„Szeretnénk elhalványítani a határokat” – A Nemzeti Összetartozás Napja Tatán

Június 4-én reggel a Kossuth téren, az országzászló félárbócra eresztésével kezdődött meg a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából szervezett megemlékezés. Tata Város Önkormányzata és a Tatai Városkapu Közhasznú Zrt. rendezvényeire idén is ellátogattak városunk határon túli magyar testvértelepüléseinek küldöttségei a felvidéki Szőgyénből, az erdélyi Szovátáról és a délvidéki Magyarkanizsáról.

A Nemzeti Összetartozás Napja az I. világháborút lezáró versailles-i békeszerződés évfordulójára emlékező nemzeti emléknap Magyarországon, melyet 2010. május 31-én iktatott törvénybe az Országgyűlés. Az önkormányzat évről-évre megszervezett programjaival tisztelettel adózik az 1920-as trianoni békediktátum áldozatai: a jogfosztottá vált, megalázott milliók, a szétszakított családok, és kisebbségi sorsba született utódaik előtt.

Az eseménysorozat 9 órakor a Kossuth téren, a Városháza előtt, az országzászlónál kezdődött. Az országzászló állítás mozgalmát Urmánczy Nándor, erdélyi politikus, országgyűlési képviselő hirdette meg, 1925-ben. A két világháború közötti Magyarországon alig másfél évtized alatt mintegy ezer helyen avattak országzászlót, mely a trianoni döntés elleni tiltakozás és a nemzeti gyász jelképévé vált. A második világháborút követően azonban megpecsételődött ezen zászlók sorsa, legtöbbjüket 1949-ig lerombolták. 1990 után több száz országzászlót állítottak vissza itthon, az anyaországban, és Erdélyben is. A tatai országzászló tíz éve hirdeti a határokon átívelő nemzeti összetartozás eszméjét városunk főterén. Tata Város Önkormányzata 2016. március 15-én avatta fel a zászlót, mely előtt Nyilas Leonov Anita, Tata magyarkanizsai díszpolgára úgy fogalmazott: – Június 4. arra is emlékeztet bennünket, hogy a történelem nemcsak veszteségeket hagy maga után, hanem felelősséget is. Felelősséget azért, hogy megőrizzük értékeinket, ápoljuk kapcsolatainkat, és továbbadjuk gyermekeinknek mindazt, amit elődeinktől kaptunk. A Nemzeti Összetartozás Napja ezért számunkra nem elsősorban a múltról szól, inkább arról, hogy ma mit teszünk mi egymásért, hogy képesek vagyunk-e támogatni egymást, és közösségként gondolkodni akkor is, amikor kilométerek és országhatárok választanak el bennünket.

A Kossuth térről a megemlékezők a Kálvária dombhoz sétáltak, ahol a Fellner Jakab kiáltó mellett felavatták a felvidéki, erdélyi, délvidéki és anyaországi fiatalok barátságát megörökítő emlékoszlopot. Tata Város Önkormányzata 2003 nyarán szervezte meg először azt az alkotótábort, melybe azóta is minden nyáron várja a művészetekre fogékony tatai, szőgyéni és szovátai gyerekeket. A Tatai Tehetséggondozó Művészeti Tábor célja a tehetséggondozás, valamint a fiatalok alkotói motivációjának erősítése mellett elsősorban az, hogy erősítse a nemzeti azonosságtudatot és az összetartozás érzését. A szépművészeti és kézműves foglalkozások mellett ezért a táborban helyet kapnak drámapedagógiai és irodalmi programok is. A kezdetek óta Szőgyénből 57 gyerek és 9 felnőtt, Szovátáról 44 gyerek és 11 felnőtt, Magyarkanizsáról 51 gyerek és 12 felnőtt, Tatáról 89 gyerek és 27 foglalkozásvezető, valamint 17 szervező és segítő vett részt a tatai táborokban. Az emlékoszlop elkészítésének ötlete Nyilas Leonov Anitától származik, aki 2013 óta kísérője a magyarkanizsai táborozó csapatnak.

