Szomódon és Dunaszentmiklóson emlékeztek az 1945-ös sortűz áldozataira
A Tatai Kistérségi Többcélú Társulás, a Budapesti Erdőgazdaság Süttői Erdészete, és a Szomódi Helytörténeti Egyesület szervezésében emlékeztek az 1945. januári sortűz áldozataira. Az esemény a Dunaszentmiklós határában felállított kettős keresztnél kezdődött, majd a szomódi temetőben lévő kopjafánál és Bakonyi Dezső sírjánál folytatódott a Szomódi Dalkör közreműködésével, január 4-én délután.
A IV. SS-páncéloshadtest 1945. január 1-én indította meg a Konrád hadműveletet azzal a céllal, hogy a Vértes és Budapest között lévő szovjet katonai erőket szétzilálják, valamint kialakítsák a fővárossal való kapcsolatot. A német haderő Komáromnál vagonírozott ki, majd Dunaalmás, Agostyán, és Tarján irányába indított támadást. A térségben a szovjetek által elfoglalt területekről „málenkij robotra” szedték össze a lakosságot, január 1-én a szomódiakat 147 környékbelivel Agostyán felé terelték, Dunaalmás és Neszmély lakóit szintén összeterelték, és Süttő irányába, Bikol pusztán át gyalog Tardos felé hajtották útépítésre. Ők estére szintén csak Agostyánig jutottak. Január 2-án hajnalban az agostyáni gyűjtőtáborból közel ezer foglyot szabadítottak ki az előre nyomuló német katonák. A kiszabadított foglyok hazaindulva azonban nem tudták, hogy Szomód, Dunaszentmiklós és Neszmély dombjait, erdeit még az oroszok ellenőrzik. A Vörös Hadsereg katonái újra fogságba ejtettek egy hazafelé igyekvő csoportot, január 2-án estére Dunaszentmiklósra terelték foglyaikat, akiket hajnalban tovább vezettek az erdő felé. A 26 magyar fogollyal január 3-án hajnalban végeztek a szovjet katonák. 2014-ben ennek a tragikus eseménynek állított emléket a kettős kereszttel a Tatai Kistérségi Társulás, a Budapesti Erdőgazdaság Süttői Erdészete és a Szomódi Helytörténeti Egyesület.
A megemlékezésen elhangzott, hogy csodával határos módon ketten túlélték az erdei vérengzést: a szomódi Pőcze László, és az erdélyi Bartha István. A tüdőlövést szenvedett Pőcze László küldetésének tekintette, hogy többnyire titokban elsuttogott elbeszéléseivel az utódokra hagyományozza a tragikus napok emlékét. Bakonyi Dezső református lelkész pedig írásban is megörökítette a történteket az utókor számára, és 1996-ban egy kopjafát emeltetett a szomódi temetőben az áldozatok emlékére. Ez a kopjafa volt a kiindulópontja annak a helytörténeti kutatásnak, melynek eredményeit a 2019. februárjában megjelentett „Jégbefagyott sikoly” című könyv foglalja össze. Tata Város Önkormányzata és a Szomódi Helytörténeti Egyesület közös szervezésében 2019. februárjában, a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából mutatták be a „Jégbefagyott sikoly – A szovjetek által elhurcolt és 1945. januárjában Dunaszentmiklós közelében meggyilkolt polgári áldozatok emlékezete” című helytörténeti könyvet. A kötet emléket állít mindazoknak, akik a kegyetlen öldöklés áldozatául estek, és számos visszaemlékezést tartalmaz. A történet feltárását a Szomódi Helytörténeti Egyesület indította el, amikor a szomódi temetőben felfedezték az emlékező kopjafát, melyen két adat szerepel: Bakonyi Dezső neve, és a 26-os szám. Akkor kezdődött el a 26 áldozat életét kutató munka, mely az évek során számos emlékkel, elbeszéléssel, irattal és dokumentációval gyarapodott.
