Tata néprajzi hagyatéka kel életre Dr. Kemecsi Lajos új könyvében
Tata Város Önkormányzata és a Kuny Domokos Múzeum szervezésében március 17-én a Városháza dísztermében mutatták be Dr. Kemecsi Lajos: „Hétköznapok hagyatéka – Tatai néprajzi tanulmányok” című kötetét.
A könyvben olvasható kutatási eredmények a szerző Kuny Domokos Múzeumban töltött évtizednyi muzeológusi munkájához kapcsolódnak. Dr. Kemecsi Lajos az Eötvös József Gimnáziumban tanult, majd egyetemi tanulmányait követő szakmai munkáját 1993-tól a tatai múzeum néprajzos muzeológusaként végezte. Jelentősen hozzájárult a helyi fazekasság és a céhes hagyományok értékeinek közvetítéséhez, kiállításokkal, előadásokkal, valamint gyűjteményi katalógusok formájában adva át szakmai ismereteit. Nevéhez kötődik a Néprajzi Adattár rendszerezése és felépítése, a tatai fazekasság történetének rendszerbe foglalása, feldolgozása és katalógus, illetve kiállítás formájában történő bemutatása. Könyvbemutatóján ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott: – Nekem rendkívül sokat jelentett a tatai indulás, az, hogy az itteni múzeum gyűjteményeit megismerhettem. Egy szerzőnek persze a szubjektivitás hangját valamilyen formában korlátoznia kell a szaktudományi szempontok miatt, viszont a Tatához való viszonyom ösztönzést ad a kutatásokhoz, azokhoz a forrásfeltáró tevékenységekhez, amelyekben pluszt jelent a helyi kötődés.
A „Hétköznapok hagyatéka – Tatai néprajzi tanulmányok” című könyvről Dr. Kemecsi Lajos a Városházán elmondta: – Ezt a kötetet az Eötvös Loránd Tudományegyetem adta ki, s az ELTE BTK Néprajzi Intézet kollégái kerestek meg, tudván, hogy olyan sokféle kutatási iránya volt az én Tatához kapcsolódó működésemnek, ami szerintük jól hasznosítható. Ebben a kötetben a helytörténetírás klasszikus irányai mellett megjelennek tárgytörténeti, tipológia elemzések, hagyományos kézművesiparral – jelesül a fazekassággal – kapcsolatos komplex kutatási eredmények, de olyan életmód és történeti-forrás feltáró kutatások is, mint a hagyatéki leltárok. Ezek tatai és tóvárosi viszonylatban nagyon gazdag adatbázisra épülnek, ami az országban kiemelkedő, mert a hagyatéki leltár irat együttesben, melyben a kutatást folytattam, országos összehasonlításban Tata benne van az első tízben a fennmaradt iratanyag mennyiségét és minőségét tekintve.
Dr. Kemecsi Lajos 2012 óta a Néprajzi Múzeum főigazgatója, szakmai munkáját már több ízben is elismerték. Többek között a közelmúltban részesült a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetésben melyet március 15-e alkalmából vehetett át, a nemzet szolgálatában, az ország fejlődésének elősegítésében, a haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában kifejtett kimagasló, példamutató munkájáért. 2022 augusztus 20-án Tata Város Zsigmond Király Díja kitüntetésben részesült a Kárpát-medence és benne Tata néprajzi kincseinek, a tatai fazekasság hagyományainak megőrzéséért végzett kimagasló szakmai munkájának elismeréseképpen. Ahogyan március 17-én fogalmazott: – Ezeket nem lehet egy kalap alá venni. Nyilván fantasztikus elismerés és fontos dolog, amikor egy állami elismerést kap az ember, és ezzel elismerik azt az intézményt is, amelynek az élén áll, de számomra egészen más kategóriát és nagyon nagy meglepetést jelentett, amikor a szülővárosomban ismertek el, a meghatottságtól alig tudtam utána megszólalni.
A Városházán a szerzőt és az érdeklődőket Michl József polgármester köszöntötte, aki elmondta: – Nagy büszkesége minden településnek az, amikor a szakmájukban, szakterületükön kiváló emberek egy-egy alkotásukkal a várost magát is gazdagítják pályafutásuk mellett. Kemecsi Lajos Tatát is megajándékozta ezzel a könyvvel, kiegészítve azt a kiadványsorozatot, amely az elmúlt években a tatai helytörténeti kutatások eredményeire támaszkodva jelent meg. Mindezzel tataiságunkat erősíthetjük, gazdagíthatjuk tovább – fogalmazott a városvezető.
A könyvet Schmidtmayer-Busa Mónika, a Kuny Domokos Múzeum néprajzos munkatársa mutatta be, aki kiemelte: – A kötet két jól elkülöníthető részre osztható. Az egyik intézménytörténetről, a tatai múzeum főleg néprajzos munkáiról szól, és talán leginkább arról, hogy a korábbi időszakokban milyen eredményeket tudott elérni a helyi néprajzi gyűjtemény. A kiadvány másik része pedig azt mutatja be, hogy milyen feldolgozási módjai vannak egy néprajzi hagyatéknak, milyen érdekességei vannak egy ilyen anyagnak, s ez azért izgalmas az olvasónak, mert tulajdonképpen a hétköznapokról szól. A könyvben szereplő emberek, akiknek a hagyatékairól szó van, itt éltek a városban, Tata utcáin jártak, mesteremberekként élték a hétköznapjaikat. A könyv lapjai egy olyan időszakot idéznek meg, melyről már nincs élő emlékünk, s kézzelfoghatóvá teszik mindazt, amiről a helytörténeti kutatásokban is olvashattunk korábban.
A „Hétköznapok hagyatéka – Tatai néprajzi tanulmányok” című könyvet az érdeklődők megvásárolhatják a tatai múzeumban a vár portáján, valamint a Német Nemzetiségi Múzeumban is.
