Ünnepi felvonulással emlékeztünk az 1956-os forradalom helyi eseményeire

Tata Város Önkormányzata és a Tatai Városkapu Közhasznú Zrt. idén is több programmal emlékezett az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeire. Október 26-án délután, a forradalom tatai kitörésének évfordulója alkalmából rendezték, „Támadó tűz voltunk” címmel a forradalom és szabadságharc helyi szereplőinek felelősség- és áldozatvállalása előtt tisztelgő ünnepi felvonulást.

A menet, melyet a Magyar Honvédség Klapka György 1. Páncélosdandár Zenekara vezetett, idén is érintette:

-dr. Némethi László emléktábláját a Tatai Református Gimnáziumnál,

– dr. Mészáros Gábor emléktábláját a Rákóczi utcán,

– a kommunista diktatúra áldozatainak emléktábláját a Hősök terén,

-az 1956-os kopjafát az Öreg-tó partján,

– a Hősök emlékművét a Kodály téren,

-az 1956-os emléktáblát a rendőrség épületének falán, valamint a

-Baji úton található emlékkövet.

A felvonulás utolsó állomása Baj, az egykori laktanya előtti emlékkő volt, ahol Kiss Szilárd mondott beszédet. Baj alpolgármestere, az 1965 őszént történtekkel kapcsolatban így fogalmazott: – Az 1956. október 23-i budapesti események pillanatok alatt elérték térségünket is. A budapesti fiatalokhoz a vidéki fiatalok is csatlakozni akartak. Voltak, akik csak lélekben, de mások tettekkel is. A változtatás igényét nem mindenhol fogadták jó szívvel, és hamar bebizonyosodott, hogy az diktálja a feltételeket, akinél a fegyver van. A tatabányai munkás fiatalok is úgy gondolták, hogy fegyverrel a kézben szolgálják az átalakulást, de fegyvere csak a rendőrségnek és a katonaságnak volt. Azért jöttek teherautóval a baji laktanyához, hogy fegyvert kérjenek, szerezzenek. A honvédek sokhelyütt a laktanyáikban is a tüntetőkhöz csatlakoztak, itt azonban nem ez történt. Dokumentumok és tanúk hiányában pontos ismereteink nincsenek a laktanyában történtekről, de valószínű, hogy az itt szolgáló katonák egyértelmű parancsok híján bizalmatlanul, ellenségesen fogadták őket. Tárgyalások, viták következtek, és végül fegyverek nélkül távoztak a felkelő fiatalok. Az viszont tény, hogy a távozó fegyvertelen felkelők teherautóira, az azokon ülő emberekre, a laktanyából gépfegyver, gépágyútűz zúdult, aminek következtében 14-en megsebesültek, nyolcan meghaltak. Az államhatalom elrendelte minden bizonyíték eltüntetését. A sebesülteket ellátó kórházakban a betegkartonokat meghamisították, a halottakat csak később anyakönyvezték, pedig a temetésük Tatabányán a forradalom napjaiban katonai tiszteletadás mellett megtörtént. A forradalom leverése után a sírjukat eltüntették. A résztvevőket örök hallgatásra kötelezték. Kiss Szilárd ünnepi beszédében hangsúlyozta: – Az 1956-os forradalom és szabadságharc ugyan elbukott, de megteremtette az alapját a későbbi sikeres, vér nélküli átalakulásnak, rendszerváltásnak. A legnagyobb eredmény, amit mi is könnyen megtapasztalhatunk, hogy most nyíltan itt lehetünk, emlékezhetünk a forradalom mártírjaira. Ma Magyarországon szabadon, félelem nélkül járhatunk, utazhatunk, munkából szerzett javainkat birtokolhatjuk, élelmünk, ruhánk, megélhetésünk van, szabadon megvallhatjuk hitünket, elmondhatjuk véleményünket, meggyőződésünk szerint választhatjuk meg vezetőinket. A mártírok egyben figyelmeztetnek minket arra, hogy a jó szándék, a cél elérése nem mindegy milyen úton, milyen eszközökkel történik. Példájuk is igazolja, ha a fegyverek kerülnek előtérbe a tárgyalások helyett, ott áldozatok lesznek.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeire emlékező programsorozat zárásaként november 4-én kedden 18:00 órától, a Magyar Honvédség Klapka György 1. Páncélosdandár Zenekara ad koncertet a nemzeti gyásznap alkalmából, a Piarista Rendház dísztermében.