a sajtót. Az eseményen részt vettek a tatai mintaprogramban együttműködő oktatási intézmények képviselői is, a Református Gimnázium és a Jávorka Iskola diákjai, akik az elmúlt időszakban már részt vállaltak a munkák előkészítésében, megkezdésében.

Természetalapú, adatokra épülő városierdő-kezelés indult el Tatán, az Öreg-tónál. A tó körüli erdősáv városunk egyik legfontosabb védőzónája, amely hűsít, árnyal, szűri a port, és élőhelyet ad a tó kiemelt madárvilágának. A terület faállományának becsült 413 000 m³ lombtérfogata a települési zöldinfrastruktúrában alkalmazott átszámítás szerint nagyságrendileg 870 focipálya méretű pázsit városi zöldértékének felel meg. Ennek a zöldértéknek a hosszú távú megmaradását és megújulását szolgálja a most induló városierdő-kezelési mintaprogram, melyről Mocz András, az Agrárminisztérium erdőkért felelős helyettes államtitkára így nyilatkozott: – Az erdők ügyéről ma már nem lehet a régi nyelven beszélni, nem lehet úgy tenni, mintha az erdő önmagában, változatlanul és következmények nélkül létezne tovább, hiszen a klíma, a vízháztartás, a települési terhelés és az élőhelyi viszonyok egyszerre változtak meg, és változnak. A mai kérdés nem az, hogy megőrizzük-e azt, ami volt, hanem az, hogy képesek vagyunk-e megteremteni azt, ami a jövőben is működni fog, és amire a jövőben szükségünk van. Ezért van stratégiai jelentősége az Agrárminisztérium és az Energiaügyi Minisztérium együttműködésében az ország öt pontján elindított kezdeményezésnek. A Tatán, Balatonfüreden, Budapesten, Kecskeméten és Sárváron megvalósuló program nem egyszerűen zöldterületi fejlesztések sorozata, és nem is látványos, gyors eredményeket kereső beavatkozások gyűjteménye. Ennél sokkal többről van szó: a klímavédelem, az alkalmazkodás és a természeti rendszerek megerősítése végre ugyanabban a szakpolitikai irányításban van, és ugyanabba az irányba mutat. A Városierdő-fejlesztési Mintaprogram nem különálló projekteket támogat, hanem egy új erdészeti és környezeti logikát erősít. Olyan megközelítést, amely szerint a városi és városkörnyéki erdők nemcsak egy díszletet jelentenek, nemcsak egy zöld hátteret, hanem működő infrastruktúrát. Hűtenek, szűrnek, visszatartják a vizet, mérséklik a szélsőségeket, élőhelyet adnak, és közben a mindennapi emberi életminőség alapjai közé tartoznak. Tata kiemelten erős helyszíne ennek a programnak. Itt különös élességgel látszik, hogy mit jelent a felelős erdőkezelés a gyakorlatban. Egy ilyen helyen lenne a legegyszerűbb szakmai látszatmegoldásokat választani, könnyű volna gyorsan értelmezhető, látványos beavatkozásokat előnyben részesíteni, de ez a program éppen ennek az ellenkezőjét vállalja. Azt, hogy szakmai alapon, kizárólag természetközeli szemlélettel nyúl a területhez. Mocz András hozzátette: – A most induló tatai mintaprogram nem egyszerű akció, hanem egy több évtizedes szerkezetváltás kezdete. Célja nem pusztán az, hogy egy terület rendezettebb legyen, hanem az, hogy ellenállóbb, természetesebb és fenntarthatóbb erdőszerkezet jöjjön létre.

A Vérteserdő Zrt. a mintaprogrammal kapcsolatos tájékoztatójában kiemeli, hogy látványos parkosítás helyett adatokra, és természetes folyamatokra épít: a biodiverzitás növelésével, az invazív fajok visszaszorításával és a biztonsági kockázatok célzott kezelésével indítja el az erdő több évtizedes megújulását. A program helyszíne a tó körüli sétány mentén található 6/A–F erdőrészletek, s a cél nem „parkosítás”, hanem olyan erdőszerkezet kialakításának elindítása, amely élőhelyi értéket teremt, klímaalkalmazkodó, és a sétány mentén a biztonságos használat feltételeit is erősíti.

A beavatkozás szükségességével kapcsolatban Györök Lajos, a Vérteserdő Zrt. vezérigazgató-helyettese tájékoztatott arról, hogy a mintaterület erdeje mesterségesen létrehozott, idősödő kultúrerdő, kedvezőtlen fajösszetétellel: a faállomány idegenhonos aránya 85%, az invazív terjedésre hajlamos fajoké 79%. Az állomány gerincét a nyugati ostorfa, a fehér akác és a zöld juhar adják, miközben az őshonos elemek többnyire csak szálanként vagy kisebb foltokban jelennek meg. A fő faállomány zömében egykorú, 60–80 éves, a középkorú és fiatal állományrészek lényegében hiányoznak; ez több fafajnál – különösen akác esetében – már az elhalási életszakasz kezdetével, korona- és vitalitásromlással jár, ami a sétányok mentén baleseti kockázatként is megjelenik.

A mintaterületen becslések szerint mintegy 2000 faegyed található, a fák átlagmagassága 17,5 m, közel 300 faegyed 20 m-nél magasabb, a legmagasabbak 30 m fölöttiek. A törzsátmérők átlaga 32,5 cm, a legvastagabb egyedek 70 cm körüli átmérőt is elérnek. Limp Tibor, a Vérteserdő Zrt. Gerecsei Erdészeti Igazgatóság erdészeti igazgatója a tatai eseményen beszámolt az eddigi szakmai beavatkozásokról, és kiemelte, hogy az elsődleges szempont az idelátogatók biztonsága. Emellett a projekt során nagy jelentőséggel bír a fiatalok szemléletformálása, az edukáció is, ezért köszönet jár az együttműködő iskolák diákjainak, akik már több fát is elültettek a mintaprogram területén.