Az emlékoszlop mellett egy másik alkotást is megismerhettünk június 4-én, a Városháza dísztermében mutatták ugyanis be a tatai, szőgyéni, szovátai, magyarkanizsai, valamint győri kézimunkázók által közösen készített, nagyméretű, több, mint 500 darab 10 x 10 cm-es négyzetből álló, horgolt, nemzeti színű zászlót. A különleges alkotást Berényi Kornélia, Tata város szőgyéni díszpolgára mutatta be, aki elmondta: – A közösségi platformon 2023 óta létezik a TASZŐSZOMA kézimunka nevű csoport, amelynek posztjai tatai, szőgyéni, szovátai és magyarkanizsai kézművesek és kézimunkázók alkotásait mutatják be. Ez a csoport, az itt összegyűlt lelkes és tehetséges alkotók és gyönyörű alkotásaik adták az inspirációt egy közös kézimunka projekt elindítására, tavaly augusztus 20-án.

A zászló összeállítása márciusban zajlott Szőgyénben. A Felvidékről kitelepítettek emléknapjának rendezvényeire hozták át Tatára, és a Nemzeti Összetartozás Napján mutatták be hivatalosan. A projekt tatai kigondolója Osgyáni Zsuzsanna, az önkormányzat nemzetközi kapcsolatokért felelős referense, aki a zászlóval kapcsolatban így fogalmazott: – „Az elkészült négyzetek a zöld, a piros, de még a fehér színnek is számos árnyalatával szolgálnak. Kis túlzással szólva: ahány darab, annyiféle. Híven visszaadják, hogy mennyire más-más kezek horgolták őket. Mennyire más és más emberek. Aztán, amikor a négyzetek, immár szétválogatva, ott sorakoznak a szőgyéni kultúrház dísztermében erre az alkalomra összetolt asztalokon – végre mégiscsak megmutatkozik az egységes egész. A nemzeti színű magyar zászló. A piros-fehér-zöld zászló ötszázötvenöt darabja a Kárpát-medence négy vidékének képviseletében gyűlt össze Tatára, azután Szőgyénben vált egésszé. Nagy figyelem, türelem és kitartás szükségeltetett a sokszor rakoncátlan négyzetek összeöltögetéséhez, de a szőgyéni kézimunkázók híven megfeleltek a magukra vállalt feladatnak.”

A zászló 555 db 10 x 10 cm-es négyzetből áll, 45-en készítették, és mellettük még ketten közreműködtek a négyzetek összehorgolásában. Az elkészült munka 3,7 méter hosszú és 1,5 méter széles, s csak a négyzetekhez legalább 11 kilométernyi fonalra volt szükség. A horgolt zászlót még holnap, június 5-én pénteken 8-tól 12 óráig meg lehet tekinteni a Városháza dísztermében.

A hagyományoknak megfelelően a Városházán a delegációk vezetői idén is összeillesztették a Tata, Szőgyén, Szováta és Magyarkanizsa összetartozását jelképező, faragott alkotás elemeit: Méri Szabolcs polgármester Szőgyénből, Kiss János tanácsnok Szovátáról, Nyilas Leonov Anita Magyarkanizsáról és Michl József, Tata polgármestere nemzeti színű szalaggal kötötte össze a faragvány elemeit. 2013. június 4-én mutatták be a Tata, Szőgyén, Szováta és Magyarkanizsa összetartozását jelképező alkotást, melyre egy Babits Mihály idézet, a „nem holt rög, hanem élő lélek” felirat került. V. Smídt Róbert szőgyéni fafaragó munkája öt részből áll: a középső elem jelképezi csonka Magyarországot, az ezt körülölelő másik négy elem pedig Felvidék, Erdély, Délvidék és Kárpátalja jelképe. A Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából szervezett rendezvényeinken körünkben lévő delegációk évről-évre hazavisznek egy-egy elemet az alkotásból, majd a következő év június 4-én az összetartozás jelképének darabjait visszahozzák Tatára, hogy ha egy kis időre is, de ismét összeállhasson a mű.

