Stróbel Árpádra emlékezik a tatai múzeum új időszaki kiállítása
Stróbel Árpád helytörténeti kutató születésének 110. évfordulója alkalmából nyílt kiállítás a Tatai Várban augusztus 5-én.
A Stróbel Árpád munkásságát bemutató gyűjteményes kiállítás megnyitóját megelőző napon a Tatai Helytörténeti Egyesület szervezésében tartottak szűk körű megemlékezést a Környei úti temetőben, ahol Rigó Balázs alpolgármester osztotta meg gondolatait, Kis Tiborné, a Tatai Helytörténeti Egyesület elnöke pedig felelevenítette az életút kiemelkedő állomásait. A várban másnap megnyíló kiállításon Michl József polgármester mondott köszöntőt, a tárlatot Dr. Schmidtmayer Richárd, a Kuny Domokos Múzeum igazgatója nyitotta meg, majd Altmann Péter emlékezett a helytörténeti kutatóra.
Stróbel Árpád, Tata múltjának ismert és elismert kutatója 1913. augusztus 6-án született Tatán. Életútja kezdetben hosszabb időre elszólította szülővárosából. Az első elemit végezte, amikor édesapját Németújvárra, majd Révkomáromba helyezték. Tanulmányait ott folytatta, majd Pozsonyban a kereskedelmi iskolában érettségizett, ezt követően pedig Prágában szerezte meg diplomáját ipargazdaság és kereskedelem szakon. Élete következő szakaszáról Kis Tiborné így fogalmazott: – Első munkahelye Hamburgban volt, a csehszlovák szabad-kikötőnél dolgozott, a takarmány átadása-átvétele, a hajótér biztosítása volt a feladata. Ez a munka lehetőséget adott arra, hogy Európa és Afrika földközi-tengeri kikötőit bejárja. Közben a két év katonaidőt is leszolgálta. 1938 után, a Felvidék visszacsatolásakor el kellett hagynia Hamburgot, mivel magyarnak vallotta magát. Galántára került, ahol a Hanza Fogyasztási Szövetkezet kereskedelmi osztályán dolgozott. Innen Mosonmagyaróvárra, a Márkus Iparművek Részvénytársasághoz ment, ahol cégvezetői munkakörbe került. A II. világháború Beregszászon érte. A háborúban tüdőlövést kapott, amerikai fogságba került. 22 hónap frontszolgálat és fogság után, 1945 végén jött haza. Az útja egyenesen Tatára, szülővárosába vezetett, ahová már visszatelepítették a szüleit a Felvidékről.
Stróbel Árpád Tatán ezt követően minden lehetőséget megragadott, többek között dolgozott a járásbíróságon, zongorázott, vagy éppen rakodómunkásként keresett pénzt, míg végül Tatabányán egy vállalat kereskedelmi osztályvezetőjeként dolgozhatott, egészen nyugdíjazásáig betöltve ezt a feladatot. Még aktív éveiben nekikezdett annak a munkának, melynek nyomán megelevenedtek a tatai utcák, épületek, városunk élete, hangulata grafikákon, tollrajzokon, fotókon és írásaiban, visszaemlékezéseiben. Nyugdíjba vonulása után még aktívabban foglalkozott helytörténettel, több ezer oldalnyi dokumentációt hagyott az utókorra, saját tapasztalatai, családja és ismerőseinek emlékei, megfigyelései, kutatásai alapján. Írásai fellelhetőek könyvekben, újságokban, folyóiratokban, különböző kiadványokban, saját könyvei is megjelentek, és több alkalommal részesült elismerésben. Többek között 1996-ban Tata Városáért kitüntetést kapott, Tata értékeinek megmentése érdekében kifejtett helytörténeti munkássága elismeréseképpen, házának falára 1998-ban helyezett el emléktáblát az önkormányzat.
A kiállítás előzménye, hogy Stróbel Árpád családja megkereste a tatai múzeumot, amely örömmel együttműködött a tárlat létrehozásában, többek között azért is, hogy bemutathassa, Stróbel Árpád és munkássága kiemelkedő szerepet tölt be a tatai helytörténeti kutatások sorában, és számos műve olyan alapmunka, melyet a mai napig nem haladtak meg. A kiállításban szereplő gyűjtemény a személyes hagyatékból, cikkekből és a helytörténeti kutató tusrajzaiból áll, számos mozzanatában megmutatva személyiségét, egyedi látásmódját.
A kiállítás szeptember 5-ig tekinthető meg a Vármúzeum nyitvatartási idejében, keddtől-vasárnapig 9:00 és 17:00 óra között.