A célállapot nem „újratelepített” erdő, hanem elmozdulás a potenciális természetes erdőtársulások irányába. A tó közelsége miatt a puhafás és a keményfás ligeterdők elemei adnak irányt, miközben a szárazodás jeleit is figyelembe kell venni. Ennek megfelelően a program a fafajszerkezet fokozatos átalakítását, a kor- és szerkezeti változatosság növelését, valamint az élőhelyi mozaikosság tudatos fejlesztését irányozza elő; a stratégia megvalósítása legalább két–három évtizedes időtávon értelmezhető. A holtfa (lábon álló és fekvő) nem „rendetlenség”, hanem az élőhelyi változatosság és a biodiverzitás kulcseleme, a korhadó faanyag vízmegtartó és talajéletet támogató szerepe miatt is fontos. A sétányok közvetlen környezetében ugyanakkor minden ilyen döntést a biztonsági szempontokkal együtt kell érvényesíteni. Külön kezelési kérdés a borostyán, amely sok helyen összefüggő szőnyeget képez, több ponton a lombkoronáig felkúszik, gátolja az őshonos csemeték megjelenését, és viharhelyzetben többletterhelést jelent a fáknak, a program ezért célzott, kockázatcsökkentő kezelést alkalmaz, különösen az anyafák állapotának védelme érdekében. Bencsik János országgyűlési képviselő az eseményen hangsúlyozta, nagyon fontos, hogy az éghajlatváltozás meglehetősen nehéznek mutatkozó kihívásaihoz hogyan lehet hozzáigazítani a zöldfelületgazdálkodást és a városi erdők karbantartását, fejlesztését. Ezen a tó körüli erdőterületen most az erőforrás tartamos megújításáról van szó, és azért dolgoznak az erdészek a fiatalokkal, mert ezek az erőforrások hosszú időtávon keresztül tudnak csak megújulni, de ha elhanyagoljuk és nem figyelünk oda, akkor az életteret el fogja venni más, ezen a helyszínen az invazív növények.

A tatai program nyomán többek között láthatjuk, hogy a fekvő ágak, korhadó faanyag egy része a területen marad (tudatos élőhely- és vízmegtartó elem); egyes álló, részben elhalt fák megmaradhatnak ott, ahol nem jelentenek kockázatot (mikroélőhelyek); mozaikos lékek, világosabb foltok jelenhetnek meg (a megújulás helyei);  az invazív fajok visszaszorítása miatt helyenként változik a lombkorona képe (hosszabb távon őshonos fajok térnyerése a cél); a borostyán kezelése helyenként látványos lehet, különösen fákon (tehermentesítés és újulatsegítés);  tájékoztató táblák és kisebb edukációs pontok jelennek meg a beavatkozások okának érthető bemutatása céljával.

A 2026-os mintaprogram konkrét vállalásokkal indul: három meglévő élőhelymozaik kezelésével és egy új élőhelymozaik kialakításával, 120 őshonos facsemete ültetésével, az invazív terjedésre hajlamos fajok visszaszorításának megkezdésével, a sétány mellett hozzávetőleg 50, összesített felmérés szerint 54 balesetveszélyes fa vizsgálatával, ápolásával, szükség esetén eltávolításával, a belső gyalogutak és kerékpározható utak űrszelvényének tisztításával, egy egyszerű gyalogos palló (kishíd) kialakításával és szemléletformáló valamint élőhelyet támogató elemek telepítésével (például szajkótálca, kisemlős menedék, madárodúk, tájékoztató táblák).

„Egy fa kidől, messze hangzik, nő az erdő, ki hallja?” idézte Berecz András ének és mesemondó szavait Michl József polgármester, aki a tóparton úgy nyilatkozott: – Természetes, hogy ha valami, amit megszoktunk, megváltozik a környezetünkben, akkor van bennünk némi keserűség, de tudomásul kell vennünk, hogy az utódainknak is szükségük lesz erdőre, amihez tervezett szakmai munkára van szükségünk. Ezért nagyon hálás vagyok a Vérteserdő Zrt.-nek, Boglári Zoltán önkormányzati képviselőnek, aki sokat tesz azért, hogy az erdészettel szoros kapcsolatot tarthassunk, valamint köszönet Bencsik János képviselő úrnak és az Agrárminisztériumnak azért, hogy egy ilyen nagy projekt részese lehet a városunk.

A Vérteserdő Zrt. tájékoztatott arról, hogy a beavatkozások eredményességét monitoring biztosítja: a faállomány és az élőhelyek állapota, a biodiverzitás változása, a biztonsági kockázatok és a használati terhelés is nyomon követhető, és a tapasztalatok alapján – szükség esetén – korrigálhatóak. A városierdő-kezelés költségeit a faanyag értékesítése önmagában nem fedezi, a fenntartható megvalósítás ezért együttműködésre és kiszámítható finanszírozási háttérre épül, amelyet az Agrárminisztérium országos Városierdő- fejlesztési Programja biztosít.

A kivitelezés ideje alatt időszakosan munkagépek jelenhetnek meg, és átmeneti korlátozások is előfordulhatnak, ezért a Vérteserdő Zrt. arra kéri a látogatókat, hogy a helyszíni tájékoztatásokat és jelzéseket tartsák be, s a munkaterületeket ne közelítsék meg.