A délután folyamán a programok két újabb helyszínen folytatódtak, először a szőgyéni emlékkeresztnél a Mindszenty téren. „Van úgy, hogy egy szó önmagában egy egész történetet hordoz, az összetartozás éppen ilyen szó. Nem azt mondja, hogy egyformák vagyunk, és nem azt, hogy egy helyen élünk, hanem azt, hogy bárhol is legyünk a világban, valami összeköt minket. Egy nyelv, egy kultúra, egy közös emlékezet.” – kezdte gondolatait a helyszínen Méri Szabolcs. Szőgyén polgármestere az emlékkereszt előtt állva hozzátette: – A térképre húzott vonalak nem szakítják szét azt, ami a szívekben él, s ez a kereszt éppen erről beszél: nem a szétszakítottságról, hanem a megtalálásról. Arról, hogy négy közösség távol egymástól egymásra talált, kezet nyújtott egymásnak, és azt mondta, hogy mi együtt, erősebbek vagyunk.

Június 4-én délután a Nemzeti összetartozás terén a Nemzeti összetartozás emlékműve előtt állva először Kiss János, szovátai tanácsnok tolmácsolta Fülöp László Zsolt, Szováta polgármesterének üzenetét. „Június 4. mindannyiunk számára mérföldkő. Legyen ez a találkozás egy sebeket feltépő múltidézés helyett a megmaradásnak, a lélek erejének és a jövőbe vetett megingathatatlan hitnek az ünnepe. Trianon történelmi tényét, a szétszakítottság fájdalmát elfelejteni nem lehet, és nem is szabad. Számunkra sorsul a csüggedést, az elszigetelődést szánták, ezekre választ az összekapaszkodással, a közös erőfeszítésekkel tudunk adni, ez a mi szent feladatunk.” – hangzottak el az üzenet sorai.

Az emléknap alkalmából szervezett programsorozat záró eseményén Michl József, Tata polgármestere mondott beszédet. A városvezető hangsúlyozta: – Azért döntöttünk úgy, hogy erre a zajos helyszínre, Tata egyik legforgalmasabb útkereszteződése mellé állítjuk fel a V. Smídt Róbert alkotta emlékoszlopot, hogy az örökre emlékeztessen bennünket a gonoszságra és arra, hogy bármilyen világban is élünk, a zajt túl kell tudnunk kiabálni, kifejezve, hogy nem hagyjuk, csak azért sem hagyjuk, hogy így maradjon. Nem a mesterségesen újra meghúzott határokat akarjuk megváltoztatni, hiszen annyi erőnk még nincsen, azonban azt, amit elkezdünk, szeretnénk folytatni: elhalványítani ezeket a határokat, hogy azok lélekben már ne is létezzenek. Ezért szervezzük minden esztendőben ide ezt a megemlékezést, és nagyon hálásak vagyunk a barátainknak azért, hogy a messzi Szovátáról, Magyarkanizsáról és Szőgyénből mindig eljönnek hozzánk.

A megemlékezéseken közreműködtek a Magyar Honvédség 1. Páncélosdandár katonazenekar tagjai, az Általér Református Alapfokú Művészeti Iskola és Művészeti Szakgimnázium diákjai, Michl-Perczell Anita, Varga Lilla, Rövid Szabolcs, Berényi Kornélia, Solecki Szilárd, a Kőkúti Általános Iskola Fazekas utcai tagintézményének Kodály kórusa, Paulovicsné Guoth Zsófia, Paulovics Milán, és a Menner Bernát Zeneiskola Fúvószenekara, Belső Máté vezénylésével.