Új kiállítás nyílt a Zsinagóga épületében

Időszaki kiállítással tiszteleg a Kuny Domokos Múzeum városunk egykori zsidó közösségének emléke előtt. Az –  „…igyekezzetek a városnak jólétén…” A tatai zsidóság emlékezete – című tárlatot március 19-én nyitották meg a zsinagóga épületében.

A kiállítás azzal a céllal valósult meg, hogy bemutassa ennek a jelentős közösségnek ma ismert történetét, a lehetőségek adta keretek között. Dr. Goldberger Izidor rabbi kutatásai arra mutatnak, hogy Tatán már a 13. században is éltek zsidók, de első valóban igazolható nyomukra egy 1490-ben kiadott rendeletben bukkantak rá. A török hódoltság Tatát is elnéptelenítette, s a zsidók csupán a Szatmári békét követő betelepítéssel térhettek vissza. Az 1725-ös zsidóösszeírások 18 családot említenek, s a számuk ezt követően fokozatosan gyarapodott, a 18. század pedig már jelentős időszak volt a helyi zsidóság életében. A 18. század közepén alapították a tatai zsidó temetőt is, amely hazánk egyik legrégebbi, máig is működő sírkertje, a magyarországi zsidó temetők közül itt található a legtöbb 18. században keletkezett síremlék, valamint az ország legrégebbi (1740), még eredeti helyén álló sírköve is. 1944 májusában városunkban megkezdődött a gettósítás. A tatai zsidóság (641 fő) mellett ide hurcolták Baj (4 fő), Bokod (12 fő), Dad (15 fő), Gyermely (5 fő), Héreg (1 fő), Kocs (18 fő), Kömlőd (11 fő), Környe (10 fő), Naszály (11 fő), Oroszlány (5 fő), Szomód (3 fő), Szomor (1 fő), Tarján (2 fő), Vértessomló (4 fő), Vértesszőlős (17 fő) zsidó lakosságát is. A gettósítást, majd a későbbi hatósági feladatokat nem a helyi csendőrség végezte, mivel annak tagjai túlságosan jó viszonyt ápoltak a lakossággal, köztük a zsidókkal is. A végrehajtást máshonnan érkezett csendőrökre bízták, akik – a kapcsolat és a kötődés hiányában – lelkiismeret-furdalás nélkül vehettek részt az atrocitásokban. A háború után alig negyvenen tértek csak haza az elhurcolt tatai zsidók közül.

Szűcs József, a tatai múzeum helytörténeti kutatója, a kiállítás kurátora elmondta: – A kiállítás gyakorlatilag két részből áll. A zsinagóga alsó szintjén az épület történetét mutatjuk be a kezdetektől, míg az emeleti részen a tatai zsidó közösség élete elevenedik meg. Szűcs József kiemelte: – A tárlat apropóját ugyan a holokauszt magyarországi eseményeinek 80. évfordulója adta, de ez nem egy holokauszt kiállítás, hiszen a fókuszában az élet áll, az, ahogyan ezek az emberek itt éltek és dolgoztak több száz éven keresztül. Ennek vetett véget 80 éve egy borzalmas történelmi esemény, bár hozzá kell tenni, hogy ugyanakkor mégsem vetett ténylegesen véget, hiszen a negyvenes évektől egészen a 80-as évek elejéig volt működő hitközség városunkban. A kiállítás összeállításában fontos szempont volt, hogy elsősorban a kisemberek mindennapjait, életét mutassa be, akik számos szakmát műveltek, kiegyensúlyozott életet éltek és aktívak voltak a polgári életben is.

Valószínűsíthető, hogy Tata zsidó közösségének már a 18. század első felében is állt imaháza. Zsinagóga építésére 1749-ben kaptak engedélyt az Esterházy-uradalomtól. Vélhetően ennek helyén épült fel, vagy ennek átalakításával készült el 1861-ben, Wechselmann Ignác (1828 – 1903) pesti építész, a Dohány utcai zsinagóga építésvezetőjének tervei alapján a ma is látható épület. A zsinagógát egészen 1944-ig használta a közösség. A hazatérő túlélők újraindították ugyan a hitéletet, sőt 1951-ben még az épület villanyvezetékeit is felújították, de az épületet sem fenntartani, sem kihasználni nem tudták. Az eladás/átadás kérdése már az ötvenes években felmerült. 1952-ben a Tatai Terményforgalmi Vállalat kereste meg a hitközséget, majd a Magyar Izraeliták Országos Képviseletét (MIOK) azzal, hogy terménybegyűjtés céljából néhány hónapra igénybe vennék az épületet. A következő évben a Komárom-megyei Malomipari Egyesülés tett ajánlatot a zsinagóga megvételére, de ekkor a hitközség még úgy nyilatkozott: „hitközségünk jelenlegi létszámához viszonyítva a szóban forgó templom nagy, de nem felesleges”. A hetvenes években újabb tárgyalások kezdődtek. Ekkor a Tatai Tanács tett ajánlatot az épület megvásárlására, a cél a szomszédos kórház bővítése volt. 1973 januárjában a MIOK hajlandóságot mutatott az eladásra, az év végére azonban visszalépett ettől. 1974-ben az adás-vétel újra terítékre került, de a terv akkor már egy szobormásolati múzeum megnyitása volt. A szerződésben kikötötték, hogy „a templom berendezése/szekrények, csillárok, vallási jellegű emblémák, kőtáblák, Dávid csillagok stb. nem képezik adás-vétel tárgyát. Ezeket az adás-vételi szerződés hatálybalépésétől számított 30 napon belül az eladó köteles eltávolítani, elszállítani. Ugyanez vonatkozik az ingatlan épületén lévő felekezeti jellegű emblémákra is.” A Görög-Római Szobormásolatok Múzeuma végül 1977 végén, az épület szinte teljes átalakítását követően nyitotta meg kapuit, és negyven éven át, 2017-ig működött. Dr. Schmidtmayer Richárd, a Kuny Domokos Múzeum igazgatója a kiállításmegnyitón elmondta, hogy a tervek szerint „A bibliai örökség háza” címmel egy bibliamúzeum lehet az épület jövője, ennek a projektnek a megvalósulásáig pedig időszaki kiállításoknak ad helyet.

Az –  „…igyekezzetek a városnak jólétén…” A tatai zsidóság emlékezete – című kiállítást Prof. Dr. Gábor György vallásfilozófus, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem egyetemi tanára nyitotta meg, az érdeklődőket Michl József, Tata polgármestere köszöntötte, a helyszínen közreműködött Szabó Bálint klarinétművész. A tárlat megvalósításában részt vettek a Talentum Művészeti Szakgimnázium grafikus tanulói és szaktanárai is. A kiállítás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre, megtekinthető március 20. és augusztus 31. között. A kiállítóhely nyitva tartásával kapcsolatban érdeklődni a 34/381-251-es és a 30/331-7520-as telefonszámokon vagy az info@kunymuzeum.hu e-mail címen lehet.